2004-ben, tizennyolc évvel ezen cikk megírása előtt, Magyarországon rendezték a női kézilabda EB-t. A válogatott az előző VB-n drámai körülmények közt veszítette el a döntőt, a torna előtt reálisnak tűnt, hogy hazai pályán a magyarok megszerezzék az Európa-bajnoki címet. Nem sikerült, az elődöntőben Norvégia átgázolt a mieinken (44-29), majd a döntőben, ha jóval szorosabb meccsen is, de legyőzte Dániát, és megnyerte az EB-t. 

Katrine Lunde (Wenflou, CC0, via Wikimedia Commons)

Az aranyérmes válogatott kapusát úgy hívták, Katrine Lunde. Az 1980 márciusában született sportoló ekkor tehát 24 esztendős volt. A következő másfél évtizedben kiemelkedően sikeres pályát futott be, nem sok kézilabdázó nyert olimpiát, VB-t, EB-t és Bajnokok Ligáját is egyaránt legalább kétszer. Ez utóbbiból négy volt már a tarsolyában, amikor 2017-ben, 37 évesen, hazaigazolt szülővárosának csapatába, a Vipers Kristiansandba. 

Sokan úgy gondolták, az előző évtized legjobb kapusa inkább már csak levezet. De a csapat 2019-ben bejutott a Bajnokok Ligája négyes döntőjébe, ahol a francia Metz elleni, a harmadik helyért vívott mérkőzésen az akkor 39 éves kapus súlyosan megsérült. A legtöbben, köztük jelen sorok szerzője, úgy gondolták, egy kiemelkedő karrier a Papp László Arénában, a hordágyon ér véget. Lunde azonban a keresztszalag-műtét után végigcsinálta a rehabilitációt, majd, immár negyven évesen, újra edzésbe állt, és a Vipers-szel még kétszer, 2021-ben és '22-ben is megnyerte a Bajnokok Ligáját. Az idei szezonban is, 42 évesen, a BL-ben szerepel a norvég csapattal. 

Lunde lehet bármilyen jó kapus, kiemelkedően sikeres pályafutásához kétségkívül annak hossza is hozzájárult: több, mint 320 alkalommal viselte a címeres mezt, ehhez még ebben a sportágban is sok-sok év szükséges. Első és legutóbbi EB-győzelme közt 16, első és mindeddig utolsó BL-győzelme közt 13 év telt el. Ahhoz, hogy valaki ennyi ideig a csúcson szerepelhessen, alapfeltétel, hogy ennyi ideig játsszon. 

Mások kevésbé voltak sikeresek, de szintén nagyon hosszú pályafutást tudhatnak maguk mögött: néhány hónapja a második számú európai kupasorozat, az EHF Európai Liga döntőjében állt a dán Ikast kapujában a német Sabine Englert, aki 1981 novemberi születésével Lundéhez képest botrányosan fiatal, de így is 41 évesen játszott még nem nagyon alacsony szinten. Chana Masson (1978 december) szintén elmúlt már 42, amikor még védett a BL-ben a CSZKA Moszkva színeiben. 

Jó, de ők mind kapusok, ott mégse kell annyit rohangálni (bár, amióta le lehet vinni a kapust...)! Mi a helyzet a mezőnyjátékosokkal? Közel tíz éve írtunk a blogon a férfi és női játékosok pályafutásáról, az életkort tekintve. Azóta sokat változott a világ. A női mezőnyben ma már egyáltalán nem ritka a 35 feletti játékos akár az élmezőnyben is. Lunde csapattársa, Heidi Løke 39 évesen nem azért hagyta abba a profi kézilabdát, mert már nem bírta volna, hanem harmadik terhessége miatt. Bár nézhetjük úgy is, hogy ő puhányabb, mint Lunde, mert a szülés után, negyven évesen, már nem tért vissza. Na jó, ezt azért ne vegyék teljesen komolyan. 

És nem csak tovább játszanak, de tovább játszanak magas szinten. Sőt, inkább hátrébb is csúszott az az időszak, amikor egy játékos eléri a csúcsformáját. A sikeres csapatok húzóemberei ma már a női mezőnyben is jellemzően harminc feletti játékosok. 

