A rájátszás szeszélye folytán végre előfordulhatott az a ritka együttállás, hogy egyazon hétvégén otthon játszott mindkét krakkói csapat, erre csapott le néhány megszállott meccsrejáró.  Gyors egyeztetések után már ki is alakult a csapat, ami útra kelt a kies Krakkóba, a történelmi lengyel fővárosba, hogy megtekintse a Ruch Chorzów illetve Pogon Szczecin vendégjátékát.

A pénteki megérkezés után azonnal a Cracovia stadionja felé vettük az irányt, hogy mielőbb megvegyük jegyeinket. Az útlevelünk illetve személyi igazolványunk segítségével könnyedén hozzájutottunk a 30 Zlotyba kerülő jegyünkhöz  (ez kb. 2200 Ft). A stadionba gyors beléptetés és rövid motozás után jutottunk be, látszik, hogy a rendezők tudják, hogy az igazi problémák soha nem az oldallelátón vannak.

A Cracovia aktuális ellenfele a Ruch Chorzów volt, a párosítás kicsit pikáns abból a szempontból, hogy a Ruch baráti viszonyt ápol a Cracovia fő ellenfelével, a Wislával. A meccsre szép számban látogattak ki a vendég szektorba is a Wisla szurkolói, legjelentősebb csoportjuk drapija is feltűnt a Ruch tábor előtt.

A Cracovia ultrái meccs kezdési koreográfiájuk miatt le is maradtak az első gólról, még javában kint készülődtek az egységes bevonulásra mikor csapatuk megszerezte a vezetést. A mérkőzés nem volt tét nélküli, elvileg még bármelyik csapat ki is eshet, ezért volt érthetetlen a Ruch enervált játéka, a Cracovia támadásai gyors ritmusban követték egymást, és az eredmény nem is maradt el, a 12. percben már 2:0-át mutatott a stadion kijelzője. Miközben a pályán folyt a macska-egér harc, a lelátó népe jól szórakozott, zúgott a Cracovia biztatása, lengtek a csíkos zászlók. A túloldalról néha a Wisla éltetése hangzott, amit azonnal füttykoncert és heves kurwázás követett (kevés szó van, amit lengyel testvéreink is ugyanolyan kiejtéssel és intenzitással használnak mint ez).

Az oldallelátó, ahol mi is álltunk, a táborral tökéletesen együtt dolgozva követte a meccset, begyakorolt koreográfia szerint több felelgetősbe is bekapcsolódtak, sőt néhány dalt ők kezdtek és a tábor vett át. A Cracovia táborról megállapítható, hogy masszív kis brigád, végig intenzíven szurkoltak, rengeteg pirót begyújtottak, praktikus okokból a félidő kezdete előtt néhány perccel (így a füst félidőben szépen eloszlik).

Ég a gyertya ég... a Cracovia tábor pirotechnikai bemutatója. A fotók a szerző képei

A Ruch nem tett ránk különösebben mély benyomást, természetesen ebbe belejátszik az is, hogy ők azon kevés lengyel brigádok közé tartoznak, akik ellenségesek a magyarokkal, aminek oka, hogy a Slovan Bratislavával ápolnak baráti viszonyt.

Szurkolt a vendég Ruch tábora is

Összefoglalva fantasztikus meccsélményt kaptunk, intenzív szurkolással. A meccs maga magasabb színvonalú volt, mint egy magyar bajnoki, szerintem mindkét csapat az élmezőnyben végezne az NB I-ben. A szurkolás meg olyan élmény volt, amit Lengyelországon kívül kevés helyen lehet átélni.

A szombati programunk egy sokkal nagyobb stadionban békésebbnek ígérkezett. A Wisla Krakow-Pogon Szczecin táborai Lengyelországban nem megszokott módon semmilyen viszonyban nincsenek egymással. Ráadásul a két klub jóformán semmit nem profitálhatott egy esetleges győzelemből. A nemzetközi kupaindulás már régen elúszott, a kiesés a felsőházból nem lehetséges. Szóval magyaros meccsre számítottunk, lötyögéssel, alibi passzokkal, álmos játszadozással. A lengyelek erre is alaposan rácáfoltak. Bevonuláskor itt is, mint a Cracoviánál a jól megszokott klubhimnusz, az egész stadion állva énekli, az előttünk ülő magányos 70 körüli nagymamától a mellettünk lévő tömött gyerekszektorig.

