Válogatott okosságok

Az elmúlt években sokszor hallhattuk, hogy a szurkolók tartják vissza a családokat, „békés polgárokat” a magyar bajnoki mérkőzések látogatásától. Sorozatunkban korabeli tudósításokra támaszkodva mutatjuk be, hogy az erőszak a kezdetektől fogva része volt a magyar futball mindennapjainak. Az embereket ez mégsem tartotta távol a stadionoktól, hisz még igazi futballt láthattak...

Többször is előfordult a magyar futball hőskorában, hogy ünnepnapon rendezett mérkőzést valamilyen incidens zavarjon meg. Néhány ilyen esetről sorozatunkban is megemlékeztünk, például újpesti játékosok karácsonyi ámokfutásáról, vagy a VAC és az MTK jóm kippuri csatájáról.

Az 1924. november 2-án, halottak napján rendezett bajnoki forduló sem múlt el botrány nélkül, tegyük hozzá, hogy ezen a napon Európa több futballpályáján történtek tragikus esetek. Louis Poilleux, a párizsi CA XIV. nevű klub játékosa a fővárosiak harmadik csapatában lépett pályára. Saját kapusának kirúgása hátulról fejbeütötte, Poilleux megszédült ugyan, de folytatta a játékot. Negyedóra múlva azonban levonult a pályáról, kórházba is szállították, de már nem tudtak rajta segíteni, a játékos elhunyt.

De nemcsak Poilleux szenvedett ezen a napon európai futballpályán halálos sérülést. Az osztrák profi élvonal egyik találkozóján Karl Neidlingerbe, az Admira játékosába a Vienna - később sokszoros válogatott - labdarúgója, Fritz Gschweidl szállt bele. Neidlinger lépét ki kellett operálni, de ez sem mentette meg, a játékos a mecset követő ötödik napon, november 7-én elhunyt.

Karl Neidlinger halálhíre a Wiener Sport-Tagblattban

Magyarországon nem történt ilyen súlyos baleset, még a szombaton, november 1-én rendezett MTK-III. ker. TVE találkozón sem, melynek rejtélyes utóéletét sorozatunk legutóbbi részében rekonstruáltuk. A november 2-án lejátszott Húsos–Budapesti AK (BAK) találkozót a bíró kénytelen volt a rendes játékidő letelte előtt 10 perccel lefújni, egy játékost pedig gégehorpadással vittek kórházba.

A másodosztályú mérkőzésen történt incidensről nagy terjedelemben számolt be a Sporthírlap és a Nemzeti Sport. Az első félidőben a vendég BAK irányította a játékot, amit nehezen viselt el a Húsos közönsége. A bíró a mérkőzés után elmondta, hogy a BAK játékosai már a mérkőzés elején panaszkodtak, hogy „a közönség közül kövekkel dobálják őket, de nem tudván a hajigálókat kideríteni, nem intézkedhettem” (a Húsos vezetői tagadták a vádakat, azzal érvelve, miszerint „köztudomású, hogy a homokos Erzsébet utcai pályán még véletlenül sem akad kavics sem”.

A BAK csapata (forrás: magyarfutball.hu)

A tudósításokból kiderült, hogy a felfokozott hangulathoz a két csapat vezetőinek botrányos viselkedése is hozzájárult. Salzer Alfréd, a BAK intézője a kapu mögül követte a meccset, a Húsos vezetői szerint „állandó megjegyzéseivel zavarta a játékot”, sőt, egyszer azzal biztatta játékosait, hogy „fiúk, ha másként nem megy, ököllel nyerjük meg a meccset”. A bíró pedig Haupt Simonra, a Húsos elnökére panaszkodott, mert a meccs közben „végig molesztálta”, az egyik határbíró szerint pedig a botrány kirobbanásakor „büdös csirkefogónak” nevezte a játékvezetőt.

A fordulatokban bővelkedő meccs azután fulladt botrányba, hogy a Húsos kétgólos hátrányát ledolgozta. Báder (Húsos) és Gutwillig (BAK) keveredett összetűzésbe, a nyilatkozatokból nem derül ki, hogy ki kezdeményezte a verekedést. A BAK vezetői „természetesen” a Húsos játékosát és szurkolóit hibáztatták, lássuk a "Báder izgága provokatőr, Gutwillig csak védekezett" verziót:

„Mikor aztán balszélsőjüket (Bádert – a szerk.) egy újabb támadásnál Gutwillig (BAK) leszerelte, ez a folytonos izgatásra megboxolta Gutwilliget, aki védekező mozdulatot tett, de a balszélső gyorsan megelőzve őt pofon ütötte. Az inzultusra a közönség most már fékét vesztve berontott a pályára, játékosaink az öltözőbe menekültek, de azokat, akik éppen Gutwillighez közel tartózkodtak, mint Szabót és Csokoládét Gutwilliggel együtt alaposan elverték, mire az öltözőbe bejuthattak.”

A Húsos vezetői mintha egy másik meccset néztek volna, íme a "durván játszó Gutwillig" álláspont:

„Báder lövőhelyzetben volt, amikor Gutwillignek sikerült leszerelni. Báder újból meg akarta szerezni a labdát, amikor Gutwillig őt erősen torkon ütötte, úgy, hogy Báder megszédült és rádűlt Gutwilligre. Ekkor egy civil átugrott a korláton és hátulról pofon ütötte Gutwilliget. Az inzultus elkövetőjét a rendőr azonnal elfogta és leigazoltatta.”

Szerzőnk új könyvében a sorozatunk korábbi részeiben megismert történetek is helyet kaptak (további részletek itt)

Egy másik Húsos-vezető szerint Bádert olyan erővel ütötte nyakon Gutwillig, hogy a játékosnak behorpadt a gégéje és kórházi ápolásra szorult. De azt is cáfolni igyekezett, hogy az ellenfél játékosainak bármiféle bántódásuk lett volna, „mert maguk a Húsosok védték meg őket, kísérték az öltözőbe, sőt később a villamoshoz”.

Mint a hasonló esetekben sokszor, a bíró nem látta, hogyan kezdődött a verekedés, mivel épp háttal állt. De a folytatásról ő is beszámolt, szavai inkább a szenvedő fél, azaz a BAK álláspontját támasztják alá:

„Láttam, hogy Gutwillig egy civilt kerget a pályán, nyomukban az egyik határbíró, kifutnak a pályáról s a civil egy rendőr karjaiba rohan, aki elfogja. Közben oldalról is beözönlik a közönség s különösen egy hatalmas termetű ember kezdi ütlegelni a BAK-játékosokat.”

Az esetből mindenesetre nem lett világraszóló botrány, az ilyen típusú erőszakos események olyan gyakran fordultak elő az alsóbb osztályokban, hogy a közéleti lapok ingerküszöbét el sem érte az eset. De az sem derült ki, hogy a botránynak a rendező csapatra és a verekedés kirobbantóira nézve lett volna súlyosabb következménye.