Válogatott okosságok

Đurđina Jauković még 21 éves sincs, de mindenki, aki érdeklődik a női kézilabda iránt, ismerheti a nevét. Az idén a Bajnokok Ligájában eddig négy mérkőzésen 25 találatot szerzett - az FTC klasszisa, Nerea Pena is csak eggyel többet. 

Đurđina Jauković (Fotó: Budućnost)

Ema Ramusović is ismerős lehet a Budućnostból és a montenegrói válogatottból is. Itana Grbić, Đurđina Malović, Dijana Ujkić neve azért valószínűleg már kevesebb olvasó fülében cseng ismerősen, Tatjana Brnovićról pedig valószínűleg ők sem hallottak. 

Mi a közös a hat felsorolt játékosban? Mármint azon az első blikkre is feltűnő tényen túl, hogy mindannyiuk neve -icsre végződik. Mindannyian montenegróiak, mindannyian a Budućnost játékosai. És mindannyiuk közül az 1996 májusában született Malović a legidősebb. 

Nem ők a Budućnost keretének legfiatalabb játékosai, azonban ők mind a hatan szinte folyamatosan játékban is vannak a csapatban, azaz nem csupán a statisztikát fiatalítják, mint az akár náluk, akár más kluboknál a tartalék tartalékjaként benevezett, 16-17 éves lányok. Ők nem akkora gólgyárosok, mint a minden valószínűség szerint egy-két éven belül világklasszissá váló Jauković, de mindannyian tevékeny részesei a Budućnost szereplésének, akár jóval harminc perc feletti játékidővel. Ramusovićot például annyit láttam már a BL-ben is és a válogatottban is, hogy amikor erre a cikkre készülve az adatokat néztem, elsőre el se hittem, hogy még csak húsz éves - pedig de. 

Az elmúlt néhány évben a klub és a montenegrói válogatott szereplése elvált egymástól. Az ország legnagyobb klasszisai közül jópáran külföldre szerződtek, míg a Budućnostban külföldi játékosok voltak a meghatározóak. Aztán tavaly úgy döntöttek, húznak egy vonalat, és új stratégiába kezdenek. Megváltak az összes klasszis játékosuktól. A keretükben jelenleg csak két külföldi mezőnyjátékos található, ráadásul ők is beleillenek a sorba, hiszen 1996-ban ill. '98-ban születtek, a horvát Matea Pletikosić ráadásul már két éve, 17 évesen Podgoricába igazolt. És hát azt se felejtsük el, hogy sem ő, sem a román Cristina Laslo nem tartozik a csapat húzóemberei közé. Rajtuk kívül csupa montenegrói lány játszik most itt, sokan közülük húsz év körüliek. A veterán brazil kapust, Zoqbi de Paulát, leszámítva, eleve nincs a keretben 1990 előtt született játékos, és a csapat gerincét még közülük is inkább az 1996-98 korosztály adja. 

Tinédzser party (Fotó: Budućnost)

A BL eddig lement négy fordulója alapján így sincs okuk szégyenkezésre. Az előző évekkel ellentétben ugyan most aligha tűzhetik ki célul a végső győzelmet, de azért hazai pályán megverték az aktuális német és francia bajnokot, ami egy szinte kizárólag saját nevelésű játékosokra épülő csikócsapattal igencsak megsüvegelendő teljesítmény.

Az utánpótlás-világversenyeken gyakorlatilag mindig Montenegró előtt szoktunk végezni, és erre alapozva évről évre kijelentjük, hogy az utánpótlásunk rendben van. De vajon képesek volnánk-e összeállítani egy olyan csapatot, amelyben 19-21 éves magyar játékosok egész sora kap fontos szerepet, ahol szinte végig huszonegy év alatti játékosok alkotják a védelem tengelyét, és ezzel a csapattal nem nagyon simán kikapni mindenkitől, aki a BL-ben szembejön? Aligha. Pedig az utánpótlás-nevelés célja elvileg nem az, hogy jól szerepeljünk az aktuális U-akárhányon. Mintha teljesen félreértenénk az egészet. 

Persze nem lehet igazán összevetni a Budućnost és a magyar klubok helyzetét. A legfontosabb különbség, hogy nekik belföldön nincs ellenlábasuk. Amióta Montenegró önálló, és saját bajnokságuk van (2006/07), még mérkőzést sem veszítettek soha. Nemzetközi porondon is csak ők méretik meg magukat, sem az EHF-kupába, sem a Challenge-kupába nem is nevezett be idén montenegrói csapat. Ha bármely magyar klub kiállna egy ilyen fiatal csapattal, nem volna semmi esélye a BL-indulás jogának kivívására a hazai bajnokságban. 

Ráadásul Magyarországon eleve nem is volna reális egy ilyen keret összeállítása, mivel a korosztály legjobbjaiért ölre mennek akár az élcsapatok is. A közkeletű legendával ellentétben az 1996-98 évfolyamokból gyakorlatilag minden, az első osztály szintjét megütő játékos folyamatosan játszik is az NB I-ben, és a '99-esek is kezdenek megjelenni. Bár pár éve volt egy ilyen kezdeményezés, sem a Győr, sem a Ferencváros, sem az utánuk következő klubok nem hajlandóak megválni az ilyen korú játékosaiktól sem, és ebben igazuk is van. 

Ráadásul Győrben, ellentétben Podgoricával, nem látszik az a társadalmi háttér, amelyik elfogadná, hogy a klub feladja a BL-győzelem célját azért, hogy a jövő válogatottját építse. 

Ema Ramusović (Fotó: Budućnost)

De, mindezekkel együtt, itt egy hatszázezres ország, amelynek egyetlen komoly klubjában kevesebb lánnyal foglalkoznak, mint a Győri ETO-nál. És akkor ehhez jönne még ugye az összes többi magyar klub. És mégiscsak kínosnak tűnik szembesülni azzal, hogy innét ilyen szinten jönnek ki a jó játékosok. 

És mielőtt valakiben felébrednének a régi reflexek: Dragan Adžić és csapata képesek voltak alkalmazkodni az utóbbi évek szigorúbbá váló játékvezetéséhez. Sok mozgással, határozottan, de durvaság nélkül védekeznek. A stratégiájuk már nem arra épül, mint pár éve, amikor Raičević és Lazović ütötték az ellenfelet, ahol érték. Előfordul, hogy a védő rutintalan, lecsúszik egy védőmozdulat, de szándékos durvaság gyakorlatilag nincs a játékukban. 

Dragan Adžić és csapata (Fotó: Budućnost)

Igen, Kristiansandban nagyon megverték őket, és minden bizonnyal még bele is fognak futni egy-két kijózanító pofonba. De azért én nem lennék elégedetlen, ha a montenegróihoz képest lényegesen jobb feltételekkel dolgozó magyar utánpótlásból kijönne hat-nyolc évente egy Jauković, és évente egy-egy Ramusović, Brnović, Malović kaliberű játékos. És akkor - tessék elhinni, ez elég keményen hangzik egy, az említett eseményekre rendszeresen külföldre utazó szurkolótól - már nem is annyira lényeges, hogy szereplünk az U19-ben.