Míg a kétezres években egy harmincöt éves női mezőnyjátékosra már azt mondták, itt a vége, fuss el véle, manapság egyáltalán nem ritka, hogy ilyen korú játékosokban látnak még fantáziát akár a nemzetközi élmezőny klubjai is. 2021-ben például ennyi idősen igazolt Eduarda Amorim Győrből Rosztovba, de pont ennyi idős a nemrégiben Lundével együtt BL-t nyert, majd utána a Ferencvárosba visszaigazoló Tomori Zsuzsa is, akárcsak a zöld-fehérek által szintén frissen szerződtetett Andrea Lekić. A tavasszal (Englerték ellen) az EL-t megnyerő, és idén jelen cikk írásáig a BL-ben veretlen német Bietigheimben máig meghatározó játékos az 1985 januári Karolina Kudłacz-Gloc, ahogy a bukaresti CSM-ben sem csak a padot melegíti az 1986 júniusi, 36 esztendős Siraba Dembélé Pavlović. És még folytathatnánk a sort. 

Zárásként térjünk vissza a már hivatkozott korábbi cikkünk egyik főszereplőjére, Görbicz Anitára. A kiváló kézilabdázó 2021-ben, 38 évesen adta le a szerelést. Bár sokan azt mondják, az utolsó két szezonért már kár volt, még ha igazat is adnánk a kritikusoknak, akkor is azt mondhatnánk, a kifejezetten gyenge fizikumú Görbicz is harminchat éves koráig sikeresen játszhatott az élmezőnyben. 2013-ban mindez teljesen irreálisnak tűnt. 

És mi a helyzet a férfiaknál? Hasonlóan, mint 2013-ban, a férfiak pályafutása ma is hosszabb lehet, mint a nőké, de a különbségek már nem annyira markánsak. A férfi mezőny sincs tele negyven feletti játékosokkal, és ötvenhez közelítő kapusokkal. De az, hogy egy férfi játékos 37-38 éves koráig az élmezőnyben szerepeljen, mára teljesen megszokottá vált, míg a kétezres években ez inkább a ritka kivétel volt. 

Nikola Karabatić (Wenflou, CC0, via Wikimedia Commons)

Lundéhoz hasonló kiemelkedő alakja a férfi kézilabda elmúlt húsz évének a délszláv származású francia kézilabdázó, Nikola Karabatić. 1984 áprilisi születési dátumával ő is elmúlt már 38, amikor a Bajnokok Ligája legutóbbi szezonjának negyeddöntőjében csapata, a Paris Saint-Germain óriási csatában, az utolsó percben, egy góllal kikapott a THW Kieltől, és így, óriási csalódásként, be sem jutottak a Final Fourba. Karabatić is megnyert már mindent, mindent is, legalább kétszer, néhány hét múlva lesz húsz éve, hogy bemutatkozott a francia válogatottban, első Európa-bajnoki címe (2006) és legutóbbi olimpiai aranyérme (2021) közt tizenöt év telt el. 

A szovjet származású izlandi Alexander Petersson (1980 július) idén, 42 évesen hagyott fel a profi kézilabdázással, és ez is a saját döntése volt, a világ legerősebb bajnokságában, a Bundesligában, még kínáltak neki szerződést. Hans Lindberg (1981 augusztus) majd csak jövőre lesz 42, ő még el is fogadta a Füchse Berlin ajánlatát, és a hetedik szezonját kezdte meg a fővárosi egyesületnél. A jobbszélső 2008-ban Európa-bajnok lett a dán válogatottal - bár ez szinte történeti távlatnak tűnik, ő már akkor is 26 éves volt. 

A kézilabda, azáltal, hogy korlátlanul lehet cserélni, ráadásul egy mérkőzésen ma már 16 játékost lehet használni, több, mint kétszer annyit, ahányan egyszerre pályán vannak, segít meghosszabbítani a játékosok pályafutását. Legfeljebb a játékideje csökken, míg harmincévesen még ötven percet tölt a pályán, negyven körül már a felét, vagy annyit se. És ezt nem is kell egyhuzamban a parketten tölteni, van mód a mérkőzés közbeni pihenésre is. 

De ennek tükrében is feltűnő hogy a kétezres évekhez képest több évvel meghosszabbodott a játékosok pályafutása, főleg a női mezőnyben nagyon látványosan. Ebben biztosan szerepet játszik a jobb egészségügyi ellátás és felkészítés, de, paradox módon, a nagyobb terhelés is. Egy nemzetközi kupában is részt vevő csapat kénytelen többet rotálni, ehhez több játékost használni, már nem teheti meg, hogy egy fiatal és egy idősebb játékos közül csak egyet foglalkoztasson. És hát mindig jól jön, ha van egy idősebb játékos a háznál, aki a végjátékot eldöntheti, egy-két zseniális megmozdulással.