Szépen megteltek a Wisla-stadion oldallelátói

Az ultra szektorban a meccs kezdetekor kezdetét veszi egy magyar ésszel felfoghatatlan szertartás. A szektor tetején fehér védőruhába öltözött maszkos alakok kifeszítenek egy drapit (később kigugliztuk, hogy a GKS Katowice drapija volt) majd komótosan meggyújtották. Miután porrá égett, gyorsan kihúztak még egy Slask Wroclaw drapit, amit kicsit nehezebben, de szintén elégettek. A mutatvány után a fiúk leballagtak a tábor alján található nagy zászló alá, levették a ruhákat, majd felszívódtak a tömegbe. A többiek eközben már a tűzoltókat is felengedték a szektor tetejére, ahol egy-egy gyors fújással a füstölgő rongyokat is eloltották.

Leégették ellenségeiket a krakkói ultrák

A pályán eközben a Wisla gálázott. Gyors egymásutánban robogtak a támadások, esélyt sem hagyva a Pogonnak. A vendégeknél ezúttal nem játszott Gyurcsó Ádám, aki az őszi szenzációs 6-2-es Pogon-diadal alkalmával 4 gólt rámolt be a Wisla hálójába - 35 perc alatt! Ebből az első hármat 10 perc alatt.

Ezúttal a Pogon tábor csendben figyelte az eseményeket, nagyot fordult a világ fél év alatt. Társaságunk két tagja is Újpest-drukker, ezért közel helyezkedtünk a vendégszektorhoz (Mint szurkolói körökben ismeretes, a lila-fehér drukkerek jó viszonyt ápolnak a Pogon fanatikusaival - a szerkesztő megjegyzése), sajnos ezen a napon a stadionba érkezést követő beköszönésen kívül semmit nem mutattak a fiúk, döbbenten figyelték csapatuk első félidős lemészárlását, ez a félidő annyira mély nyomott hagyott bennük, hogy a szünetben az egész szektort kiürítették és megkezdték a hatszáz kilométeres hazautat.

Bezzeg a Wisla szurkolói parádéztak eközben. A meccs 19. percében csodás ajándékot adtak át nekünk, tapasztalatlan drukkereknek. A jól megszokott koreográfia szerint 19:06-nál megállt a stadion órája, talpra pattant mindenki és teli torokból elzengték a klubhimnuszt. (Egészen egyedi módon mindkét krakkói csapatot 1906-ban alapították). 30 éve állok különböző lelátókon, de ennél a pontnál komolyan borsózott a hátam.

Himnusz, szurkolás, égetés, ünnep kilenc percben

A meccs eközben már régen eldőlt, a Wisla 4:0-ra vezetett már a 40. percben, alaposan visszavágtak az őszi 2-6-ért. A lelátón ment az örömködés, mi nézelődtünk és fényképeztünk. A második félidőben visszavettek a csapatok, a Pogon próbálkozott, de szerencséjük sem volt ezen a napon, a Wisla kényelmesen támadgatott, mi meg csodáltuk, hogy 40 méteres keresztlabdák is embernél landoltak, sőt, akik levették a zsugát, meg is játszották. Gyors játékot láthattunk, egy szép 30 ezres stadionban, ahol bár harmadházat jelentett a 11 800 néző, igazi meccshangulat volt. Egy ilyen élmény egészen más, mint egy-egy felkapott nagycsapat meccse, ott színházat láthatsz, itt szenvedélyt és mélyen gyökerező tradíciókat. Barátságos pillantásokat a lelátón a rajtunk feszülő fekete Magyarország póló láttán. A városban és a stadionban is tapintható volt, hogy a magyarok nem az egyszerű turista kategóriát jelentik, szívesen látott vendégnek érezheti magát, aki útra kell Lengyelország felé.

Mint már régebbi beszámolómban is jeleztem, ha tehetitek, kelljetek útra és nézzetek meg néhány lengyel bajnokit, jobb focit, és olyan hangulatot kaptok, amit itthon csupán néhány párosítástól!

Mi ott leszünk a következő bajnokságban is.