Válogatott okosságok

1981. szeptember 26., a hónap utolsó hétvégéje

Nem múlik el hét Bud Spencer és Terence Hill filmbemutató nélkül

A futballban nem ritka, hogy egy szezon kemény munkája egy fatális véletlenen megy tönkre. Aki régóta szurkol egy csapatnak, biztosan emlékszik egy hosszabbításban elvesztett kupa továbbjutásra, a gólkirály jelölt középcsatár lábtörésére vagy az addig biztos pontnak számító kapus hatalmas bakijára a szezon kulcsmeccsén. Az Alessandria szurkolói egészen biztosan hosszú ideig nem felejtik el a hétvégén véget ért bajnokságot és kapusuk „április tréfáját”.

Amikor tegnap délelőtt ráleltem az ötlevelű lóherére, már sejtettem, hogy a Honvéd kivételesen Fortuna kegyeiben sütkérezve várhatja a mezőkövesdi kalandot. Utólag persze már tudom, hogy az égiek mást akartak üzenni az ötös számmal, de annyi baj legyen.

Carl Leverkus 1804-ben született a Rajna jobb partján elterülő hegyvidék egy kisvárosában. A fiatalember előbb gyógyszerész képesítést szerzett, majd Párizsban a Sorbonne-on kémiát hallgatott. 1830-ban szerezte meg a diplomáját. Ezután egy kisebb üzemet nyitott a szülővárosában. 1861-ben a gyár nagyobb vízigénye, valamint a jobb közlekedési kapcsolatok miatt leköltözött a Rajna mellé, egy Wiesdorf nevű településre.

Carl Leverkus gyára 1871-ben. Forrás: Wikipedia. 

1981. szeptember 23., A hónap utolsó előtti szerdája

Kedves vendégek Magyarországon

1981. szeptember 16., A hónap közepe

Magasrangú külföldi vendég hazánkban

1981. szeptember 11-12-13., Az ősz második hétvégéje

Hazatért a Guernica 

Életének hatvanadik évében tragikus hirtelenséggel elhunyt Kelemen Gusztáv, a Ferencváros és a Csepel egykori válogatott középpályása.

Ezen a blogon se szeri, se száma a Budapest Honvéd tulajdonosáról, George F. Hemingwayről írt bejegyzéseknek. És valljuk meg őszintén, ezek a legritkább esetben voltak hízelgőek a vörös-feketék tulajdonosára nézve. A szerkesztőség több tagja is számon kérte rajta felelőtlen igazoláspolitikáját, a hosszú távú célok hiányát, a szurkolókhoz és úgy általában az emberekhez való hozzáállását, illetve meglehetősen egyedi blogbejegyzéseinek stílusát. Egyik ilyen szösszenetében például úgy tűnt, hogy megőrült, máskor szolidan zsíragyúaknak titulálta a Veresegyházra leutazó Honvéd-tábort - de az Északi Kanyarra és tagjaira nem csak ekkor aggatott barátságtalan jelzőket. Az előzmények tükrében nem meglepő, hogy többek között ezen sorok írója is távozásra kérte fel az idén már 11. éve regnáló Főnököt - elismerve a klubért tett érdemeit, de nem feledve a jöttment légiósok hadát és a csapnivaló bajnoki szerepléseket, a semmitmondó, vagy éppen kioktató hangvételű kommunikációkat.

Ám az elmúlt jó másfél évben valami megváltozott. És ami meglepő, ez a változás házon belül meglehetősen csendben ment végbe. A csapat a tabella élén várja a bajnoki hajrát, a tulajdonossal jó viszonyt soha nem ápoló tábor teljesítményét pedig a rivális csapatok szurkolói is elismerik. Mindezt úgy, hogy a viszonyuk még mindig nem jó Hemingway-el - feltehetőleg soha nem is lesz az. 

Miután kiváló szerzőtársam részletesen bemutatta a Német Demokratikus Köztársaság labdarúgását, ill. annak végóráit, úgy gondoltam, kiegészítésként bemutatom, hogyan alakították ki az újraegyesítéskor az össznémet kézilabda-bajnokságokat. 

Az első össznémet bajnok, a VfL Gummersbach (Fotó: Klaus Bergmann / Imago)

Az elmúlt években sokszor hallhattuk, hogy a szurkolók tartják vissza a családokat, „békés polgárokat” a magyar bajnoki mérkőzések látogatásától. Sorozatunkban korabeli tudósításokra támaszkodva mutatjuk be, hogy az erőszak a kezdetektől fogva része volt a magyar futball mindennapjainak. Az embereket ez mégsem tartotta távol a stadionoktól, hisz még igazi futballt láthattak...