A végleges kiállítás eltörlése (2010) óta a kézilabdában a játékvezetők által kiszabható két legsúlyosabb büntetés a kizárás jelentés nélkül, ill. a kizárás jelentéssel. A jelentés ebben a szövegösszefüggésben azt jelenti, hogy a játékvezetők a kizárásról és annak okáról egy rövid, egy-két mondatos leírást küldenek az illetékes szövetség fegyelmi bizottsága felé, akik az esetet megtárgyalják (manapság már, legalábbis a nemzetközi meccseken és a magasabb szintű bajnokságokban, videófelvétel alapján), és esetlegesen meg is büntetik a vétkest, például eltiltják bizonyos időre.

A szabálykönyv rendelkezései pontosan meghatározzák, hogy mely szabálytalanságok esetében kell a kizárást jelentés nélkül, és mely esetekben jelentéssel alkalmazni. Nehézséget jelentett, hogy 2016-ig mindkét büntetés jelzése azonos volt (piros lap felmutatása), és a nézők, vagy akár a résztvevők sem tudták, lesz-e jelentés. Bár a szabályok szerint kötelező volt szóban tájékoztatni a kizárt játékost és mindkét csapatot, ismerünk olyan eseteket, amikor ez vagy elmaradt, vagy a hangzavarban az érintettek nem értették, mit mond nekik a játékvezető, és nem jutott el hozzájuk az információ. Ezt hivatott rendezni a 2016-os szabálymódosítások egyike, mely szerint, ha készül jelentés, akkor a piros lap után egy másik, kék színű kártyát is fel kell mutatni.

Az Európai Kézilabda Szövetség (EHF) már hosszabb ideje előírja, hogy az általa rendezett mérkőzéseken a játékvezetők minden kizárásról írjanak jelentést. Azaz az EHF, tulajdonképpen némileg szigorítva a szabálykönyvet, eltörölte a jelentés nélküli kizárást. Ez az EHF-rendezvényekre vonatkozik, azaz a klubok szintjén a Bajnokok Ligájára és az egyéb európai kupákra, a válogatottak szintjén az Európa-bajnokságra és annak selejtezőire (a világbajnokságra viszont nem, mivel azt az IHF rendezi). Ezeken a mérkőzéseken minden közvetlen (azaz nem harmadik kiállítás miatt adott) piros lapot jelentés, és annak nyomán fegyelmi tárgyalás követ, olyan szabálytalanságok esetében is, amelyeket a szabálykönyv alapján kizárással, jelentés nélkül kellene büntetni.

Ez a szabályozás már régóta hatályos, de eddig tulajdonképpen nem nagyon okozott problémát, mert igen kevés szurkolónak tűnt fel, hogy a kizárt játékos ügyében fegyelmi tárgyalást tartottak. Már csak azért is így volt, mert az EHF fegyelmi gyakorlata lényegében azonos a nemzetközi (IHF) vagy a magyar (MKSZ) szövetségével, a büntetés nélkül végződő jelentések és fegyelmi tárgyalások pedig végképp csak a szakértők figyelmét kötik le. A közelmúltban zajlott női Európa-bajnokságon például öt kizárás született, mindegyiket megtárgyalta az EHF fegyelmi bizottsága, de további büntetést egyik esetben sem alkalmaztak.

És itt lép be a képbe a kék lap. A kék lap elvileg a büntetések tisztázására szolgálna, ebben az esetben viszont, gyakorlatilag "lebuktatja" az EHF-et, látványossá teszi a hazai és az európai szabályozás közti eltérést. Hiszen az egyszeri néző azt látja, hogy ugyanazért a szabálytalanságért a hazai bajnokin csak piros lapot adtak, a nemzetközi kupameccsen pedig kéket is. Ez nem csak félreértésekre, de akár különböző összeesküvés-elméletek kialakítására is alapot adhat, vagy esetleg csak úgy gondolhatja a szurkoló: igen, ez tényleg súlyos szabálytalanság volt, a piros lap jogos, de a kék talán mégsem, hibáztak a játékvezetők.

Az EHF az idei szezon előtt minden, nemzetközi mérkőzéseken közreműködő játékvezető figyelmét felhívta, hogy a közvetlen piros lap után minden esetben, mérlegelés nélkül, mutassák fel a kéket is. Ez logikus is, hiszen a kék lap azt jelzi, hogy lesz jelentés, az EHF mérkőzésein pedig minden (nem harmadik kiállítás miatt adott) piros laphoz társul jelentés. Ezáltal viszont már minden néző számára világossá válhat, hogy a magyar bajnoki meccseken nem teljesen ugyanazok a szabályok, mint az EHF által rendezett mérkőzéseken. Ez ugyan eddig is így volt, csakhogy eddig ez nem volt ilyen látványos.

Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy esetenként a piros lap után mégsem látjuk a kéket villanni. Aki eddig azt hitte, érti a helyzetet, itt végképp elbizonytalanodhat. Elvileg a kéket minden esetben fel kellene mutatni. Ha mégsem látjuk, annak több oka lehet. Az egyik (és minden bizonnyal a leggyakoribb), ha a meccset televízión nézzük, és a kék lapot felmutatták ugyan, de azt a rendező már nem mutatta. De előfordulhat az is, hogy a játékvezető ritkán vezet nemzetközi mérkőzéseket, és még annál is ritkábban ad piros lapot, így aztán egyszerűen elfelejti, hogy most fel kellene mutatnia a kéket is – egy olyan szabálytalanságért, amiért odahaza nem kellene. De egy biztos: jelentés és fegyelmi tárgyalás  (az EHF által rendezett mérkőzéseken) ilyen esetekben is lesz.

Borsos Attila 

"Bár a játékvezetők a kék lapot nem mutatták fel, könnyen lehet, hogy Camara nem játszhat a következő mérkőzésen" – jegyezte meg Borsos Attila szakkomentátor az EHF-kupában játszott Érd – Issy mérkőzés után. Blogunk, és azon belül is egészen pontosan én, elég keményen kiosztottam ezért Borsost, egy-két órával a meccs után. Azt gondoltam, Borsos két kérdésben is tévedett:
- A nevezett játékos, Doungou Camara, által elkövetett szabálytalanságot a szabálykönyv kizárással, jelentés nélkül rendeli büntetni. Márpedig, ha nincs jelentés, nincs fegyelmi tárgyalás, és nem lehet eltiltás sem.
- Ha nem volt kék lap, nem lehet jelentés sem (se tárgyalás, se eltiltás), hiszen a kék lapnak pont ez a lényege.

Bizonyos esetekben előfordulhat, hogy ugyan a játékvezetők nem írnak jelentést, mégis tartanak fegyelmi tárgyalást. Ez azonban csak akkor lehetséges, ha a játékvezetők az elkövetett szabálytalanságot nem látták (mert például a hátuk mögött volt), vagy nem vették észre (mert máshová figyeltek). Talán a legismertebb eset az utóbbi évekből, amikor Milena Knežević (ma már a férje neve után Raičević) lefejelte Görbicz Anitát, és ezért két mérkőzésre eltiltották.
Ez az intézkedés természetesen nem alkalmazható olyan esetekben, amikor a játékvezetők a szabálytalanságot észlelték és büntették is, akár piros lappal.

Csakhogy ebben az esetben nem Borsos tévedett, hanem én, és ezáltal a Válogatott Blog. A tévedésem oka, hogy az előzőekben részletezett helyzetet a szurkolók többségéhez hasonlóan én sem ismertem. Nem tudtam, hogy az EHF mérkőzésein (és az EHF-kupa már a nevében is jelzi, hogy ide tartozik) minden kizáráshoz jár jelentés, természetesen Camara esetében is volt (nem tiltották el). Azt jól tudtam, hogy a szabálykönyv alapján nem járt volna jelentés, csakhogy (amint azt fentebb részletesen kifejtettem), ez az EHF-mérkőzéseken mindegy. Hogy ténylegesen volt-e kék lap, csak azt sem Borsos sem a tévénézők nem vették észre, vagy a mérkőzésen közreműködő olasz játékvezetők elfeledkeztek a felmutatásáról azt már nem tudjuk kideríteni, de talán nem is lényeges. Borsos Attilának a legrosszabb esetben is azt róhatnánk fel, hogy nem vette észre a kék lapot, büszke lennék rá, ha ennél nagyobb hibát sosem vétettem volna.

De sajnos vétettem, éppen a fentebb jelzett cikkben. Az ott elkövetett hibákért, a kedves olvasók félretájékoztatásáért, valamint Borsos Attilával szembeni alaptalan kritikáért ezúton is kérem a magam és a blog szerkesztőségének nevében az olvasók és az érintett elnézését.

Az pedig, hogy más szabályok érvényesek egy bajnokin, és a néhány nappal később, az EHF által rendezett kupameccsen, végképp nem Borsos Attila felelőssége.