Válogatott okosságok

Bizonyára sokan azt gondolják, hogy a bejegyzéshez az alapötletet jórészt a közelmúlt aktuálpolitikai eseményei adták, de ez nem igaz. Anno írtunk egy bejegyzést 11 remek afrikai labdarúgóról, akik a kispesti vörös-fekete szerelés mellett hazájuk válogatottjának mezét is magukra húzhatták. Ahhoz az ihletet az éppen akkor zajló Afrikai Nemzetek Kupája adta. Már anno is sokan bíztattak minket a folytatás megírására, de inkább más vizekre eveztünk. Érintőlegesen azért meg-megpendítettük, hogy nem feltétlenül értünk egyet a Budapest Honvéd igazolás-politikájával, ebben a bejegyzésben fel is soroltunk egy szekérderéknyi játékost, aki a Hemingway-éra alatt megfordult a Bozsik-stadionban. Az a lista azóta még hosszabb lenne. Ám az idő és a televíziós pénzek gyökeresen felforgatták az életet a XIX. kerületben, így manapság már csak Ikenne-King és a gümőkorból nemrégiben kigyógyult „Dark” Kabangu képviseli a fekete földrészt és nagyon helyesen rengeteg kispesti nevelés lép pályára az NB I-ben.

Hogy miért pont a Budapest Honvédot pécéztem ki? Egyfelől még a honi szedett-vedett mezőnyben is legendás volt a légiós-dömping, másfelől mégiscsak ezt a csapatot ismerem a legjobban. A kiegészítésben természetesen helye lenne a legendás diósgyőri Komi-Hadra-Bakumba triónak, akik Szudánból utaztak el Miskolcra, a borsodi drukkereket keseríteni, ha Konyha Péter varázslatai nem lettek volna elegendőek. Vagy említhettük volna a győri Mokét, aki embercsempészés miatt került a hatóságok és az újságok látókörébe.

A boldog emlékezetű kilencvenes években még alig-alig bukkantak fel színesbőrű labdarúgók az NB I-ben. Aki mégis, arra többnyire jó szívvel emlékeznek a drukkerek – Kispesten remek példa erre Emmy, vagy Moses, a Vasasnál pedig Jessy, vagy Claude.

Tandia az előző listára illene, mint az elmúlt két évtized egyik legjobb légiósa Magyarországon

Ekkortájt a nem igazán minőségi idegenlégiósok románok, vagy egyéb szomszédos országból érkező spílerek – mint a lyukasmarkú újpesti kapus Roland Praj, vagy a kétballábas debreceni csatár, Toderas – a lista itt is közel végtelen, talán sokak szeme felcsillan (vagy könnybe lábad) Chiratcu (Sopron), Buliga (DVTK), Palacian (Csepel), Azoitei (Pécs, Nagykanizsa) hallatán. Ám az idő múlásával ez szép lassan megváltozott. Egyre kevesebb lett a román – és több a szerb –, az afrikai labdarúgók száma pedig elkezdett exponenciálisan növekedni. És minőség a legritkább esetben érkezett Délről - a fenti képen látható, éppen Kabát Pétert szerelő Tandia feltétlenül kivétel volt.

Jellemző a korabeli állapotokra, hogy a bajnokság kezdete előtti felkészülési meccseken a kispestiek kapusa jobb híján mezszámukon szólította a megszámlálhatatlan, utolsó pillanatban beesett próbázót és az első félidőben a védelem irányítása helyett ordítva próbálta megtudakolni a keresztnevüket.

Volt közöttük válogatott, volt közöttük tehetséges és volt jó néhány labdazsonglőr, akinek mind az életkora, mind a múltja teljesen ellenőrizhetetlen volt.

Elviekben a listánkon főleg utóbbiaknak kéne szerepelniük, de látni fogjuk, hogy az első két kategóriából is könnyű volt bekerülni a válogatásba.

Sunnyboy –  Egy libériai U-19-es, sőt, U-23-as válogatott,egyenesen Abedi Pelé akadémiájáról. Kell-e ennél jobb ajánlólevél? Hogy ebből mi volt igaz, mi nem, az már soha nem fog kiderülni. Van ugyanis pár tény, ami a konteókra hajlamos drukkert gyanakvásra késztethetné. Sunnyboy az első edzőmérkőzéseken ugyanis a vonalakat abszolút tájékoztató jellegűeknek tekintette – beleértve az alapvonalat. Amikor sokadjára harsant fel egy türelmetlen játékvezető sípja, akkor többnyire a kapu mögött próbálta magát átcselezni a döbbent védőkön és labdaszedőkön. Máig viták vannak a fanatikusok között abban a kérdésben, hogy pályára lépett-e hivatalos tétmérkőzésen a Kispesten eltöltött bő két esztendeje alatt. Mindenesetre szívesen támasztotta a korlátot vörös-fekete melegítőjében utánpótlás, vagy tartalék-mérkőzések idején. Egy rövid időre az újságok címoldalára került, de nem a pályán beutatott teljesítménye miatt, hanem mert a McDonaldsban belekötött pár fradista tróger.

Holdvilágos éjszakákon még mindig hallani vélik felháborodott kiáltását, amit lecsúszott, vagy kapu mögé ívelt beadások láttán hallatott: „Nobody is there!” (senki sincs ott!) Miután mennie kellett, egy KFC-ben látták dolgozni. Most a fél évre partvonalon kívülre helyezett és jövőre BLSZ III-as Inter CDF csapatának a tagja.

Sunnyboy ballag csüggedten a Bozsik-Stadionban

Alfi Lacalle - Sierra Leone-i felnőtt válogatott, méghozzá a Barcelonából! Oké, hogy 15 perc jutott neki a válogatottban és a Barca B ingyen odaadta egy akkor negyedosztályú spanyol csapatnak, az idehaza kevésbé ismert CF Gavának, de nálunk effajta apróságok soha nem számítottak. 2006 és 2009 között csapat nélkül tengődött és sofőrként kezdett el dolgozni. A görög másod- és harmadosztály között ingázó Nea Kavala mégis szemet vetett rá, de ott egy év alatt mindössze két mérkőzést játszott – igaz, lőtt egy gólt. Természetes volt, hogy útját Magyarország felé veszi – a pletykák szerint egy nagyobb csapat külföldi labdarúgóval együtt jött hazánkba, a csapat sofőrjeként. A játékjogait a Lombard Pápa szerezte meg, akik azonmód kölcsön is adták Nyíregyházára. Hosszú idő után végre bizalmat kapott, itt már három találkozón jutott lehetőséghez. Innen a következő állomás Kispest volt. A saját Wikipedia adatlapja szerint itt 12 meccsen hat gólt szerzett, de mi 10/0-mutatóról tudunk. Még mindig csak 31 éves. Pályafutásának legutóbbi két csapata andorrai – a Lusitanos és a Santa Julia.

Henry Odia - 2012 nyarán érkezett Kispestre argentín kitérővel. Hosszú távú céljai között a Chelsea is szerepelt. Egy év elteltével mindössze három fellépésnél tartott – ami összesen 84 játékpercet jelentett. Miután tavasszal érkezett a csapathoz Davide Lanzafame (aki a kispestiek nagy örömére 2016-ban visszatért és páratlan gólszériát produkált), úgy döntött, hogy távozik Moldovába. Érdekesség, hogy Lanzafame érkezésekor már nyolcadik hónapját tapodta a XIX. kerületben és távoztakor az olasz már nem volt a kispestiek alkalmazásában. A moldovai kaland után ő is a BLSZ II felé vette az irányt, volt szerencsém látni a BVSC elleni bajnokin.

Bombaigazolás volt

Tangara – nos, róla legyen elég ennyi (forrás):  „A másik harcos Tangara, aki pedig két dologról volt híres: egyrészt a neten hirdette magát csapat nélküli játékosként, így került Békéscsabára próbázni tavasszal, ahol végül nem kellett. Így hát hirdetett tovább, Pini meg valszeg olvasta az Expresszt, vagy nem tudom, hogyan, de idehozta. A skac inkább nézett ki amerikai foci játékosnak, mint labdarúgónak, ráadásul kiderült, a foci amolyan hobbi neki, főállásban korhatáros filmekben tolja az ívhegesztést.”  Azért a focit vette annyira komolyan, hogy mindig igyekezett a lehető legpontosabban lekoppintani példaképe, Drogba frizuráját. A mozambiki játékosnak egy bajnoki és két kupamérkőzés jutott.

