Válogatott okosságok

A Magyar Kézilabda Szövetség (MKSZ) március 14-i hatállyal az összes létező magyarországi kézilabda-bajnokságot felfüggesztette. Az utánpótlás-versenyek egy részét végleg törölték, de a bajnokságok zöme jelenleg, tíz nappal később, elvileg még él, csak éppen szünetel. 

A folytatást illetően csak annyi biztos, hogy semmi se biztos. Nem szándékozom részletesen elemezni a járványügyi helyzetet, de egyet fontos leszögeznünk: egyelőre nem ismerünk egyetlen esetet, egyetlen országot, vagy régiót sem, ahol a járvány lecsengett, és az élet többé-kevésbé visszaállt a rendes kerékvágásba. Ha (mondom: HA) hihetünk a kínai hatóságok által közölteknek, akkor a legelső gócpont, a kínai Vuhan környékén ezekben a napokban kezdik talán egy kicsit normalizálni az életet. De egyrészt ennek még ők is épphogy csak az elején vannak, másrészt Kínából is sorozatosan jelentik, hogy újra és újra bejutott a vírus külföldről. Közép-Európában, ahol az országok egy része kisebb, mint Vuhan (a kínai nagyváros nyolcmillió lakost számol), és ahol a kínai viszonyokhoz képest sokszorosan erősebbek a nemzetközi kapcsolatok, nemigen beszélhetünk normális helyzetről a határok átjárhatóságának helyreállításáig. Gondoljunk csak bele, hogyan lehetne nemzetközi kupákat játszani, ha a meccsek előtt és után a játékosoknak, hivatalos személyeknek, karanténba kellene vonulniuk?

Szóval fogalmunk sincs, nem is lehet, hogyan folytatódhatnak a kézilabdás versenysorozatok. Ma már csak a kirívóan optimisták gondolják, hogy itt áprilisban még meccseket lehet játszani. A többség elhiszi, hogy ősszel újra lesz kézilabda - bár igazából erre az optimizmusra semmi alapjuk nincs. Mielőtt bárki rémhírterjesztéssel vádolna, tegyük gyorsan hozzá: arra sincs semmi okunk, hogy azt higgyük, nem így lesz. 

Cserébe van bőven időnk és lehetőségünk, átgondolni és megfontolt döntést hozni az idei bajnokságok lezárása kapcsán. A magam részéről a kérdéskört három részre bontanám. Van köztük összefüggés, sőt, normális körülmények között szorosan összefüggenek, no de ki állítaná, hogy a mai körülmények normálisak?

Bajnoki végeredmény, bajnoki címek, helyezések

Ez érinti a legtöbb csapatot, gyakorlatilag az összeset. Bár a felvetett kérdések súlya nem azonos mindenütt: míg az lényegében mindegy, hogy ki lesz a hatodik a Fejér megyei bajnokságban, addig az NB I bajnoki címe már komolyabb tétet jelent. 

Több opció is áll előttünk. Rögtön az elején szögezzük le, egyik sem optimális, egyik sem igazságos. Bárhogy döntünk, annak lesznek kedvezményezettjei és kárvallottjai. Aki rosszul jön ki belőle, bizonyára arra fog hivatkozni, a döntéshozók nem voltak pártatlanok. Már csak az ilyen szituációk elkerülése, de legalábbis visszaszorítása okán célszerű az összes érintett bajnokságot egy közös elv mentén lezárni. 

A legegyszerűbb persze az lenne, ha tavasz végére enyhülne a nyomás, és akár zárt kapuk mögött, rendkívüli versenykiírással (pl. kétnaponta lejátszott meccsekkel), de valahogy végig lehetne játszani a bajnokságokat. Nem állíthatjuk, hogy ez nem így lesz, de azért a valószínűsége csekély. Már csak azért is, mert júniusra, amikor elvileg az elmaradt meccseket pótolni lehetne, betettek a nemzetközi szövetségek különböző válogatott mérkőzéseket. A szezont pedig legkésőbb június 30-ig be kell fejezni, hiszen sok játékosnak július 1-től élő szerződése van egy másik klubnál, akár külföldön (itt leginkább Magyarországról más országba igazoló külföldi játékosokra gondolok, de egy-két magyar játékos is érintett lehet). És az is kérdéses, meddig lehet fenntartani a mai állapotot, hogy várunk, és majd meglátjuk, mi lesz. Bár akadnak sportszövetségek, akik már lezárták a bajnokságaikat (amikor ezeket a sorokat írom, már biztosan félbeszakadt egyebek mellett a magyar jégkorong vagy a német női kézilabda-bajnokság), de sok profiliga még vár, szóval nem feltétlenül buta ötlet egyelőre kivárni, hátha...

De azért fel kell készülni arra, hogy nincs tovább, az idei bajnokság már véget ért. A versenykiírás nem rendelkezik arról, mi a teendő ilyen esetben. Végülis utoljára hasonló 1956 őszén történt, akik ma a kézilabdában aktív szerepet játszanak, azok döntő többsége még nem is élt. 

