Válogatott okosságok

A méret a lényeg:  Tony Pickard 18 éves, 190 centi és 200 kiló, emellett egész gyors is, ez a középiskolai futballban félelmetes szörnyeteggé teszi. Úgy fut át a védelmen mintha valami Piedone filmet látnánk. Tony a Yakama indián rezervátum egyik kis iskolájának a játékosa, ő egy Umatilla-Nez Perce indián  egy kis Sziú vérrel keverve. Érdekesség, hogy csapattársa az öccse is, aki 172 centi magas és 75 kiló.

Lantos Gábornak, a Magyar Rádió Zrt. sport-programszerkesztőjének új írása

1991.

Még csak vágyakoztam a Körkapcsolásba, de a kollégákkal szinte minden héten mentem a pályákra. Tanulni a nagyoktól, ők hogyan csinálják? Olykor-olykor tudósíthattam egy NB II-es rangadóról, sokszor jártam a Vágóhíd utcába is az Újpesti Dózsa férfi röplabdacsapatainak meccseire. De Körkapcsolásban akkor még nem lehettem – ne feledjük, a huszadik évemet sem töltöttem be.

Amikor most felidézem az 1991/92-es bajnoki szezon egyik ma már különlegesnek számító epizódját, gyakran mosolygok magamban, szinte magam előtt látom a történteket. A számban érzem a libamáj fenséges ízét. Látok egy budapesti csapatot, egy hamisíthatatlan vendéglős urat, egy rozzant pályát Zuglóban. A pókhálókkal beszőtt fakalyibát, amelyet rádiós közvetítő állásnak neveztek. S egy csomó, mindig éhes újságírót, akiknek csak addig volt fontos a meccs, s a zuglói kiscsapat, amíg a szünetben ott figyelt az asztalon a libamáj.

Az 1991/92-es NB I-es bajnoki szezon egyik újonc csapata a BVSC-MÁVTRANSSPED együttese volt. Olyan elképesztő ászok igazoltak ekkor a Kisteleki István vezette együtteshez, mint a 166 NB I-es meccset játszó Pintér Attila, s olyan máig feledhetetlen játékosok rúgták a labdát a Szőnyi úton, mint Várhídi Péter, Morzsa Zoltán, vagy éppen Tuboly Frigyes. A kispadon – ahogyan már írtam – a későbbi MLSZ-elnök, Kisteleki István üldögélt, a szakosztályt pedig Tóth István irányította.

Méltatlanul keveset foglalkoztunk az utóbbi időben a szívügyünknek tekintett harmadik vonallal. Pedig miután megfelezték a mezőnyt, tényleg izgalmasabb lett az NB3-as pontvadászat. Hallgatásunk egyik oka lehetne, hogy az előző szezonban a legritkábban sikerült eltalálnunk a leendő bajnokot, illetve jó pár esetben mellényúltunk a bennmaradók-kiesők mezőnyének megtippelésénél. Erről majd később. Bár nem vagyunk profik, okultunk a múlt hibáiból és kizárólag előre szeretnénk tekinteni – magyarán „dolgozunk és blogolunk tovább!” Jóslásra nem csak az előbbiek miatt nem fogunk vetemedni, hanem mert jelen állás szerint megtippelhetetlen a végső sorrend, továbbá tavaly is láttunk meglepő formahanyatlást – vagy épp ellenkezőleg: csapatok megtáltosodását. Azért annyi önkontrollunk már nincs, hogy máris ne tudnánk levonni néhány sommás következtetést.

Látogassunk el először napnyugatra, az NB3 Nyugati csoportjába! Nagy utazás lesz, mert Tököltől – Szombathelyig, Mosonmagyaróvártól – Nagyatádig húzódó roppant területen találhatóak meg a mezőny csapatai. Körbeverések, szervezett szurkolótáborok, szurkolói összecsapások, hihetetlen veretlenségi sorozatok és a Sport 1-en nap, mint nap látható szaktekintély. Ugye, hogy ilyen nincs Nyugaton? Kizárólag az NB3 Nyugati csoportjában! Maradjanak velünk!

Tradíció, küzdelem, hangulat. Ez az NB3 Nyugati-csoportja

A kézilabda nem különösebben népszerű sportág az Amerikai Egyesült Államokban. Sőt, ha azt mondjuk, hogy az ott hivatalosan Team Handball névvel illetett sportág gyakorlatilag ismeretlen arrafelé, azzal nem túlzunk sokat.

Mindazonáltal ott is van kézilabda-szövetség, akik egy nemzeti válogatottat is fenntartanak. Persze egy olyan országban, ahol szinte senki sem kézilabdázik, ez nem is olyan egyszerű feladat. Fogalmazzunk finoman: nincs nagy tülekedés a válogatott kerettagságért.

Falkensee egy negyvenezer lakosú város Németországban, Brandenburg tartományban, Berlin közvetlen szomszédságában. A városi kézilabdacsapat a német női ötödosztályban szerepel, ott is konkrétan az utolsó helyen állnak.
Ennek a klubnak az ificsapatában játszik a jelenleg tizenöt esztendős Sarah Johnson.

