Válogatott okosságok

Mexikó-Jamaica

Még el sem kezdődött a mérkőzés mikor a mexikói szurkolók, akik az irrapuatoi  szovjet-magyar 6:0 után már nem sok eredményre kapják fel a fejüket, értesültek a sokkoló Honduras-USA 2:1-ről. Honduras (vezeti az egy főre eső gyilkosságok világranglistáját, de a FIFA ranglistán csak az 59-ik) nagy meglepetésre megverte az Egyesült Államok válogatottját. A mérkőzésre San Pedro Sulában, a Debrecennél több mint négyszer nagyobb városban került sor (a 37 ezres Olimpico Metropolitano stadionban minden jegy elkelt). Hondurasban a focimeccs igazi ünnep, a fontos mérkőzés miatt szerda munkaszüneti nap volt-- amit a válogatott meg is hálált.

De térjünk vissza a csoport rangadójára, a Mexikó-Jamaica meccsre. A mérkőzésnek az Azték stadion adott otthont, a 110 ezres stadionban alig 40 ezren lézengtek. A stadion tengerszint felett több mint 2000 méter magasságban van, ez sohasem kedvezett a vendégcsapatnak, de különösen hátrányos a másfajta fűhöz szokott reggae fiúknak. Mexico nagy sztárja a MU-ban játszó , piaci áron kb egy fél Dzsudzsákot érő Javier Hernandez. Rajta kívűl még két-három játékos játszik Spanyolországban, a többiek a szerethető hazai bajnokságot erősítik. A jamaicai válogatott főleg európai, javarészt angol, csapatokra épül és a keretben van a nagy ferencvárosi kedvenc Jason Morisson is. A jamaicaiak kezdeményezőbben léptek fel, és bár a tudósítót különösebben nem érdekelte ez a mérkőzés, annyit azért el kell ismerni, hogy az iram és a színvonal nem feküdt volna a magyar válogatottnak. A mexikóiak erőszakos, technikás focit játszottak, a jamaicai csapat főleg a gyorsaságra és a fizikai fölényre épített. Az eredmény némileg meglepő gólnélküli döntetlen, pedig a  helyi riporterek meg voltak győződve, hogy a magasság fel fogja őrölni a reggae válogatott erejét. A döntetlennel Mexikó a csoport utolsó előtti helyére jött fel, egy ponttal megelőzve az amerikai válogatottat.

A jamaicai ultrák hajóval vágtak útnak.

Miután az elmúlt hétvégén Varga József megfelelő teljesítménnyel mutatkozott be a Bundesliga utolsó helyén álló Fürth csapatában (a győzelem ellenére az észak-bajor kiscsapat továbbra is 11 pontnyira van a biztos bennmaradást jelentő helytől), Egervári Sándor szövetségi kapitány nem ment a szomszédba egy kis önigazolásért.

"Varga Józsi remek Bundesliga-bemutatkozása válasz azoknak, akik hajlamosak leírni a magyar futballt. Mert a magyar labdarúgás készítette fel arra, hogy Bundesliga-mérkőzésen is helytálljon, magyar edzők munkájának eredményeként, az ő játéka is ékes bizonyítéka annak, hogy nem „foszladozó hulla" a futballunk..."

Mivel a ma délután a törökországi Belekben rendezett barátságos mérkőzést egyetlen tévéadó sem tartotta elég fontosnak ahhoz, hogy valódi pénzt adjon ki érte, SZÉP kártyát meg nem voltak hajlandóak elfogadni a janicsárok, kénytelenek vagyunk a saját fantáziánkra támaszkodva beszámolni a mérkőzésről. Bár a helyzet nem ideális, a módszernek megvan az a határozott előnye, hogy minden előre megírható, pontosan úgy, ahogy a legtöbb hivatásos futballtudósító is teszi.

De míg ők csak a meccs után publikálják művüket, kihúzva az alternatív valóságok közül azokat, amik végül nem következtek be, mi bepillantást engedünk olvasóinknak a kulisszák mögé és még a kezdőrúgás előtt megmutatjuk, hogy néz ki egy igazi meccsriport.

A meccs gyengén indult, de a kezdeti tapogatózás után aranylábúinknak/a beloruszoknak több veszélyesnek tűnő helyzetük adódott az első húsz percben, akár több gólos előnyre is tehettek volna szert, de úgy tűnt, a csatárok a mai napon nem a góllövő cipőjüket vették fel.

Később azért a mieink/fehérruszkik is felvették a ritmust és ádáz, bár nem túl eredményes küzdelem alakult ki a középpályán. Az mindenképp a javunkra írható, hogy ügyesen tartottuk a labdát/íveltünk fel a csatárokra/bontottuk meg az ellenfél védelmét mélységi passzokkal, mégha ez nem is vezetett közvetlen gólhelyzethez.

