Még gyerekkoromban (van annak azért már pár évtizede) tanultuk meg, hogy a "hülye" melléknév helyes fokozása a következő: hülye, hülyébb, leghülyébb, postás, rendőr, vasutas. Jó, az általános iskolai tankönyvben ez így, ebben a formában valóban nem szerepelt, és bizonyára vannak, akik valamelyest módosult formában ismerik. 

A női kézilabda világbajnokság pár nappal ezelőtti döntője után viszont határozottan az a benyomásom támadt: a szurkolók egy jelentős része számára a fokozás csúcsát a játékvezetők képezik. 

Akik látták a meccset, ugorhatnak a következő bekezdésre. Akik nem látták: néhány másodperccel a mérkőzés vége előtt, döntetlen állásnál, a mékőzést vezető francia játékvezetők piros lapot adtak a spanyolok játékosának, Ainhoa Hernandeznek, és hétméterest ítéltek a holland csapat javára. A fenti képen Hernandez szabálytalansága látható, a képet köszönjük az Index fórum van Persil nevű fórumozójának. A megítélt büntetőt Lois Abbingh értékesítette, a mérkőzés végetért, Hollandia megnyerte a világbajnokságot. 

A döntő után a fórumokat, közösségi oldalakat, elárasztották a kritikus észrevételek. Szurkolók egész serege érezte fontosnak, hogy közhírré tegyék, a játékvezetők ezzel az ítélettel súlyos hibát követtek el, az ítélet teljesen téves. Ráadásul ez még csak nem is magyar sajátosság, a német oldalakon hasonló volt a helyzet. 

Az ítélet alapja nyilvánvalóan a 8:10c szabály (utolsó fél perc). A szabály alkalmazhatóságának előfeltétele, hogy a labda ne legyen játékban. Pont erre hivatkozva támadták sokan az ítéletet, határozottan állítván, hogy a labda igenis játékban volt, mivel azt egy sikertelen spanyol lövés után a holland kapus, Tess Wester (a kép bal oldalán fekete hosszúnadrágban és kék felsőben) kivédte, és ezután igyekezte játékostársainak dobni. 

Bennem ezek láttán felmerült a kérdés: vajon miért gondolja azt magáról sok, és tényleg nagyon sok szurkoló, néző, hogy ő márpedig egészen biztosan jobban ismeri a szabályokat, mint a világbajnoki döntőn közreműködő Bonaventura, Bonaventura játékvezető-páros? Én magam elég biztos vagyok a szabályismeretemben, de a legrosszabb pillanatomban se jutnék arra a feltételezésre, hogy én ismerek egy szabályt, amit a VB-döntőn közreműködő játékvezetők nem. 

A 12:1 szabály alapján, ha a kapuelőtéren (köznapi elnevezéssel: hatos, a fenti képen pirossal jelzett terület) belül a kapus birtokolja a labdát, akkor a labda nincs játékban, a játékot pedig kidobással kell folytatni. A kidobás akkor tekinthető elvégzettnek, ha a labda elhagyta a kapuelőteret. A kidobás akadályozása tilos, azaz tilos a levegőben lévő labdához hozzáérni, mielőtt az átrepül a hatos vonal felett. Hernandez ez ellen a szabály ellen vétett, előrelendülő két karjával még a kapuelőtér felett sáncolja a labdát. 

A játékvezető ráadásul (a kép bal szélén, tiszta feketében fut, és oldalra néz) pont vonalban van, és pont odanéz, jól láthatha az esetet, még pontosabban is, mint mi a kamera szemszögéből - és egyébként a tévéfelvételből is úgy látszik, hogy Hernandez szabálytalanul sáncol. 

A mérkőzés utolsó fél percében a kidobás akadályozásáért piros lapot kell adni, és az ellenfél javára hétméterest kell ítélni. A játékvezetők tehát helyes ítéletet hoztak. 

Az egyes fórumokon felmerülő észrevétellel, miszerint a francia játékvezetőket csak a holland csapat francia trénere beszélte rá az ítéletre, nehéz mit kezdeni: ha nem akartak volna piros lapot adni, nem is sípoltak volna, nem állították volna meg a játékot, így az edzőnek alkalma sem lett volna, hogy hozzájuk szóljon. 

