Jelentős szünettel folytatódik NB III-as körutunk. Cigánd  és Veresegyház  után Budára, a Pasaréti útra utaztunk el. A Budapest Honvéd-MFA ugyanis az újonc Pénzügyőr vendége volt. Megjegyzendő, hogy Veresegyházra hamarabb odaértünk autóval, mint Pasarétre az ötös busszal.

Vajon milyen meccs lehet az, ahol a két csapat egyaránt nem tudta megnyerni az utolsó öt bajnokiját? Kíváncsiak rá, hogy miért híres a Fináncok sporttelepén található étterem? Tudja, hogy melyik híres magyar író tevékenykedett utánpótlás-edzőként Pasaréten? És azt, hogy melyik híres magyar színész látogatja rendszeresen a Pénzügyőr hazai mérkőzéseit? Az ország legszegényebb régiója után ellátogatunk a leggazdagabba.  Élmény és meccsbeszámoló a Bodrogköz  után a Budáról, ahol az Átkosban a villák proletárjai egyesültek. Tartsanak velünk!

Pasaréti tér

A Pénzügyőrről és Budáról - dióhéjban

Azt hiszem, hogy a Pénzügyőrt keveseknek kell bemutatni, hiszen egyike a három tradícionális budai egyesületnek. Ez persze meglehetősen szubjektív lista, de nálam a III. Kerületi T(T)VE mellett a Budafok (BMTE) és a Pénzügyőr nyerte el ezt a titulust. Ez még akkor is igaz, ha a pasaréti zöld-fehérek soha nem voltak elsőosztályúak és a másodosztályú szereplés is igen ritka jelenség volt a „Pénzügyi Tisztviselők Budagyöngye Sport Clubja” történelmében. 1930-ban ezen a néven alapították meg a Klubot, amit 1950-ben neveztek át a ma is ismert Pénzügyőr SE-re. A labdarúgó-szakosztály leksikeresebb időszaka egyértelműen a hetvenes évekre-nyolcvanas évek elejére esik, amikor több NB I/B-s és NB II-es szezont is láthatott a szépszámú közönség. Ezekről az évekről többet is olvashatunk a csapat igényes honlapján. 

A kilencvenes évektől (de már a nyolcvanastól is) gyakorlatilag végig harmadosztályú a klub – kivéve, amikor az NB III éppen a negyedik vonalat jelentette. A BLSZ-be végül az általunk már többször megírt és körülírt átszervezés  során hullottak ki. Az első évben a III. Kerület még megelőzte őket, ám egy évvel később már óriási fölénnyel nyerték meg a bajnokságot és kerültek vissza a harmadosztályba – így újra lehet Budai Derbi a Kerület ellen. Legutóbb ez sok gólt hozott sok néző előtt. 

Érdekesség, hogy jó esély van arra, hogy idén is egy budai csapat nyerje a BLSZ I-et – az ASR Gázgyár. A Gázművek-MTE volt már többször is NB III-as és a Pénzügyőr is sokat játszott a Sujtás utcai pályán, ha albérletbe kényszerült. Talán Pest és Pest-megye után Buda is sűrűn lesz pöttyözve a Magyar Futballtérképen. 

És hogy milyen a hagyományos pasaréti csapat és nézőközönség?

Úri fiúk, majdnem mind a Pasarétről való, a környéken állítólag ki van téve egy tábla: „Villák proletárjai, egyesüljetek!” (Moldova György: Hajrá Pénzügyőr!)

 Moldova és a Pénzügyőr

Azám, Moldova György! Az ország egyik legismertebb, Kossuth-díjas írója pont a Pénzügyőr aranykorában utánpótlás-edzőként tevékenykedett a pálya mellett csordogáló Ördögárok partján. Az igazat megvallva novellája igen sötét képet festett az akkori utánpótlás-képzésről és már előre vetítette a magyar labdarúgás teljes hanyatlását. Világosan bemutatta azokat a problémákat, amikről nap-mint nap beszélünk mi is. Szépen leírta a belterjes és a külsősökkel szemben azonnal összezáró edzőket, a fizikai képzés teljes hiányát, a klubok átláthatatlan gazdálkodását, egymás állandó fúrását és a tanulástól való idegenkedést.