N’Djodo – A fenti játékossorsokhoz képest N’Djodo magyarországi karrierje példátlanul fényesre sikeredett. Kamerunból Tatabánya, kupagyőzelem a Honvéddal (bár a döntőn kihagyott egy tizenegyest), majd kölcsönbe ment a másodosztályban sínylődő Ferencvároshoz. Bár lőtt gólokat, szám szerint tizet, lassúsága és darabossága még ott is szemet szúrt. Viszont annyira nem volt lassú, hogy egy őt sértegető drukkert ne verrjen orrba - tehát Sunnyboy mellett ő sem ütötte meg a főnyereményt a fradistákkal. Ekkor szerződést bontottak vele, de a Honvéd tulajdonosa visszavárta Kispestre és a nagy nyilvánosság előtt is megvédte. Ennek ellenére további állomásai között egy osztrák negyedosztályú együttes mellett Vecsést és Nagybátonyt említhetjük, végül némi meglepetésre görög átszállással Vietnamban kötött ki. Igazi világutazó, a vörös-fekete drukkerek leginkább a térdéről az égbe, vagy lábszáráról az alapvonalon túlra pattanó labdák miatt emlékeznek rá. 

Sikerült bemutatni a nézőknek Eduárdot

Gebro 47-szeres libériai válogatottról beszélünk. Ez tényleg segít valahol behatárolni az Afrikai Nemzetek Kupáját, vagy az afrikai válogatottak játékerejét. Gyanús, vagy sem, de ő is görögországi (majd ciprusi) kerülővel került Kispestre – vagy onnan, vagy oda igazoltak ezek a különleges képességű labdazsonglőrök. Sokan már eleve kételkedtek abban, hogy valós adatokból számolták-e ki az életkorát, mert ránézésre nehezen volt hihető, hogy mindössze 26 éves múlt. A közel félszáz válogatottság ellenére csupán öt bajnoki jutott neki kispesten és két Intertoto-kupa meccs. Újabban az a hír járja róla, hogy veri a feleségét. 

Keita - Nos, az ő esete is kissé más, mint a fenti játékosoké. A 72-szeres elefántcsontparti válogatott Abdul Kader Keita a tudása alapján abszolút kiemelkedett volna az NB I-ből. A Lyonnal nyert francia bajnokságot és kupát, válogatottként lett ANK-győztes. A kispesti szurkolók nagy reményeket fűztek az elefántcsonpartihoz – már csak azért is, mert a klub történelmének legnagyobb válságát élte át, történelmi hosszúságú vereségsorozat miatt csúszott egyre hátrébb a tabellán – végül nyolc vereség után sikerült győzni a tömött debreceni stadionban, amit egy kisebb közjáték előzött meg. De Keita csak nem sietett jönni és csodát tenni. Pletykáltak egy sérülésről, mások azt vélték tudni, hogy elutazott próbajátékra máshová. De a bemutatkozás egyre csak késett. Végre-valahára eljött egy Győrben, szakadó esőben megrendezett meccs, ahol 16 perc jutott neki. Minden labdaérintésében látszott, hogy más kategóriát képvisel, mint a fentebb felsorolt afrikaiak. A következő fordulóban már közel fél órát volt pályán. Csodát nem tett, de azonnal feljavult a csapat játéka. Azután soha többet nem szerepelt a Honvédban. Jött a nyár, a feélkészülést nélküle kezdték meg a XIX. kerületiek. Egy bajnokin még látták a kispadon ücsörögni, de végül észrevétlenül távozott. Utóbb kiderült, hogy súlyos térdsérülése miatt nem volt játékra alkalmas. Akkor miért igazolták le és tartották hónapokig Kispesten? – ő végül Indonéziában fejezte be pályafutását.

Marito és Mano-Mano - A Honvédot a kieséskor megmentő olasz hús-milliárdos, Piero Pini a kezdetekben még gyakorlatlag színmagyar csapatot csinált a Honvédból. Kivételt csak Silhavy és Horky jelentett. Később érkezett a mozambiki válogatott Genito. Ő jó vételnek bizonyult, ami sajnos Pini számára azt jelentette, hogy innentől kezdve minden arany, ami fekete – lásd Tangara esete. A kis mozambiki mellé gyorsan igazolt még négy honfitársat 2005 telén. Sokáig emlékezetes kép volt, amikor edzőmérkőzés helyett gyermeki izgalommal lapátolják a havat Budafokon. 

