Válogatott okosságok

Szurkolói gondolatok, elemzések, mélázások a válogatottainkról, válogatás nélkül.

Ajánlataink

Sztancsik Richárd: Városok, stadionok, kocsmák

Rendelje meg közvetlenül a szerzőtől!

varosok.stadionok@gmail.com

Ár 2999 Ft.Részletek itt


kupanap.jpg



hungarianultras.jpg

Friss topikok

Facebook oldalunk

Magyarország - Csehország 30-29 (17-14)

2017.12.08. 20:26 Fradista Utazó

A világbajnokság csoportkörének utolsó fordulójára több csoportban is a közvetlen riválisokat terelte egymás ellen a lebonyolítás. A négy csoportból háromban, beleértve a mienket is, a már biztos kieső két csapat egymás ellen lépett pályára, míg a magyar és a cseh válogatott a csoport harmadik-negyedik helyéért játszott, igen egyszerű helyzetben: aki nyer, az végez előrébb.

hun_cze_2017.jpg

Fotó: MKSZ, Kovács Anikó

Az már tudható volt, hogy a negyedik helyezett Romániával kerül szembe a nyolc közé jutásért, de a mérkőzés győztesének is juthat Franciaország is, ami szintén nem egy túl vonzó alternatíva. Ennek megfelelően egyik csapat sem azzal az elképzeléssel lépett pályára, hogy a parkettát is felszaggatják (a műanyag padló alól), ha kell. Elsősorban a védekezéseken láthattunk ezt - ami egyébként a végeredményben is visszatükröződik.

A mai meccsen is megláthattuk, amit persze amúgy is tudtunk: a mienknél kevés lassabb csapat van a mezőnyben, és azok is javarészt az Elnöki Kupában folytatják a szereplésüket. Amikor Kim Rasmussen azt mondja, nem érett még meg a magyar válogatott a korszerű kézilabdára, abban azért van némi igazság. Csehország ellen egyetlen lerohanást sem tudtunk vezetni a mérkőzésen, ők többet is, és mindegyikből gólt is lőttek (a statisztikában lerohanásként szerepel az is, amikor a saját térfelükről az üres kapuba ívelik a labdát). Rasmussen továbbra is angolul beszél a csapathoz, de egy szót rendszeresen magyarul ismételget: visszafutás. Itt érdemes megjegyezni, hogy annak idején Ambros Martín, a Győri ETO vezetőedzője is ezt a kifejezést kezdte legelőször magyarul használni. Ha csak erre jobban odafigyeltünk volna, már sima lehetett volna a mai mérkőzés.

Aztán az első félidőben volt egy pont, amikor úgy tűnt, hogy sima is lesz, csak éppen nem nekünk. Elöl még úgy, ahogy működött a magyar csapat, de visszazárások nélkül, felállt fallal is nagyon gyenge hatékonysággal, húsz perc alatt 11 gólt kaptunk egy gyenge középcsapattól, ez azért takarékos üzemmódban is kicsit sok. Pár csere, meg egy pár percnyi fegyelmezett védekezés azért meghozta a gyümölcsét: hat perc alatt lőttünk majdnem annyi gólt, mint előtte húsz perc alatt, és közben egyet se kaptunk, ezzel megfordítottuk a mérkőzést. 

Alapvetően a mai mérkőzésből is az látszott: Kisfaludy Anett és Mészáros Rea, ha nem is klasszisok, de meg tudják oldani a feladatukat. A posztjaikon a harmadik emberek (Mayer Szabina és Szekeres Klára) gyengébb csapatok ellen is teljesen használhatatlanok ezen a világbajnokságon. Amikor őket a pálya közepébe se engedjük, akkor (legalábbis magunkhoz képest) jók vagyunk.

Védekezésben problémás még Háfra Noémi szerepeltetése, feltűnően sok gólt kaptunk mellőle, esetenként látványosan el volt tévedve. 

Amikor a cseheket rá tudtuk kényszeríteni, hogy távolról próbálkozzanak, nyert ügyünk volt. 21 alkalommal próbálkoztak átlövésből, és ebből Jeřabková három találatán kívül csak Luzumová lőtt egy gólt, a többiek egyszer sem voltak távolról eredményesek. És tulajdonképpen azt is elmondhatjuk, ha már közel tudtak jönni, akkor jártunk jól, ha szabálytalankodtunk, legalább egy kicsit: hat büntetőből csak két találatot ért el a cseh válogatott (Bíró Blanka hármat is kivédett, egyszer pedig nem találták el a kaput). De sajnos túl sokszor engedtük be őket a falba, Luzumová pedig, aki ellen nekünk sem volt fegyverünk, futószalagon osztogatta a gólpasszokat (a 28 éves irányító szépen, lassan, nemzetközi szinten is kiemelkedő játékossá vált). Összesen 42 cseh lövés találta el a kapunkat, erre azért nem lehetünk büszkék. 

Bajban is lettünk volna, ha nem lett volna hasonlóan átjáróház a túloldali védelem is. Kovacsics Anikó irányítóban játszott kiválóan. Ha kapuralövéssel próbálkozott, abból nem sok jó sült ki (a távoli zónából egyenesen 0/4), de azért ő is kiosztott 7 gólpasszt, többet belőle jobbszélre. Oda még a közelmúltban nyilatkozatban is megemlített Háfrától is ment le labda. Bódi Bernadett pedig élt a lehetőséggel: 7 lövés, 7 gól, klasszis teljesítmény. Pedig egész had várta, hogy rögtön az első hibájára beszóljanak neki, a múltkori nyilatkozata után, de arra azóta is várhatnak. 

Az utolsó percekben aztán, a lengyel meccshez hasonlóan, megint kicsit korán vettük le a lábunkat a gázról, és ha a legvégén nem kapunk erős tíz másodpercet ajándékba a játékvezetőktől, talán még izgulnunk is kellett volna: a csehek egy percen belül kettőt ledolgoztak a háromgólos hátrányukból. De aztán többet már nem került a kezükbe a labda, egy góllal nyertünk. 

Mindenesetre érdemes azért ezt nagyon elraktározni: a sok éven át magasan lesajnált cseh válogatott ellen két év alatt két éles meccset játszottunk, egyszer kikaptunk, egyszer egy góllal nyertünk. Ők jönnek felfelé, mi meg valahol nagyon beragadtunk. 

Jelen sorok írásakor még nem ismert, hogy Franciaország vagy Szlovénia ellen játszunk a nyolc közé jutásért (egy később kezdődő mérkőzés eredményétől függ). Az biztos, hogy vasárnap este, Lipcsében, és persze a Sport 1 televízión. A kezdés 17:30 vagy 20:30 lesz. 

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://valogatott.blog.hu/api/trackback/id/tr8013459181

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása