Válogatott okosságok

Már régen nem jelentkeztünk címeres ökörségeinkkel, de most nincs más választásunk. Ma nem fogunk a világ másik végére elutazni, csak ide a szomszédba, Európába. Egészen pontosan Nyugat-Yorkshire fővárosába, Leeds-be.

1982. május 5., a hónap első szerdája

Egyre több az áldozat a falklandi háborúban

Immáron második hete tart a nagy újrakezdő program - a nyitó-posztot itt olvashatják. Szépen, fokozatosan jövünk formába, de ez nem azt jelenti, hogy lazsálunk és a kemény edzésmunka egy homályos, majdani jövőbe vész. Mindent beleadunk otthon és az edzőteremben, hullanak az izzadságcseppek, keményednek és nyúlnak az izmok, egyre jobban és gyorsabban mennek a technikák. Mi történt a második héten?

Edzés, erősítés, további erősítés, minimális regenerálódás és kedden egy kis technika edzőnk, Vajk felügyelete alatt - róla ugyebár az előző részben olvashattunk részletesebben. Tekintve, hogy a Perfectben is olvasták nagyratörő terveimet és fogadalmaimat, ezért kénytelen vagyok odatenni magam, mert egy sor magas labdát adtam fel. És így sokkal nehezebb feltűnés nélkül elsunnyogni egy edzést.

Kép: Perfect Fight Club

Miután két nappal ezelőtt a csehek, óriási meglepetésre, megverték a dán válogatottat, a mieink helyzete élesre fordult. Már nem volt elég simán megverni Csehországot, hanem a biztos továbbjutáshoz négygólos győzelemre volt szükség. Ez már önmagában is nehezítő tényező, ráadásul a játékosaink azzal a tudattal léptek pályára, hogy az ellenfél megverte Dániát, aki ellen nekünk nem volt esélyünk. 

© HRS / Sasa Pahic Szabo

Ezek a meccsek a legrosszabbak. Amikor küzdesz végig, van is esélyed még az utolsó percben is, ha nem is a győzelemre, de a döntetlenre, aztán a végén kikapsz.

Ha nem a múltból indulunk ki, hanem konkrétan a két csapatnak a mai mérkőzésen mutatott játékából, akkor akár ezt a meccset meg is nyerhettük volna. Egyáltalán nem játszottunk alárendelt szerepet, és nem láttuk nyomát se annak, hogy a spanyolok annyival jobbak lennének a magyar válogatottnál. Mégis, gyakorlatilag végig mi futottunk az eredmény után, és, mint a végére kiderült, hiába.

Fotó: MKSZ, Kovács Anikó

1982. május 1., a hónap első szombatja, a munka ünnepe

Szerkesztőtársunk pont egy éve jelentkezett utoljára küzdősportokkal kapcsolatos önvallomásával és a hozzá hasonló lelkes amatőröknek szóló kedvcsinálójával (Miért a thai-boksz?). Másik bejegyzésében rámutatott, hogy milyen könnyen tehetünk a saját egészségünkért és állóképességünkért akár otthon is (Edzeni, edzeni, edzeni!).

Vajon mi történt az elmúlt egy évben és mik az idei tervek? Mi az a fontos dolog, amire megtanította bloggerünket a 2017-es esztendő? Mit hoz a 2018-as év? Utóbbira részben máris tudjuk a választ: még több bejegyzést ebben a témában, ugyanis elindul új sorozatunk, melyben hősünk visszatér a klasszikus blog-formátumhoz, és hétről-hétre megosztja velünk a thai-boksszal kapcsolatos élményeit. És egyúttal szeretnénk üzenni, hogy negyvenhez közel sem késő elkezdeni, vagy újrakezdeni. De tényleg döntsük el, hogy akarjuk-e, vagy nem, mert a félmegoldásoknak ez esetben semmi értelme. 

Aki esetleg mégsem olvasott bele a korábbi bejegyzésekbe, annak kedvéért ismétlem meg: ez a sorozat főként azoknak, azokról szól, akiknek munka, család, magánélet, egyéb hobby mellett nincs lehetősége heti 2-3 alkalmat kedvenc sportjukra szánni. A cél éppen ezért a szűkös időkeretből kihozni a maximumot és rávilágítani arra, hogy ha nem is egykönnyen, de igenis le lehet adni a  súlyunkból, erősödhetünk és ügyesebbek lehetünk, ha ezt a kevés időt megfelelően használjuk fel. A magasabb szinthez több kell, mindenek előtt több idő.

Ritkán érkezik a magyar kézilabda-válogatott ennyire ismeretlenül egy világversenyre, mint most. Amióta (papíron 2017. július 1-től) Ljubomir Vranjes átvette a válogatott irányítását, összesen kettő mérkőzést játszottunk, mindkettőt a svéd válogatott ellen, pár nappal az EB kezdete előtt. Ráadásul visszavonult Nagy László is. Olyan játékosok kerültek a keretbe, akikről tán nem is minden szurkoló tudta, hogy egyáltalán kicsodák, és még ha a keret nagy részének nem is ez az első világversenye, azért azt elmondhatjuk, hogy merőben megújult a válogatott.

© HRS / Sasa Pahic Szabo

1982. április 28., a hónap utolsó szerdája

Kádár János és Helmut Schmidt a bonni kancellári hivatalban

Többször is írtunk a magyar válogatott szerepléséről a decemberi női világbajnokságon. Most azt tekintjük át, hogyan hatott a VB a rendező ország, Németország női kézilabdájára.

A VB kabalafigurája

1982. április 24-25., a hónap utolsó hétvégéje

Partra szállnak a brit egységek a Falkland-szigeteken