Szerkesztőtársam a labdarúgó bajnokságok kapcsán azt javasolta, hirdessünk eredményt a tabella jelenlegi állása alapján. A kézilabdában ez számomra nem tűnik vállalhatónak. Leginkább azért nem, mert a nemzetközi kupameccsek okán ide-oda tologatott mérkőzések miatt a férfi és a női első osztályban is változik, hogy egy-egy klub 18, 19 vagy 20 mérkőzésen van túl. És tán az összes igazságtalanság közül az volna a legnagyobb, ha ezt nem vennénk figyelembe. 

Tanulságos még a női NB I/B nyugati csoportja. Ott jelenleg a Nemzeti Kézilabda Akadémia (NEKA) áll az élen, egyetlen pont hátránnyal áll mögöttük a Budaörs. A máig lejátszott utolsó fordulóban ez a két csapat pont egymás ellen játszott, a NEKA nyert, így ugrott az élre. Ha pár nappal előbb jön a zárás, a Budaörs lehetne a bajnok, így a NEKA? Jókor voltak jó helyen? 

A bajnokságok, helyezések eldöntése tulajdonképpen belügy. Ráadásul nincs is semmi következménye, ha az évkönyvekben üresen marad egy sor. Persze azok, akik már biztosnak érezhettek egy újabb címet, mint például a győri női csapat, ők nem minden alap nélkül érezhetnék úgy, erővel vettek el tőlük egy bajnokságot. De hát igazából, a versenykiírás alapján, ők sem nyerték ezt még meg... 

Szóval itt leginkább azt javasolnám, a 2019/20-as idényt tekintsük nem létezőnek. Ne hirdessünk bajnokot, se helyezéseket, az érmeket tegyük el a múzeumba! Felejtsük el, hogy volt ilyen is, és bízzunk abban, hogy a következő rovatba már kerülhetnek nevek az évkönyvekbe!

Feljutás, kiesés

Ez a téma már kevesebb klubot érint, de még mindig elég sokat: papíron mindenkit, aki most feljutó vagy kieső helyen áll, vagy a hátralévő fordulókban reálisan oda juthat. 

A helyezésekkel ellentétben ebben a kérdésben muszáj dönteni. Hiszen, ha abból indulunk ki, hogy jövőre lesz bajnokság, akkor meg kell határozni, ki indulhat ott. Ha ősszel sem tudnak újraindulni a bajnokságok, akkor igazából mindegy is, mert egy ilyen hosszú kényszerszünet már át fogja alakítani annyira a kézilabda világát, hogy úgyis praktikus lesz mindent nulláról újraírni. De azért jó ha most felkészülünk egy őszi szezonkezdetre, hogy, ha úgy alakul, ne szeptemberben álljunk itt üres tekintetekkel.

Az alsóbb osztályoknál valószínűleg nem kell túlizgulni a kérdést, a feljutás iránt, fogalmazzunk visszafogottan, eddig sem volt töretlen az érdeklődés. Valószínűleg nem lövünk nagyon mellé, ha azt mondjuk, az NB I/B kiesést, és mindent attól lefelé, nyitva hagyunk, mindenki indulhat abban a bajnokságban, amelyikben akar. Még így is félő, főleg a női mezőnyben, hogy nem lesz meg mindenütt a létszám. Aztán, ha valahol mégis túljelentkezés van, hát akkor legyen az előnyben, aki az idei, csonka szezonban magasabb osztályban szerepelt. 

Az NB I kiesése, ill. az oda való feljutás viszont már kritikus. Főleg a nőknél, ahol a Békéscsaba még joggal reménykedhetett abban, hogy a Fehérvárral szembeni négypontos hátrányát le tudja dolgozni. Még játszanának egyszer egymás ellen, ráadásul Csabán, ha ott a hazaiak nyerni tudnak, akkor már csak két pont a különbség. Bár a lilák elvileg hátralévő programja nehezebb, de azért a helyzetük nem reménytelen. Ha most mégis kiesésre ítélnénk őket, talán hosszú időre a másodosztályba száműznénk egy tradicionális klubot, és mindezt egy fehér asztal mellett hozott döntéssel. A feljutás kapcsán pedig visszautalnánk az NB I/B kapcsán leírtakra: egy fordulóval ezelőtt a Budaörs állt feljutó helyen, most a NEKA. Ha pár nappal előbb tör ki a járvány, a Budaörs lehetett volna a kedvezményezett? Bár ebben az összefüggésben a "szerencse" szó talán nem a legmegfelelőbb, de a NEKÁ-nak egyszerűen szerencséje volt, hogy nem pár nappal előbb döntöttek a bajnokság felfüggesztéséről? 

Persze ugyanilyen igazságtalan lenne az is, ha a keleti csoportot utcahosszal vezető Eger, vagy a férfiak nyugati csoportjában egyeduralkodó Felsőörs még egy évre a másodosztályba kényszerülne, és az se az igazi, ha a 19 meccs alatt mindössze 3 pontot begyűjtő váci férficsapat kap még egy esélyt az NB I-ben. Szóval jó és igazságos döntés itt sincs. De mindent egybevéve a legközelebb talán azzal járunk, ha azt mondjuk: mindenki marad, ahol most van. Ha pedig valaki visszalép az első osztálytól, egyszeri, rendkívüli intézkedésként, az őszi szezon nulladik fordulójába kitűzhetünk egy minitornát a helyükre pályázó csapatok közt.