 „Csak úgy kíváncsiságból végignéztem, hogy vezeti Jani bácsi az edzéseit. A fizikai képzéssel nem sokat törődött – ezzel foglalkozzanak a tornatanárok –, a legfontosabb gyakorlat az volt, hogy a gyerekek elfutottak szélen, beadták a labdát, és Jani bácsi vagy visszaperdítette elébük kapásra, vagy azt kiáltotta: Csacsarino! – és maga lőtte rá, a hatos vonal közepéről” 

Ugyanakkor már ő is írt a Pénzügyőr-pálya legendás vendéglőjéről:

„A meccs után leültünk a pályavendéglőben, rendelhettünk májat, velőt, pacalt körömmel – ezek az ételek akkoriban még ritkaságszámba mentek, nem főztek belsőséget minden útmenti büfében –, hozzá jó és olcsó soltvadkerti szemelt rizlinget mértek, a Pénzügyőr saját pincészetéből származott. Tetszett a hely, tulajdonképpen egész életemben vágytam egy törzsvendéglőre, ahová mindig elmehetek, ha jobb program nem jut az eszembe, ahol tegeződöm a vezetővel és a pincérekkel, bennfentességemmel imponálhatok a barátaimnak, átadnak kis üzeneteket; a jobb ételekből én kapom az utolsó félretett adagot, a borból időnként hazaviszek egy demizsonnal, hogy otthon is a megszokott ízeket érezzem. És ez a vendéglő színes abroszaival, kvaterkázó asztaltársaságaival ilyennek látszott.”

Ezek után nem meglepő, ha a kellemesen napsütötte vasárnap délután mi sem találtunk jobb programot a Pénzügyőr – Honvéd MFA találkozónál.

NB III Közép-csoport

Időközben sikerült kiderítenünk, hogy az NB III-as csoportokat milyen elv szerint alakították ki. Három egymás mellé tett „Mackó Sajtot” kell elképzelni – mindhárom felső csúcsa Budapestre mutat. A Közép-csoport alsó-keleti csúcsa Békésben, míg az alsó-nyugati Baranyában van.

Az NB III Közép-csoportjában jó néhány kedves régi ismerőst találhatunk. Ahogy tavaly megjósoltuk, a Kozármisleny végül elveszítette a harcot a Váccal szemben a bajnoki címért, de idén öles léptekkel robognak az aranyérem felé. Sőt, pont a Honvédnál ne tudnák, hogy a kupában is vitézkednek?

Némi meglepetésre a szegedi utánpótlás-műhely, a SZEOL követi őket a tabellán, de egyébként nagy a tülekedés a felső harmadban. A második és hetedik között mindössze három pont volt a differencia a forduló előtt. Az élbolyba tartozik például az újonc Komló is – míg a szintén újonc Hódmezővásárhely  egy pocsék szériát követően már csak utolsó-előtti. A két éve általunk még bajnoknak jósolt, tavaly is stabil középcsapat UFC-Szekszárd   pont ellenük szerezte eddigi egyetlen pontját. Érdekesség, hogy a tavaly ugyanitt bronzérmes REAC most utolsó helyen áll a Keleti-csoportban.

A szekszárdi linkben szintén bemutatott és a szimpátiánkat még mindig bíró Bölcske ezt a Szekszárdot verte a nyitófordulóban, majd tíz meccset vártak a következő diadalra. A Honvéd elleni idegenbeli siker szárnyakat adott a tolna megyei kiscsapatnak, mert rögtön utána legyőzték a Pénzügyőrt.

A vasárnapi ellenfelek egyaránt egy meccset tudtak megnyerni utolsó hét fellépésükön. Nem véletlen, hogy a középmezőny második felébe csúszott vissza mindkét csapat, hiába kezdték jól a bajnokságot A pasarétieknél kábé ez a papírforma és a szereplés még várakozáson felülinek is nevezhető. A kispesti fiatalok produkciója ellenben egyértelmű csalódás.