Sokáig találgattuk, melyiket hogyan is hívják, mert rutinosan váltogatták a nevüket – pl Lobo-Miro-Lobo és tényleg senki sem tudta, hogy alapvetően Manot, Maritot vagy Mano-Manot szólította-e otthon Patricionak az édesanyja. De találkoztunk a Maganghida elnevezéssel is. Azt egy idő után legalább megtanultuk, hogy Mano-Mano a „dagadt”. De a tulaj nem sokat merengett efféle apróságokon, mert sugallatára rögtön a tavaszi nyitófordulóban kezdőként kaptak bizalmat Debrecenben.

Az öttagú maputói csapatból a szép lassan őskispestivé avanzsáló Genito mellett még Miro ragadt meg a kerületben, három Fenomenotol nagy fájdalommal megváltak a vörös-feketék. Kettejüknek utolsó fellépése az a Fehérvár elleni hazai kupameccs volt, amikor a nem éppen vasszigoráról ismert Szurgent Lajos a 25. perc környékén lekapta őket a pályáról 1-0-ás vendégelőnynél.

Benjamin - Valamilyen szinten ő is kivétel. Benjamin Agoua Bory, népszevű nevén Bendzsi alapvetően a legjobb képességű középhátvédek egyike volt az elmúlt húsz évben az NB I-ben. 17-szeres elefántcsontparti válogatott, jelenleg is stabil játékos egy francia első osztályú csapatban (Guingamp), miután lehúzott négy évet a Valenciennesben. Ugyanennyi időt töltött el Kispesten is, kétszeres kupagyőztes, vörös-feketében pályára lépett nyolc nemzetközi kupamérkőzésen is, többek között a Hamburg és a Fenerbahce ellen. Akkor mégis mit keres a listán?

A fiatal afrikai ugyanis ritka forrófejű futballista volt. Egy hátvédnél nem ritka, hogy sárga, vagy Uram bocsá’ piros lapot kap, de ő a 93 fellépésén (bajnoki, liga kupa, nemzetközi és magyar kupa) 35 sárga lapot és 8 pirosat gyűjtött be – tehát jó eséllyel minden második meccsén mutattak fel neki lapot. Híres volt arról, hogy a lehető legostobább és legfeleslegesebb szabálytalanságokkal képes büntetést kiprovokálni és ártalmatlan szituációban is hátulról, páros lábbal száll bele ellenfelébe a kezdőkörnél, ha éppen „olyanja van”. Hiába játszott jobb napjain tanárian, így még élesebb volt a kontraszt. Érdekes módon, mitán frankofón környezetbe került, teljesen lehiggadt és abszolút hasznos, megbízható játékos lett belőle, legutóbbi 72 franciaországi fellépésén mindössze tíz sárga és egy piros a mérleg.

Azért az átmenet nem volt gyors. Itt például már a Guingamp mezében veri ki a spori kezéből a piros lapot

Abubakari Yakubu - A 13-szoros ghánai válogatottat nem véletlenül várták izgatottan a kispesti szurkolók 2009 és 2010 fordulóján. Az Ajaxnál nevelkedett védekező középpályás lábában nem csupán a válogatott mérkőzések voltak benne, hanem ezen felül közel 150 holland bajnoki, a selejtezőkkel együtt 14 Bajnokok Ligája mérkőzés és öt UEFA-kupa találkozó. És még csak 29 éves volt, amikor George F. Hemingway tulajdonos tenyerébe csapott és Kispestre költözött. Ideiglenesen a stadion területén található Hotelben szállt meg. Teltek, múltak a napok, amikor is egy szép estén összefutott három vörös-fekete fanatikussal. A három szurkoló egyébként három különböző generációból került ki. Miután megörültek egymásnak, a sokat látott XIX. kerületiek felhívták a jó ghánai figyelmét arra, hogy ez bizony Puskás Öcsi és Bozsik Cucu klubja, az ötvenes évekbn pedig egész Európa rettegte a Honvéd nevét. Éppen ezért a megmaradt szurkolóknak óriásiak az elvárásaik és az a minimum, hogy minden meccsen mindent belead. A fekete bőrszín nem probléma, voltak már afrikai kedvencek  Bozsik Stadionban.

Yakubu megértően bólogatott, majd még azon éjszaka összepakolt és visszautazott Hollandiába. 29 évesen szögre akasztotta a stoplisát és soha többé nem lépett pályára professzionális labdarúgó mérkőzésen – ezt most szó szerint tessék venni. A honvedfc.hu egy szűkszavű közleményben tudatta a szurkolókkal, hogy ne keressék a pályán az Ajax Csillagát.