Nemzetközi kupák

A nemzetközi kupák őszi újraindulása nem függ az MKSZ-től, se a magyar kormánytól. Az egész gondolatkörnek jelenleg ez a legkevésbé megtippelhető pontja. De inkább készüljünk fel arra, hogy lesznek, többé-kevésbé a már meghirdetett rendnek megfelelően, mintsem elkezdjék azokat magyar klubok nélkül. 

Itt mindkét nemnél kb. 6-8 csapat érintett, de itt a leginkább egyértelmű, hogy muszáj valamilyen döntést hozni. Hiszen, ha lesz Bajnokok Ligája, lesz Európai Kézilabda Liga (EHL), akkor oda Magyarországnak csapatokat kell küldenie, és valahogy el kell dönteni, melyek legyenek ezek. És mindezt úgy, hogy több helyen, elsősorban a női BL kapcsán, igen éles a helyzet már így is. 

Nem Magyarország az egyetlen érintett, sőt, gyakorlatilag minden európai bajnokság áll jelenleg. A német nőiről már biztosan tudjuk, hogy sosem fogják befejezni, és alighanem bővülni fog még a bajnok nélküli bajnokságok sora. Ennek megfelelően az Európai Kézilabda Szövetség (EHF), hacsak nem akar teljesen hülyét csinálni magából, a Bajnokok Ligája kapcsán el kell térjen attól a szabálytól, hogy ott elsősorban bizonyos országok bajnokai indulhatnak. A Bajnokok Ligája vonatkozásában az európai szövetség deklarálta, hogy a bajnoki helyezés nem számít, az EHL, ill. jogelődje, az EHF-kupa kapcsán viszont eddig mindig az volt az elv, hogy a bajnoki helyezés alapján kell oda a csapatokat jelölni - de ettől ezúttal éppúgy el fognak tekinteni, mint a bajnokok jelölésétől a BL-be. 

Bárhogy dönt, bárki, az igazságtalan lesz, és az valakinek fájni fog. Többen azt javasolták, az MKSZ, változtatás nélkül, jelölje újra az idei szezonban szereplő csapatokat. De az EHF aligha volna kényszeríthető, hogy a Ferencváros és a Szeged újra szabad kártyát kapjon. Ráadásul az MKSZ a történelem végéig nem mosná le magáról, hogy a Fradi iránti jóindulatból döntött így - még ha, pikáns módon, a férfi mezőnyben pont a Ferencváros veszítené így el a nemzetközi kupaindulás lehetőségét. Az FTC férficsapata jelenleg az ötödik helyen áll, ráadásul a rivális Tatabányával szembeni egy pont hátránya abból fakad, hogy a zöld-fehérek egy mérkőzéssel kevesebbet játszottak. 

A férfiaknál ráadásul az első számú jelölt sem világos. Momentán a Szeged vezeti a tabellát, de csak azért, mert már 20 mérkőzést játszottak, míg a Veszprém csak 19-nél tart. Az egymás elleni mérlegük a Veszprémnek kedvez - egyetlen góllal győzték le a Szegedet Veszprémben. Ott ráadásul a bajnoki címről, és ezúttal a biztos BL-részvételről, egy bajnoki döntő dönthetne a szezon végén. 

Keserű pirula lesz ez, és valakinek le kell nyelnie. Valaki rosszul fog járni. És senkit nem fog vigasztalni, hogy más európai országokban hasonló döntések hasonló kegyetlenséggel fognak érinteni klubokat. 

Mivel valahogy mindenképpen dönteni kell, én azt javasolnám, vegyük alapul mindkét nem esetében a tabella jelenlegi állását. Nem igazságos, de még mindig egy fokkal közelebb áll hozzá, mintha az egy évvel korábbi eredményekből indulnánk ki. Nevezzük be a BL-be egyenes ágon a Szegedet és a Győrt, szabad kártyáért a Veszprémet és a Siófokot (a Veszprém ezt gyakorlatilag biztosan megkapná), az EHL-be pedig szintén a mostani tabella alapján! 

Egyik kérdésben sem gondolom, hogy nálam lenne a bölcsek köve, és biztosan az volna a legjobb döntés, amit én itt és most annak tartok. Természetes, hogy lesznek, akik ezt máshogy látják, és meg is tudják indokolni a saját javaslatukat. Egy biztos: az MKSZ-nek (és részben az EHF-nek) valahogyan döntenie kell, mindhárom kérdésben. Jó, igazából a feljutás, kiesés, valamint a nemzetközi kupaindulások csak akkor érdekesek, ha lesz hová feljutni, kiesni, lesz hová nevezni csapatainkat. De ha nem, akkor ezek a gondolatok úgyis lényegtelenek, akkor szeretett sportágunk a túlélésért fog küzdeni. Bízzunk abban, hogy ez elkerülhető lesz. Már csak azért is, mert a társadalom többségi, a kézilabda iránt nem érdeklődő része számára is ez volna a legjobb.