Válogatott okosságok

A Válogatott blog is jelen volt a 2020-ról 2021-re halasztott labdarúgó Európa-bajnokság Münchenben rendezett Németország-Magyarország csoportmérkőzésén. Több tekintetben is életünk egyik nagy élményét éltük át.

A 20-30-40-es korosztály számára már eleve csoda a magyar válogatott EB-re jutása, hiszen generációk nőttek fel olyan élmény nélkül, hogy látták volna hazánk nemzeti 11-ét kontinensviadalon. 1972 után 2016-ig kellett várni az újabb magyar EB-részvételre, most pedig zsinórban másodszor is ott lehetünk. Az 5 évvel ezelőtti össznépi eufóriára, a körúti villamosok tetején táncoló tömegre jól emlékszünk, máig hihetetlen csoda, hogy 44 év után kijutva megnyertük a csoportot, a későbbi Európa-bajnok Portugáliát is megelőzve. Akkor egyöntetűen mindnyájan azt mondtuk: ilyen hihetetlen szenzáció egyszer van az életünkben, ki tudja, mikor jutunk ki újra nagy tornára. Ezek után azt sem gondoltuk, hogy még az akkori bravúrok is felülmúlhatók a következő EB-n! Eljött az idénre halasztott EB, keserves másfél éves koronavírus-járványtól, szigorú korlátozásoktól meggyötörve vártak a szurkolók újra végre szép fociélményeket, egyáltalán helyszíni meccsnézést a stadionokban.

A lehető legerősebb halálcsoportba kerültünk, és ebben semmi túlzás nincs, hiszen csoportellenfeleink a legutóbbi két világbajnok és a regnáló Európa-bajnok. Budapest először rendezhet EB-mérkőzéseket, és a nyitányon hősiesen játszva 84 percig döntetlenre álltunk Portugália ellen, de a peches kapott gól után összezuhantunk a végén elfáradva, 0-3 lett a vége. Ilyen élmények után jöttek a Puskás Arénába a VB-győztes franciák, akik meglepetése szenvedtek ellenünk. Az első félidő végén pedig jött a nem a góllövéseiről híres Fiola, és góljával egy nemzetet robbantott extázisba, Bár a gallok egy elkerülhető góllal pontot mentettek Griezmann révén, a döntetlen is népünnepélyt hozott, a világ is elismerően kapta fel a a fejét a magyarok bátor, szervezett játékára. Ráadásul ezzel megmaradt a matematikai esélyünk is akár a továbbjutásra, amennyiben legyőzzük a németeket idegenben. 

Ilyen hangulatban indultak Münchenbe a szurkolókkal teli vonatok, köztük a miénk is. Még nem sejtettük, milyen kalandos horrorutazás vár ránk... Budapestről majdnem Salzburgig zökkenőmentes út után egyszer csak félelmetes vihar csapott le a vonatra a hegyek között, jégesővel.

A vonat hirtelen vészfékezéssel megállt, majd kezdetét vette az abszurd tortúra. Az utasok alig kaptak információt, a hangosbemondón sok órás várakozással "kecsegtettek", elment az áram és az internet is. Kiderült, fák dőltek a sínekre. A vonat elejébe mentünk, kinéztünk az ablakon, majd megdöbbenve láttuk, hogy előttünk áll egy másik vonat nagyon közel, 20-30 méterre... Közel volt egy ütközés, vonatszerencsétlenség is. Az addig önfeledten éneklő drukkerek is megijedtek. Bánatukra még a sör is elfogyott a vonatbüfében... 2 óra után végre eljutottunk a közeli Salzburgba-ahol újabb két órás várakozás következett, megint csak tájékoztatás nélkül. Majd közölték, át kell szállnunk másik vonatra. Pár perc után a német határt elérve nagy létszámú rendőrcsapat szállta meg a vonatot, mindenki adatait rögzítették, szigorúan kérdezve, van-e jegyünk a meccsre, miért utazunk Münchenbe. Majd közölték, újabb átszállás! Miután ez a performance is megtörtént, végre elindultunk. Korai volt az öröm... A kapkodásban a szurkolók egyik csoportja az eredeti vonaton maradt, sőt egy drukker ijedten kiabálta, hogy a pénztárcája is ott maradt, sőt egy szurkolói zászló is. Fél óra után a Münchenhez közeli Rosenheimben majd Ostermünchenben megint leálltunk... Ismét több, mint egy óra állás után közölték, visszafordulunk és újabb átszállás következik! Itt már nem tudtuk eldönteni, sírjunk vagy nevessünk ezen a szürreális őrületen.

De volt még fordulat: újra arra a vonatra szállítottak vissza, amin ott maradt a drukkerek fele! Az egymásra találó tábor hatalmas ünneplést rendezett, és meglett a pénztárca, valamint a csepeli zászló is.

6 óra késéssel és 4 átszállítással végre éjjel 2 után megérkeztünk Münchenbe, ahol nagy létszámú rendőrcsapat várt még ekkor is, szerencsére atrocitás nélkül. Remek filmszatíra témája lehetne, érdekes szociológiai helyzettel, ahogy magyar szurkolókkal, és sok nemzetközi utassal keringenek és állnak vonatok a Salzburg-Rosenheim-München Bermuda-háromszögben éjjel. Bohumil Hrabal újragondolhatná a Szigorúan ellenőrzött vonatok folytatását, ha élne még a legendás cseh író...

