Válogatott okosságok

Mindig különös elismerés illeti azokat a sportolókat, akik közel a negyedik ikszhez, vagy éppen már azon túl is képesek világszínvonalú teljesítményt nyújtani. Az olimpián is lehet találkozni néhányukkal, közülük mutatunk be most párat.

Igen Tisztelt Magyar Állami és Királyi Televízió!

Elöljáróban kellő tisztelettel arra szeretném kérni Önöket, hogy amennyiben ez szíves módjukban áll, akkor legyenek kedvesek és nyalják ki a seggemet!  Mielőtt azonban mindez megtörténne, még azt szeretném, ha előtte megpróbálnák megérteni, hogy vajon miért is tettem Önöknek ezt az elsőre talán unortodoxnak tűnő ajánlatot!

Szinte a kutya sem láthatja, ha már kutyába se vesznek...

Lezajlott egy újabb forduló a női kézilabda nemzetközi kupákban. A jó hír az, hogy 6 csapatunk volt még februárban is érdekelt, ilyesmire elég rég nem volt példa. A rossz hír az, hogy közülük három is búcsúzott.

A három búcsúzóból kettő abszolút papírforma volt. A lényegében a Győri ETO fiókcsapataként működő Veszprém (erre majd egy későbbi írásban visszatérünk) kiesése a jó nevű játékosokból álló francia Fleury ellen borítékolható volt. Az EHF-kupában a Fehérvár és a Vác a sorsolás szeszélye folytán egymás ellen volt kénytelen pályára lépni, ott sem volt meglepetés, hogy nem jutottak tovább mindketten.

Az Érd búcsújával kapcsolatosan azonban a "meglepetés" egy igen enyhe kifejezés volna.

Ujjongó buxtehudei játékosok (Fotó: tageblatt.de)

Érdemes néha betekinteni a télikabátok, anorákok és meleg kötött púlóverek alá a téli olimpián. Összegyűjtöttünk önöknek 15 hölgyet Szocsiból. Gyönyörűek, sportosak és nincs rajtuk sok ruha! Ha valaki tudja, hol lehet jelentkezni orosz curlinges lányok edzőjének kérjük jelezze! Hajtás után rengeteg kép, izzítsák be a modemeket! 

#15 Olga Zyablikova - orosz - curling

A tizedes és a többi

Mint ismeretes, a Szocsi Olimpia biztonságáért fegyvertelen, de így is félelmetes kozákokat is bevetnek. Az alábbi néhány kép a kozák járőröket mutatja be.

Nem csak maguknak az olimpiai játékoknak, de - legalábbis számomra - a teljes kétéves ciklusnak az egyik leginkább felemelő eseménye, amikor a megnyitóünnepségen országonként bevonulnak a sportolók.

A téli játékokon nagyobb az ember hiányérzete, mivel egy csomó ország egyáltalán nem delegál sportolókat - leginkább azok, amelyeknél teljesen ismeretlen az európai értelemben vett tél. És, bár a Nemzetközi Olimpiai Bizottság mindent megtesz, hogy minél több sportoló képviselhesse a saját hazáját (nem sok szervezetnek tagja például a Kínai Népköztársaság és Tajvan egyszerre), de ezúttal is akadtak olyan sportolók, akik "hazátlanul", a NOB zászlaja alatt kénytelenek bevonulni.

Most is megkönnyeztem azt a néhány fiatalt, akiknek valamely politikai ok miatt nem adatott meg, hogy hazájuk színeiben versenyezhessenek.

Sorozatunk következő részében egy olyan olimpiai érmes házaspárt mutatunk be, akikről a médiában méltatlanul kevés szó esik. Pedig mindketten kitartó, áldozatos és csendes munkával már hosszú évtizedek óta szolgálják a sportágat, segítik és nevelik a fiatalokat, a versenypályán belül és kívül egyaránt. A mai világban, ahol a "példakép" fogalma egyre inkább átértékelődik és elértéktelenedik, mindenképpen megérdemlik a nagyobb nyilvánosságot.

                                                        Giczy Csaba és Timár István

                                                        Zakariás Mária és Rakusz Éva

1959. február 7-én született Samuel „Sammy” Lee, a Liverpool és az angol labdarúgó-válogatott egykori középpályása.

Bemutatunk egy pár sportágat ami -egyelőre- nem szerepel az olimpiai programban.

„Ez a sportág a szerelmünk, a szerelemért pedig áldozunk”

A nagyvilág azon izgul, hogy Spanyolországban valaki bele tud-e szólni a Barcelona és a Real Madrid vetélkedésébe - néha olyan érzetünk támad, hogy Torrentéék első helye esetén is egy Messi-CR7 tizenegyes-rúgóversenyen fog eldőlni az aranyérem sorsa. Mi figyelmünket újra az a hazai bajnokság alsóbb régiói felé fordítjuk. Egészen pontosan a legalsóbb régiókig, a megyei harmadosztályig. Arra vagyunk kíváncsiak, hogy melyek azok a csapatok a hatodosztályban (néha hetedosztályban), akik még nem ünnepelhettek pontszerzést, ám lelkes és félelmet nem ismerő amatőrként még ez sem szegte kedvüket és tavasszal is csukát húznak a szebb folytatás reményében. Vajon mi lenne a találkozó kimenetele, ha egymással kerülnének szembe?

A 19 megyében és Budapesten összesen 13 csapatot találtunk a 811-ből, amelyiknek még döntetlenre sem futotta – és nem is mindegyik nulla pontos, köszönhetően ilyen-olyan büntetéseknek. Egészen parádés gólkülönbségek, néha talányos logika szerint összeállított bajnokságokban.

A remény rabjai

Alapvetően két csoportra szedtük a Nagy Tizenhármast. Az elsőbe kerülnek azok, akiknek az eredmények alapján semmi sem jön össze, több alkalommal is csak egy, max. két góllal maradtak alul és biztosra vesszük, hogy tavasszal előbb-utóbb valaki pontokat fog ellenük veszíteni.

Békés: két csoport (A és B jelűek, 15 és 11 csapattal). Az A csoportban eddig a gerlaiak nem jártak sok szerencsével. Itt listavezető a hírhedt Atletico Békéscsaba. A B-jelűben az őszi sorozat zárófordulójában az addig pont nélküli Pusztaföldvár váratlanul 5-1-re páholta el a Kötegyánt – hiába védte a vendégek kapuját a fiatal magyar tehetség, Coita Alin Claudiu. Bár a nulla pont nem ezt sejteti, azért korántsem reménytelen az Agro-Lift Gerlai SE helyzete – bár tavaly a középmezőnyben végeztek. A körülményekhez képest a 12-59-es gólkülönbség nem tragikus, ráadásul öt alkalommal is csak egyetlen góllal maradtak alul. Biztosak vagyunk benne, hogy itt hamarosan meglesz az első pont. A Gerlai SE-nek egyébiránt nőikézilabda-szakosztálya is van. Ugyancsak reményt keltő, hogy az U-19-es csapat a 14 csapatos bajnokságban a hatodik jelenleg.

Gerlai oroszlánbarlang