Válogatott okosságok

Győr - Ferencváros, Győr, 5.000 néző

Debrecen - Győr, Debrecen, 5.500 néző

Még ha valaki esetleg nem is követi a magyar labdarúgás eseményeit, és lemaradt arról a hírről, miszerint a Győri ETO-t az NB I-ből kizárták és a csapat a harmadosztályban vitézkedik, a nézőszámokból az is rájöhet, hogy a cikk két kezdő tétele nem a labdarúgó-bajnokság tudósításaiból lett kiollózva. 

Debrecen - Győr bajnoki kézilabda-mérkőzés a Főnix csarnokban (Fotó: Cívishír)

A cívis városban az előző két teljes, és az idei, már részben lejátszott bajnoki szezonban összesen kétszer voltak ennél többen kíváncsiak egy-egy bajnoki meccsre: mindkétszer a Ferencváros labdarúgóinak vendégjátékára látogatott ki hat-hétezer néző. De nem debreceni jelenség ez, az idei szezonban eddig lejátszott 11 fordulóban mindössze öt mérkőzésen (négyszer az Üllői úton, valamint a Diósgyőr - Újpest találkozón) haladta meg az öt és félezret a nézők száma. 

Persze, akármennyire is szép legalábbis hellyel-közzel megtölteni a Főnix-csarnokot egy női kézilabdameccsre, pláne hétköznap 18 órai kezdettel, azért ez mégiscsak egyetlen meccs, nem szabad elkövetni azt a hibát, mintha a kézilabda Bundesliga nézőszámait illetően a két évvel ezelőtt Frankfurtban lejátszott Löwen - Hamburg meccset vennénk alapul. Az első fordulóban, a Békéscsaba ellen, harmadennyien látogattak ki a DVSC meccsére. Szerdán szinte egy időben játszották a forduló minden meccsét (hat meccset 18, egyet 19 órakor kezdtek), és pl. a Kisvárda - Érd találkozóra 850-en váltottak jegyet. Nem voltak sokan a Fehérvár siófoki látogatásán sem, azonban tudni kell, hogy az ottani 530 néző telt házat jelent, azaz minden jegy elkelt (erre még visszatérünk). A Kispest - Ferencváros mérkőzés 400 nézője a közelébe sem ér a két csapat legutóbbi futballmeccsén megjelenő 2.400 főnek. De például a Népfürdő utcába az MTK hazai mérkőzésére a Budaörs ellen 500-an látogattak ki, ami a kék-fehér klub labdarúgó-szakosztályánál sem számítanak kirívóan kevésnek. 

A férfiak meccsei is hasonló számokat mutatnak: egy-egy nagy rangadóra, ill a Veszprém vidéki vendégjátékaira tódulnak az emberek, másutt pedig 500-1000 néző megy ki egy-egy meccsre. 

Hangulat a Debrecen - Békéscsaba mérkőzésen

Bár egy-egy kiragadott példával rá lehetne mutatni az ellenkezőjére, az azért tisztán látszik, hogy még mindig többen járnak Magyarországon (is) focimeccsre, mint kézilabdára. Az arányok viszont sokkal szolidabbak, mint ami más országokban megszokhattunk. Hogy mást ne mondjak, a Borussia Dortmund legutóbbi hazai bajnoki meccsén a Freiburg ellen 80.800 néző volt, a klub kézilabda-szakosztályának Bad Wildungen elleni mérkőzésére 410-en látogattak ki. 

Az első számú ok kézenfekvő: míg a magyar női kézilabdabajnokság ma egyértelműen a legerősebb a világon, a férfiak pedig úgy a harmadik hely környékén állhatnak (a francia és a német bajnokság biztosan erősebb a magyarnál, és aztán talán ennyi is), a focisták szinte rajta sincsenek az európai térképen, csapataink a nemzetközi kupákból kiesnek, amikor az igazi menők még nyaralnak.

Kálomista Gábor, a Veszprém ügyvezetője, nemrégiben egy interjúban beszélt arról, hogy most Magyarországon az ő csapatának van a legtöbb nézője, minden szinten. Az Aréna nézőszámai kifejezetten jók, és ugyan a tévében kevesebben néznek kézilabdát, mint futballt, a Veszprém sokkal többször kerül képernyőre, mint bármely focicsapat, amivel a hátrányt előnnyé tudják változtatni. Két bajnokságban (a magyar NB I-ben és a balkáni élcsapatokat tömörítő SEHA-ligában) szerepelnek párhuzamosan, valamint ezen kívül az utóbbi három évben a legutolsó játéknapig bezárólag érdekeltek voltak a Bajnokok Ligájában is - ezeket a meccseket ráadásul külföldön is nézik. A tavalyi BL-döntőt (Kielce - Veszprém) több, mint százmillióan nézték meg világszerte, ami sokkal kevesebb, mint a labdarúgók hasonló eseményének nézettsége, ellenben több, mint az összes magyar focicsapat összes meccsének összesített velevíziós nézőszáma az adott bajnoki évben. 