Azonban sokaknak még ekkor kellett szállást keresni szakadó esőben, mert a sok órás késés miatt sokan lemaradtak az eredetileg lefoglalt szálláshelyükről...Másnap a drukkerek München belvárosában melegítettek, de szigorú rendőri felügyelet mellett, a magyarokat még a teraszokról, éttermekből is követték mindenhová a hatóság emberei.

Sokakat vegzáltak, többeket előállítottak, sőt nem engedélyezték a magyar konzuli szolgálat jelenlétét sem a stadionban. Végül buszokkal szállították a magyarokat a város legszélén, erdős részen található Allianz Arénához, a Bayern München otthonához, a szurkolói vonulást nem engedélyezték.

Még a vonaton azzal ijesztgettek minket különböző internetes forrásokra hivatkozva, hogy német antifasiszták fognak majd vadászni a magyarokra Münchenben - szerencsére ez csak vaklármának bizonyult. Viszont minden magyar tapasztalhatta, mennyire megszállta a politika, és Magyarország bírálata a mérkőzést, a német sajtóban is ezzel volt minden tele, belelapoztunk a helyi újságokba. Az ott nagyon aktív és erős LMBTQ-mozgalom aktivisták ezreivel volt jelen a városban és a stadionnál, szivárványos zászlókat osztogatva, ezeket a szimbólumokat láttuk a középületeken, villamosokon, újságokban oldalas hirdetésekben. Az UEFA a stadiont végül nem engedte ilyen színekben kivilágítani a meccs idejére.

Egyik aktivistájuk a meccs elején be is rohant a pályára. A magyarok ilyen furcsa vendéglátása elég sajátos értelmezése volt az ismert Wilkommen-kultúrának...

Elérkezett hát a német-magyar mérkőzés, a járvány miatti óvintézkedések miatt az Allianz csak a kapacitás 20%-áig engedett be szurkolókat, ez úgy 15000 nézőt jelentett. A stadionba csak friss negatív vírusteszt eredménnyel lehetett belépni. A népes magyar tábor legalább 2000 főből állt, és egyértelműen leszurkolta a németeket!

Szinte hazai miliőt teremtettünk, nem véletlenül zúgott az "itthon vagyunk!" rigmus. Aztán jött a 10.perc, és az évtizede a Bundesligában játszó Szalai Ádám vezetést szerzett, magyaroktól zengett az Allianz!

Ami a legmeglepőbb volt, ezekután sem német nyomást és egykapuzást láttunk, hanem ismét remek, szervezett és bátor magyar játékot, további helyzeteinkkel! Mindenki kapkodta a fejét, mikor láttunk valaha idegenben világbajnok ország válogatottja ellen tétmeccsen ilyet? Közben hatalmas vihar tört a stadionra, a német lelátórészek pánikszerűen kiürültek, ahová beesett az eső. A második félidő közepén sajnos megint elkerülhető gólt kaptunk, a rosszul kimozduló Gulácsit átfejelve az addig szenvedő németek egyenlítettek. Időnk sem volt keseregni, ugyanis tetőfokára  hágott a szürreális őrület, Magyarország egy perc múlva újra vezetett, a fiatal Schäfer remek góljával!

Ez volt az a pillanat mindenki számára, hogy ezt már nem hisszük el, mintha egy filmben lennénk, olyan álomszerű az egész! Németország kiesésre állt saját otthonában ellenünk a hajrában! De sajnos megint jött a portugálok ellen is elátkozott 84.perc, és a világszenzáció szertefoszlott: a csereként beállt Goretzka góljával újra egyenlítettek a németek. A Bayern góllövője a magyar drukkereket hergelve úgy ünnepelte gólját, mintha megint világbajnokságot nyert volna a Nationalelf. Nagyon fájó volt megélni a helyszínen...

Ebből is látszott, mekkora lett a respektünk, és mennyire megszenvedtek ezért ellenünk. Az utolsó percekben az utolsó utáni erőtartalékait is mozgósító magyar válogatott mindent megpróbált, de a németek már rutinosan húzták az időt. Hihetetlen volt ez is, saját pályán, ellenünk, jó volt nekik az x. Toni Kroosék megúszták a nagy szégyent, nem estek ki otthon Magyarország ellen. A lefújás után mindenkiben tomboltak az érzelmek, előállt az a tudathasadásos helyzet, hogy egy 2 pontos, nyeretlenül zárt csoport 4.helyet is egy ország ünnepel. De mindenkiben ott volt a nagy hiányérzet is, nagyon közel voltunk a még nagyobb csodához. A drukkerek nagyon sokáig éltették a csapatot.

München belvárosa egész éjjel a magyar szurkolói énekléstől volt hangos. A világ legjobbjai, sztárok sora ellen harcoltuk ki ezt a két pontot, újra felhelyezve Magyarországot a világ futball térképére. Az olasz mester, Marco Rossi és stábja fantasztikus munkát végez 3 éve, itt a gyümölcse. Érdemes összevetni, honnan is indultunk a 2017-es szégyenteljes andorrai és luxemburgi vereség után... Akkor rajtunk nevetett, most nekünk tapsol a futballvilág. Ezek a szuperbravúrok végleg visszaadták a szurkolók hitét, hogy van jövőképe a magyar válogatottnak és futballunknak. Ne felejtsük el, mindezt Szoboszlai Dominik és Kalmár Zsolt nélkül értük el, a visszatérésükkel még ennél is jobbak lehetünk. Folytatás az őszi világbajnoki selejtezőkön, újabb cél, hogy végre oda is kijussunk 1986 után. Soha azóta nem volt ilyen jó válogatottunk.