Milyen folyamatok vezettek oda, hogy ma szurkolók egész sora érzi úgy, a játékvezető, és nem is akármelyik hobby-bíró a megyeiből, hanem a világ egyik legjobb párosa, hülyébb, mint ő, és nem is úgy általánosságban (ez akár még igaz is lehetne), hanem konkrétan a játékvezetés területén?

A játékvezető is ember. Hibázhat. Szokott is. Sokfelé kell figyelnie, elég gyors a játék, sokszor olyan dolgokat kellene megítélnie, amiket egyszerűen nem láthat, máskor látnia kellene ugyan, de rosszul helyezkedik, vagy máshová figyel, ezért mégsem látja. Nem vesz észre valamit, rosszul észleli, mi történt. Én még olyan meccset nem láttam, ahol a játékvezetők sosem hibáztak. De abban azért biztosak lehetünk, hogy a szabályokat ismerik. 

Na jó, nem mind. Vannak az NB II-ben, az U-akárhányban bírók, akiknél jobban ismerem a szabályokat, pedig sosem voltam játékvezető. De azért már ott sem az a jellemző, az NB I-től felfelé pedig nemigen vonnám kétségbe, hogy a bírók ismerik a szabályokat. A világ elitjéhez tartozó játékvezetők pedig, mint például a Bonaventura-ikrek, egészen biztosan képesek volnának az anyanyelvükön kívül angolul is kitűnően vizsgázni szabályismeretből. Nem mondom, hogy hibátlanra, mert a tíz-húsz éve az élvonalban tevékenykedő játékvezetők lehet, hogy már elfelejtették, hogy a lány U12-ben milyen méretű labdával kell játszani, de erre a tudásukra a VB-döntőn amúgy se volna szükség. 

Miért látja ezt sok szurkoló, de még akár szakemberek is máshogy? Voltak, akik helyesen ismerték a vonatkozó szabályt. És voltak, akik elbizonytalanodtak: "vajon milyen szabály lehet, amit én nem ismerek, és ami alapján ezt ítélték?" De vajon egy ilyen ítélet után miért csak kevesen gondolkodtak így, sokan pedig úgy, hogy a játékvezető láthatóan hülyébb, mint a rendőr, a postás, meg a vasutas? 

Félreértés ne essék: a szurkolóknak nem kell évente szabályismereti vizsgát tenniük, és ez jól is van így. Nincs semmi baj azzal, ha egy szurkoló nem ismeri a 12:1 szabályt, mert még nem találkozott vele. De úgy gondolom, az volna a normális, ha egy ilyen ítélet láttán elsősorban nem a játékvezető szabályismeretét kérdőjeleznénk meg, hanem a sajátunkat - sokan mégsem így tettek. 

Bizonyára közrejátszik ebben, hogy a szurkolóknak sok a rossz tapasztalatuk a játékvezetőkről. Különösen a női mezőnyben sok a, ne szépítsük, borzasztó játékvezetői teljesítmény. A VB-t látva az a benyomásunk támadhat, hogy az IHF sem bízik a saját játékvezetőiben: az utolsó hat találkozóra (a két elődöntő és a négy legfelső helyosztó) nem sikerült hat játékvezető-párost delegálniuk, a spanyol Garcia, Marin, és a francia Bonaventura, Bonaventura páros egyaránt két-két küldést kapott. Bonaventuráék fújták ráadásul a hollandok elődöntőjét majd a döntőt is, Hollandia mindkettőt egy-egy góllal nyerte - látatlanban is beindul az emberben a bizalmatlanság. De talán azért egy kis megfontoltság ilyenkor is hasznos lehet. Hátha mégis a játékvezető ismeri jobban a szabályokat. 

(A cikk címét is ihlető, az első mondatban kifejtett mondástól blogunk szerkesztősége természetesen elhatárolódik, és ezúton is szeretné kifejezni tiszteletét a postások, a rendőrök és a vasutasok, valamint természetesen a játékvezetők irányába.).