Méltatlanul keveset foglalkoztunk az utóbbi időben a szívügyünknek tekintett harmadik vonallal. Pedig miután megfelezték a mezőnyt, tényleg izgalmasabb lett az NB3-as pontvadászat. Hallgatásunk egyik oka lehetne, hogy az előző szezonban a legritkábban sikerült eltalálnunk a leendő bajnokot, illetve jó pár esetben mellényúltunk a bennmaradók-kiesők mezőnyének megtippelésénél. Erről majd később. Bár nem vagyunk profik, okultunk a múlt hibáiból és kizárólag előre szeretnénk tekinteni – magyarán „dolgozunk és blogolunk tovább!” Jóslásra nem csak az előbbiek miatt nem fogunk vetemedni, hanem mert jelen állás szerint megtippelhetetlen a végső sorrend, továbbá tavaly is láttunk meglepő formahanyatlást – vagy épp ellenkezőleg: csapatok megtáltosodását. Azért annyi önkontrollunk már nincs, hogy máris ne tudnánk levonni néhány sommás következtetést.

Látogassunk el először napnyugatra, az NB3 Nyugati csoportjába! Nagy utazás lesz, mert Tököltől – Szombathelyig, Mosonmagyaróvártól – Nagyatádig húzódó roppant területen találhatóak meg a mezőny csapatai. Körbeverések, szervezett szurkolótáborok, szurkolói összecsapások, hihetetlen veretlenségi sorozatok és a Sport 1-en nap, mint nap látható szaktekintély. Ugye, hogy ilyen nincs Nyugaton? Kizárólag az NB3 Nyugati csoportjában! Maradjanak velünk!

Tradíció, küzdelem, hangulat. Ez az NB3 Nyugati-csoportja

Felkészülni, vigyázz...

Először is tekintsük végig a rajthoz álló versenyzőkön! Ugyebár a tavalyi átszervezések eléggé mély nyomot hagytak a mezőny kialakításában. Elsősorban a Bakony, Duna és Dráva csoport tavalyi élmezőnye képviselteti magát. A Bakonyból hat együttes került nyugatra – tavalyi helyezési sorrendben: Dorog, Andráshida, Mosonmagyaróvár, Balatonfüred, Újbuda FC és a Körmend. A Dráva-csoportból már foghíjasabb a mezőny, mivel a Dunaújváros sikerrel vette az NB2-es osztályozót, így maradt a Nagyatád – Szekszárd, Bölcske és Komló más csoportba került. A Duna csoportból a Budaörs, Diósd és a remekül hajrázó Csepel lett nyugati. Az Alföldről még bebocsájtatást nyert a Tököli VSK. Ez eddig 11 csapat. Az NB2 létszámcsökkentésének pedig a Csákvár, a BKV Előre, a Haladás II, a Győri ETO II és a Veszprém esett áldozatául. Volt megyei elsőosztályú együtteseket hiába is keresnénk, mert elvéreztek az osztályozókon, illetve a Mosonmagyaróvárt nagy meglepetésre kiejtő Majos nem vállalta az indulást a magasabb osztályban. Rajtuk kívül az Újbuda izzadt meg a Zalaszentgrót, illetve a Tököl a Kemecse ellen. 

Elviekben tehát valamennyi csapat az előző bajnokság harmadik vonalának legjobb hat csapatának egyike volt, illetve a kétcsoportos másodosztály alsó felében végzett. Bár nem vegytisztán válik el a mezőny, azért 13 forduló után szembetűnő, hogy a volt NB II-es alakulatok uralják a táblázat első felét – ez alól a Veszprém jelenti a kivételt. Az egykori Bakony csoport prominensei viszont nem állnak túl jól – itt a még mindig cuki stadionnal rendelkező Andráshida jelenti a kivételt, csak pozitív irányban.

Azt muszáj megjegyeznünk, hogy a jól áll-nem áll jól kérdéskör voltaképpen értelmetlen, mert az első helyen álló Csákvár és a 13. pozícióban szerénykedő Balatonfüred között mindössze tíz pont a differencia. Pár forduló alatt nagyokat lehet liftezni a tabellán fel, vagy le. Remek példa erre a Csákvár csapata, amely hat forduló után mindössze kilencedik volt a tabellán – amelyet akkor a veretlen BKV Előre vezetett. Most a csákváriak vezetik a mezőnyt, a közlekedésiek pedig visszacsúsztak a hatodik helyre.

Tavalyhoz képest érdekes –és üdvözlendő- szabályváltoztatás, hogy minden csapat két, 1992. január elseje után született labdarúgót teljes játékidő alatt köteles a pályán tartani.

De további szócséplés helyett lássuk magukat a csapatokat!

Ni csak, a Csákvár!

Arról az előbb esett már szó, hogy Bognár György csapata nem igazán kapta el a rajtot, mivel simán kikaptak a nyitófordulóban Dorogon, majd két győzelmet követően a Haladás II küldte őket haza 3-0-al, amit két döntetlen követett. Ez meglehetősen szerény kezdet volt egy olyan együttestől, amely csak két ponttal maradt le arról, hogy az NB II-ért osztályozzon. De hogyan lett egyáltalán másodosztályú együttes egy 5200 lelkes községben? – illetve idén júliustól kisvárosban.