Biztos, hogy van egy jelentős szurkolói réteg, akit a sikerek vonzanak: amióta Békéscsabán a kézilabdacsapat gyengélkedik, a röplabdázók ellenben bajnoki címet nyertek, látványosan elcsúsztak a mérkőzések nézőszámai a röplabda irányába. 

De biztosan nem hatástalan az sem, hogy miközben focimeccsre menni ma is komoly tortúra, addig a kézilabdacsapatok vezetői örülnek annak, ha minél többen látogatnak ki a meccsekre. Bár manapság már kézilabdameccseken is vannak olyan biztonsági intézkedések, amelyek akár hat-nyolc éve is inkább csak a balkáni vendégjátékainkat jellemezték, azért még mindig nincs a nézőnek sosem olyan érzése, hogy itt nem akarják, hogy eljöjjjek, itt nem szívesen látnak engem. 

Kézilabdameccs a Veszprém Arénában (Fotó: Handball Planet)

A kézilabdameccsek látogatottságának növeléséhez szükség volt a létesítmények fejlesztésére is. A Veszprém Aréna jó kétszer annyi nézőt tud befogadni, mint a klub előző sportcsarnoka. Ezzel a lehetőséggel a nézők rendszeresen élnek is, olyannyira, hogy folyamatban van a sportcsarnok további kibővítése, a cél a nyolcezres befogadóképesség. Debrecenben a kézilabdázók általában nem a Főnix csarnokban, hanem az annak szomszédságában álló, Hódos Imréről elnevezett sportcsarnokban szoktak játszani (itt készült a fenti videó is), ahová a cikk elején említett öt és félezer nézőnek a fele sem férne be. Érden is a többszörösére szöktek a nézőszámok, miután a csapat egy iskolai tornateremből végre átköltözhetett az akkor már (politikai okokból) évek óta zárva álló új sportcsarnokba. Siófokon még várat magára ugyanez a lépés, bár az új csarnok építése már ott is megkezdődött, jelenleg igen méltatlan körülmények közt játszik a kézilabdacsapat - igaz, legalább a telt ház minden komolyabb meccsen garantált. Meg amúgyis, az 530 néző a siófoki futballisták utolsó bajnoki évében amott se számított rossz nézőszámnak. 

Ma már nem is könnyű elképzelni, hogy a győri kézilabdázók nem a középkorban, de még három éve is a Magvassy Mihály sportcsarnokban játszottak. Ott az ülőhelyek száma az ezret se érte el, a vendégszektor elkerítése miatt a hazai szurkolóknak alig 800 helyet tudtak felkínálni. Ezek mindegyike bérletes volt, azaz ülőhelyre jegyet nem is lehetett vásárolni a bajnoki meccsekre - és még több száz ember fel is iratkozott a várólistára, hátha valaki nem újítja meg a bérletét, és akkor ők lecsaphatnak rá. Az állóhelyeken éveken át minősíthetetlen állványokon szorongtak az emberek, amit aztán az utolsó évekre egy kicsit komolyabb berendezés váltott fel. 

Az Audi Arénába, amely a 2014-es Európa-bajnokságra készült el, már mindenkinek jut bérlet, aki vásárolni szeretne. És a szurkolók élnek is a lehetőséggel, a Fradi ellen természetesen garantált a telt ház a korábbinál többszörösen nagyobb létesítményben is, de még az alsóházi csapatok ellen is kimennek legalább kétezren. 

Egy helyen komoly probléma még a létesítményhelyzet: a fővárosban. A népligeti Elek Gyula Arénát, ahol a Fradi kézilabdacsapata játszik, most éppen felújítják (ezért a Fradi az őszi meccseinek pályaválasztói jogait úgy cserélte fel, hogy hatszor játszanak egymás után idegenben), de ott bővítésre, új csarnokra igazán őszintén szólva, nincs szükség. Az FTC a 14 csapatos NB I-ben a legkisebb bajnoki nézőszámokat produkáló csapatok közé tartozik. Ugyanakkor a BL-meccsek iránt nagyobb az érdeklődés, lehetne akár négyezer néző előtt is játszani, ha lenne hol. De nincs. Úgyhogy a szóbeszéd szerint az idén ősszel is mindhárom hazai meccset Dabason játsszák a zöld-fehérek. (Cikkünk megjelenése óta kiderült, hogy nem mindhármat, hanem csak két mérkőzést játszanak Dabason - a szerk.) Így aztán ők is leragadnak két és félezer nézőnél. De legalább nagy valószínűséggel minden jegyet eladnak. 

(A futballmeccsek adataiért köszönet a magyarfutball.hu adatbázisának).