Nemhogy Dunát, hanem egyenesen már óceánt lehetne rekeszteni azokkal a soha semmit fel nem mutató „szakemberekkel”, akik hosszú évek (sőt, a különös kegyben részesültek már hosszú évtizedek) óta vidáman lubickolnak a magyar labdarúgás egyre melegebb és egyre büdösebb pocsolyájában. A csehországi U21-es Európa-bajnokságra kvalifikáló sorozat első két mérkőzése után még jelen sorok írója is optimistán tekintett a jövőbe, a ma este a Bozsik Stadionban elszenvedett albánok elleni 2-0-ás gyalázat után azonban már az tűnik a legvalószínűbb forgatókönyvnek, hogy a közvetlen utánpótlás szekere is menthetetlenül megfeneklett a mindent felemésztő förtelmes posványban.

1953. november 14-én született Viczkó Tamás, a Ferencváros, az Újpesti Dózsa és a Haladás egykori védője.

1955. november 13-án született P. Nagy László, a Tatabánya egykori csatára.

1955. november 13-án született Jancsika Károly, a Ferencváros és a magyar labdarúgó válogatott egykori hátvédje.

Az Aszaló-Sajóvámos rangadó nem csak a pályán hozott izgalmakat. A megyei II középcsoportjának utolsó helyén tanyázó Aszalónak a bajnoki táblázat harmadik helyétől mindössze 3 pontra leszakadó Sajóvámos ellen kellett volna győznie, hogy elkerüljön a kiesőzónából. A két szomszéd találkozásából a vendégek jöttek ki jobban és szoros meccsen a Sajóvámos 40 néző előtt 1:0-ra győzött (Boon.hu, Kozma István felvétele).

Ez tilos, és ezért tilos. Én szófogadó vagyok és még sohasem csináltam.

Furcsa hírről számolt be a Nemzeti Sport. Olvassák el ha gondolják, de próbálják meg az eseményeket kicsit máshogy kommentálni, mint ahogy azt az NS teszi. Ami történt: egy olasz harmadosztályú bajnokit a 21. percben lefújtak, mert addigra a vendégcsapat már hármat cserélt, ezután mindenki megsérült, és hat fő alatt a bírónak le kell fújnia a meccset. Lefújta.

Szerintem amit az NS sugall - hogy mindez a vendég ultrák erőszaka - az egyszerűen ostoba leegyszerűsítés. Amiért érdekes lehet ez, mert nálunk is hasonló irányba mennek a dolgok, nálunk is vannak kísérletek arra, hogy a vendégszurkolókat kizárják. Nézzük meg a videót is mindenképp, eleve komikus, ahogy egyszerre hármat cserélnek, majd ahogy szépen mindenki megsérül és cserét kér :) 
Megfigyelhetjük még, hogy egy olasz harmadosztályú meccsen több néző van, mint 7 magyar bajnokin, a körülmények meg jobbak, mint nálunk szinte bárhol.

Képes beszámoló, de ha jó képre kattint, új ablakban az olasz videó is elindulhat, kb. 5 perc hosszú.

Az első percekben hármas cserére szánja rá magát az edző. Rájött, hogy mást kell játszani, elrontotta a felállást :)

Szóval mi is történt? Az olasz BMLSZ - vagy valaki - megtiltotta egy csapat szurkolóinak, hogy idegenbe menjenek a meccsre, biztonsági okokra hivatkozva. A videóból látszik, hogy ez valami rangadó lehetett arrafelé. Ezen a szurkolók berágtak, és kérték a saját csapatot, hogy tiltakozásul a döntés ellen ne lépjenek pályára.

A csapat végül elutazott, azonban a szurkolók elbeszélgettek velük a busznál. Végül mégis pályára léptek, tehát valamiben megállapodhattak. Az NS itt dobja be a szokásos "fenyegetés" és hasonló szavakat, de ha olyan komoly lett volna, akkor nem léphettek volna egyáltalán pályára. Nagyon úgy tűnik, hogy a vendégszurkolók is bejutottak. A vendégcsapat aztán a pályán elintézte, és 21 perc múlva a bíró lefújta a meccset. Mindenki cserét kért vagy lesérült, túl kevesen maradtak :) A kecske is jól lakott, a káposzta is megmaradt, de a vendég csapatnak mindenképpen rossz napja volt.

"Súlyos" sérülések egymás után! Figyelik egyébként, elektromos kiskocsi, mentők, két orvos. Harmadosztály nyugaton...

Tippem szerint ők lehetnek a vendég ultrák, akik végül bejutottak. Nagyon fütyülik a csapatot, egymással is vitáznak már a lefújás után. Van róluk egy totál kép is videóban, legalább kétezren lehettek. A bal oldali lány volt a legveszélyesebb, különösen amikor a szíve felé mutogat.

Végül jól megdobálják a vendégcsapatot és kifütyülik, a meccs ekkor már rég lefújva, a 21. percben. Pályára szurkoló nem ment, nem is próbálkoztak. Ami furcsa, hogy úgy tűnik, a hazaiak és a vendégszurkolók is dobálják a fehéreket :) Rossz napjuk lehetett a fiúknak, de talán kiheverik, vesznek hazafelé chipset a kúton.

Végül is tehát volt meccs meg nem is, voltak vendégultrák meg nem is, ennél többet mi sem tudunk, de hogy ott Olaszországban is volt egy hülye valaki, aki a szurkolók kitiltásával próbálkozott, az biztos. Én egy kicsit örülök, hogy itt ellenálltak ezeknek. Ön mit gondol?

Elképzelhető, hogy rosszul értelmeztem az eseményeket, ha valakinek van bővebb infója, ossza meg nyugodtan!