Nyilván erős gazdasági háttérrel. Ebből az  együttes honlapján nem is csinálnak titkot, a támogatók között a névadó Aqvital ásványvíz mellett ott találjuk még a CBA-t, Groupamát és a Carlsberget. Ezek mellett a csákvári érdekeltségű fafeldolgozó, a Fakupac támogatja a labdarúgókat. Társasági adókedvezményből 87.7 millió forint folyt be. 

1994-ben még Csákvár-Szentendre néven szerepeltek az NBIII-ban, de 1999-től rossz idők köszöntöttek a helyi sportbarátokra. Három szezon megyei harmadosztály után a 2008-as esztendő is csak egy szinttel feljebb találta a Csákvári TK-t. Aztán jött a támogató és a fordulat! 2009-től már jelenlegi nevén szerepelt a nagyközség csapata, amely sorra nyerte a bajnokságokat és voltaképpen könnyedén lett az NB II Nyugati csoportjának a tagja és amradt volna ott bent. A stadion voltaképpen pont megfelelő mind a csapatnak, mind a településnek. Évről-évre szépül, idén várhatóan a világítást is átadják. Érdekesség, hogy a pálya gyepszőnyegét az elbontott felcsúti centerpályáról hozták át.

De nem csak a gyepet cserélték ki, hanem a csapatot is. A tavalyi utolsó fordulóbéli, BKV Előre ellen lejátszott mérkőzés kezdőjéből mindössze három személy maradt az őszi 13. fordulóban Veszprém ellen pályára küldött csákvári csapatban – Hajdú Sándor, Racskó Roland és Imrik László.

Körülbelül 300 néző látogat ki a Csákvári TK meccseire

Racskó például 1989-ben született és pécsi nevelés. Végigjátszotta az NB3-ban gyakorlatilag a teljes 2010-2011-es szezont, majd két szezon alatt 50 NB2-es találkozót (plusz pár Liga-kupa és Magyar-kup meccset). Ebből ha jól szűrtük le, 24-et a Paks II csapatában. Egyszóval egy stabil NB2-es játékos. A most 28 éves Imrik az ETO-DAC-Felcsút-Pápa-Vasas útvonalon jutott el Csákvárig. Kettejükben amúgy közös pont, hogy az MLSz-statisztika szerint 2009 óta egyikük sem kapott piros lapot. Hajdú Sándor MTK-nevelés és van 25 NB1-es meccse is, de javarészt ő is a második vonalban edződött (64 meccsen). Alapvetően minden labdarúgóról elmondható, hogy első osztályú csapatnál nevelkedett (MTK, Vác, Újpest, Videoton, FTC), de  van saját nevelésű játékos is, a nemrég mély vízbe dobott Mihály Dávid. Varga Zoltán pedig Mátraderecskéről igazolt Csákvárra – ott 12 bajnokin 14 gólt lőtt, három megyei MK-selejtezőn pedig hetet. A csoport többi keretét ennyire nem akarjuk kielemezni, csupán a Csákvár esetén sejtetni, hogy Bognár Györgynek az NB3-hoz jó keret áll rendelkezésére, de nem volt egyszerű csapattá gyúrni őket és hiányoznak az errefelé rendre felbukkanó volt NB1-es rókák is – Budaörsön például megtaláljuk Bárányos Zsoltot, Tüske Rolandot, Jovánczai Zoltánt. Itt érdemes megjegyezni, hogy Jovánczainak és Lászka Balázsnak van futsal NB1-es meccse is.

Ki játszik vissza?

A különböző szurkolói fórumokat vizslatva kijelenthető, hogy az NB1-es fiókcsapatokat általános ellenszenv lengi körül. Sokan nehezen tudják megemészteni, hogy ellenük a győri és szombathelyi „tarcsi” mellé lejátszók is labdába rúghatnak. A Győri ETO II. például csak most engedte át az első helyet a Csákvárnak, miután a táblázat alsó harmadában szerénykedő Dorog 5-1-re verte el őket. Visszajátszók nélkül. Ellenben a Dorognak a Hali II-vel már csak azért jobban meggyűlt a baja, mert Ugrai és Szakály is pályára lépett ellenük. A Győrre visszatérve: míg Dorogra tényleg csak a fiatalok utaztak el, egy fordulóval korábban Lázokkal és Stanisic-el verték a Tökölt. De játszott már az NB3-ban Pilibaitis, Nicorec, Burgos, Dordevic, Martinez is. Ez a szombathelyiekre nem annyira jellemző – a dorogiak éppen ezért még jobban morcosak, hiszen a vasiak a jelek szerint csak nekik tartogattak hasonló meglepetést. A többiek pedig azért, mert a Győr a Dorognak adott hendikeppet azzal, hogy a bányászváros dolgát megkönnyítették.