A második félidőre aztán a cserék miatt igen töredezetté vált a játék képe, egyik csapat sem alakított ki tudatos akciót, tőlünk nagyon hiányzott Gera a középpályáról, nem is beszélve arról, hogy mennyivel többre lennénk képesek, ha Vass/Tőzsér/Huszti is behívót kapna. A gyors egymásutánban bekapott/lőtt 2/3/4 gól mindegyike elkerülhető egyéni hibákból született, bár az is feltűnő volt, hogy túl mélyen védekeztünk/lestaktikánk nem működött/Vanczák a pályán volt.

Bár nem szeretünk játékvezetőket kritizálni, mivel tudjuk, hogy mennyire nehéz dolguk van, de a sípmester sporttárs mai teljesítménye kritikán aluli volt. Több véleményes ítéletével is borzolta a kedélyeket, kivívva magának mindkét tábor heves ellenszenvét. A mezőnyben több kisebb hibát is elkövetett mindkét csapat kárára, az asszisztensektől pedig hiába várt segítséget.

A mérkőzés vége fele aztán több játékosunkon kiütközött a meccshiány, különösen az itthon játszókon/külföldön kispadozókon, de összességében a megalázó vereség/kiütéses győzelem ellenére feladatunk továbbra sem változott, hiszen nem a felkészülési meccseken kell villantani, hanem a románok elleni összecsapásra koncentrálni.

Ahol majd mi is együtt buzdíthatjuk fiainkat a tévé előtt/kivetítő előtt/egy jó kis antiszemita tüntetésen.

Sanyi bácsi az angol futballszövetség továbbképző tanfolyamán (fotó: blikk.hu)

Végre Mourinho is elismerte, hogy a magyar NB1 igenis fejlődik, sőt! Miért nem lett Coulibaly vagy Crisztiánó Kenesei a Reál játékosa? Szeretnék e leigazolni Xanyi Torghellét? Mit tanult A Détári-módszertől? Felér e a térdéig Kálmán bácsinak? Mind kiderül az alábbi videóból!

Az MLSZ emelni szeretné a focimeccsre járók számát. Az alábbiakban azt az 5 legfőbb okot soroljuk fel, ami elriasztja a békés polgári családokat a meccsre járástól.

A koreai Speciális Olimpia Világjátékán szereplő rövidpályás gyorskorcsolya csapat 6 arany, 4 ezüst, 4 bronz érem és egy 4. hellyel zárta az OLIMPIÁT!

Mayer Barbara: 2 arany, 1 bronz
Péter Dávid: 1 arany, 2 bronz
Burján Nikoletta: 1 arany,1 ezüst, 1 bronz
Balogh Károly: 1 arany, 2 ezüst
Marosi Viktória: 1 arany, 1 ezüst, 1 4. hely

Gratulálunk!

Sorozatunk következő részében észak-keletről dél-nyugatra látogatunk. A Tisza mellett a Dráva csoport az egyetlen, amely „tisztán vidéki”, vagyis sem budapesti, sem főváros környéki agglomerációs települések csapatai nem játszanak itt – ez sokat elmond a legatyásodott vidéki labdarúgásról. Ellenben itt sem találtak 16 csapatot. A 14 indulóból ráadásul két együttes NB1-es tartalékcsapat – az FGSZ-Siófok II a DVTK második csapatához hasonlóan tökutolsó. De felfedezhetünk két nagy múltú, egykoron NB1-ben is élcsapatot és egy ambiciózus megyeszékhelyt. A Szekszárd éve lesz a 2013-as, vagy beéri őket a Komló és a Dunaújváros?

2013 január 31: Róth Antal a nyoni UEFA központba utazott a 2015-ös UEFA U21 csoportok sorsolására. Magyarország a harmadik kalapba került. Az ötvenkét csapatot öt kalapra osztották a sorsolásra, majd a selejtezőkre két hatos és nyolc ötös csoportot alakítanak ki. A tíz csoportelső és a négy legjobb csoportmásodik jut tovább, majd hét páros mérkőzésen dönti el, mely négy csapat kvalifikálja magát a csehországi kontinensviadalra. A tornát 2015 júniusában rendezik meg, az első selejtezők időpontja március 22. A kalapbeosztások jól mutatják, hogy hol áll az utánpótlásunk.

Mint legelső szösszenetemben említettem Nóbádi kolléga blogindító írására hivatkozva, a korfa közöttünk is jelentős tényező.  Magunkat ismerve, az 1978-s VB-ről rajtam kivül maximum eMTének lehetnek halovány emlékei, viszont eljött az 1982-s világbajnokság ideje, amiről a többieknek (többeknek) hasonló emlékeik lehetnek, mint nekem Argentínáról.