A pasaréti környezet, a vendéglő mellett újabb érv a meccsre-menetelre: csalódott és mindenáron javítani akaró csapatok szikrázó összecsapása! – mondaná a bennünk élő Népsport-újságíró. Alig vártuk, hogy felszállhassunk a várost menetrend szerint 57 perc alatt átszelő 5-ös jelzésű autóbuszra. Az étterem miatt az autó szóba sem jöhetett.

Így néz ki az utcafrontról a Pénzügyőr-sporttelep

Nem oda Buda!

Be kell vallanom férfiasan egy dolgot rögtön a meccsbeszámoló elején: az étterembe végül csak benéztünk, de helyhiány miatt nem rendeltünk. Mondjuk a telt ház - igen, a Családok töltötték meg a meglehetősen SzocReál épületet- bizakodásra ad okot, de mi a "Söntés" felirat felé vettük az irányt. 

Tekintve, hogy egész jó olaszrizlinget ihattam 100 Ft/Dl áron, nem találtam hibát a helyben. Hacsak nem annyit, hogy a mindenki által hiányolt fasírt végül mégsem készült el, így csak zsíroskenyér volt a sörkorcsolya. A pohár sör 350 forint, a korsó 450. Többnyire idősebb lokálpatrióták térnek be. A WC tiszta és a jelek szerint a helyi ultracsoport is sűrűn felkeresi. Sajnos őket a mérkőzésen nem volt szerencsénk megtalálni, ám a pasaréti öreg fiúk kitettek magukért nélkülük is.

A kezdősípszóra nagyjából 150 néző jött össze a Pasaréti úton, ami később olyan 200-250-re duzzadt. A nézők egyike Marco Rossi volt, akit utólag is őszintén sajnált mindenki. Becsületére legyen mondva, 85 percet becsülettel végigállt a betonlépcsőn. Hogy kerültek-e nevek a noteszébe... hát nem tudom.

Megjegyzendő, hogy a Pénzügyőr gyakorlatilag egy amatőr csapat, a játékosok munkahely-egyetem mellett húzzák magukra a zöld-fehér csíkos szerelést. 

A Labdabiztos és a Csakblog kiváló bloggerével, Végh Hantával határozottan közöltem, hogy jobb blogbejegyzést fogok írni nála. Ezzel magasra tettem a lécet önmagam számára és őszintén szólva meg is bántam kissé a némileg fennhéjázó szavakat. 

Magára a mérkőzésre ugyanis kár sok szót pazarolni. Alapvetően nem is lett volna rossz az első félidő, bár rengeteg labdakezelési hiba miatt bosszankodott a nagyérdemű. Igazi helyzet ritkán alakult ki. Hiába nyomott a kispesti fakó, a nagy helyzeteket a fináncok hagyták ki. Végül egy üres térbe belőtt szabadrúgásra gyorsabban reagáltak a zöld-fehér mezesek és az első félidő lefújása előtt a helyi lokálpatrióták és vámosok örülhettek. Zengett-zúgott az "Űzzétek, hajtsátok!" rigmus.

Aki nem szurkolt, az aranyos kutyusokat simogatott, mint a lenti képen látható lányok. Apropó, lányok!

A mérkőzést egy bizonyos Németh Renáta (jobbra) vezette, egyébként nem is rosszul.

Eltűnődtünk azon, hogy vajh' miben reménykednek az NB I-re áhítozó ifjú titánjaink, amikor a BLSZ-bajnokain sem igazán találnak fogást. Esetleges támadások, térdmagasságú beadások, luft, eladott labda, felhőfejes a tizenhatos vonalán...áh...

Ugyanakkor az idő szép volt, bármit bevihettünk - egy Pénzügyőr sporttelepre! - és kis szerencsével lehetett volna fordított is az eredmény. A kispesti cerberusban, bizonyos Vajda Dánielben pedig láttunk fantáziát is. Egyébként ő decemberben lesz 17 éves.

Közben ahogy telt-múlt az idő, újra felharsant a "Hajrá, Pénzügy!" mellett az időutazásra invitáló "Űzzétek, hajtsátok!" rigmus. De a hármas sípszó valójában mindenkinek a megváltást jelentette. Pénzügyőr - Honvéd-MFA 1-0

Kutyasimogatás, űzés-hajtás