Néha az NB3-ban is ölelkeznek (NB1.hu) 

Piros-kék Csepel, zúgjon a hangod!

Jelenleg harmadik helyen áll a Sportbusz-Csepel FC. Ők a tavalyi bajnokság 16. Fordulójában a Duna-csoport 10. pozíciójában tanyáztak, a biztosan osztályozót érő hatodik helytől hét pont távolságra. Jósgömbünkbe néztünk és arra bíztattuk őket, hogy készüljenek a BLSZ 1 küzdelmeire a reménykedés helyett. Ki gondolta volna akkor, hogy a sereghajtó Budafoktól elszenvedett hazai vereség után 13 veretlen mérkőzés következik? Így végül hat pontot vertek a hetedik Sárisáp-TASK-ra. Osztályozót még így sem játszhattak, de a visszalépések miatt végül elfogadták a jelentkezésüket. Az új harmadik vonalban ugyanott folytatták, ahol a régiben abbahagyták. 12 forduló alatt hat győzelem mellett hat döntetlent játszottak, így 25 fordulósra nyújtották veretlenségi sorozatukat. Ám a 13. fordulóban Mosonmagyaróváron 2-1-es vereséget szenvedtek, így véget ért a szigetországiak nagy menetelése. Csepellel kapcsolatosan azonban nem csak ez az egyetlen érdekesség. A körülmények és az anyagi háttér valami egészen riasztó képet mutat. Másrészről példaértékű a csepeli sportbarátok áldozatvállalása. Lássuk a részleteket!

A „klasszikus” Csepel SC (Csepel-Kordax, Csepel-Auto Trader) 2002-ben elhagyta a kerületet és Tatabányára költözött. Azt megelőzően már hosszasan agonizált a kilencvenes években még Ács, Tyukodi, Medgyes, Jakab, Vancsa, Baranyi, Petrók, stb. Nevével fémjelzett, stabil NB1-es középcsapatként számon tartott, mellesleg négyszeres magyar bajnok egyesület. Például 2000-ben már a húsz csapatos másodosztály utolsó helyét sikerült megcsípni, de az Auto Trader akkor Óbudáról költözött a XXI. Kerületbe, hogy a csepeli focit megmentve, majd magára hagyva később a Vértesaljára költözzön tovább. 2002 és 2006 között nem volt csepeli labdarúgás. 2006-ban indult újra Lánk SK-Csepel néven a csapat a BLSZ I-ben, és 2007-től máig az NB3-ban szerepelnek.

Az mindenesetre biztos, hogy Takács Krisztián nélkül nem lenne ma foci a Béke téren, mivel a legnagyobb része neki volt a csepeli foci újjáélesztésében. 

A névadó szponzor (Sportbusz) egy táti székhelyű buszos vállalkozás. Minimális pénzösszeg mellett azzal segít, hogy ingyen fuvarozza a csepelieket hosszabb utakra. Rövidtávon a játékosok saját autóikkal kelnek útra, illetve a vezetőség elviszi azt, aki lemarad. Több szurkoló havonta több ezer forintot fizet azért, hogy legjobb játékosaik maradjanak Csepelen (itt évi pár tízezer forintos „fizetésekről” beszélünk). A létesítményhelyzet szörnyű. Az ország legeredményesebb férfi röplabda egyesülete, a Csepel SC már megszűnt, mert az öltözőkben már régóta nem volt meleg víz, a radiátorok pedig semmi melegséget nem adtak télvíz idején. 

Eljön a csepeli kikelet vagy eltűnik az erdőben a Csepel?

A labdarúgók öltözőjében azóta van meleg víz és fűtés, hogy a tulajdonos vásárolt egy kazánt és felújíttatta a teljes víz- és fűtés hálózatot. A röpisekkel kapcsolatos írásban is megemlítették, valamint több csepelitől is visszahallottuk, hogy a jelenlegi kormányzat politikai ellentétek miatt meglehetősen mostohán bánik a szigetlakókkal, magyarán jelentős javulás nem várható a jövőben. Ha igaz az, hogy valóban évi 3 millió forint az éves költségvetés, akkor valóságos csoda, hogy egy ponttal megelőzik a Budaörsöt – a hírek szerint utóbbiak mellett még a kiesés elől menekülő Diósd gazdálkodik több tíz millió forintból.

Az égszinkék-meggypirosak keretéből ki kell emelnünk Teplán Jánost, aki 2007 óta van a csepelieknél. Ebben az osztályban az egyik legmagasabb a játékos-körforgás (lásd a Csákvárt), tehát nem mindennapi eset az övé.

A lelátón is zajlik az élet

Ezen felül a szurkolókról is szólnunk kell. Dorog és Körmend mellett Csepelen és Veszprémben van szervezett szurkolás – sajnos Mosonmagyaróváron pedig szünetel az ultraélet.

Sőt, nem is csupán táborok, hanem rivalizálások és szövetségek is léteznek Nyugaton. A dorogiak és a csepeliek jó viszonyt ápolnak egymással. A dorogiak és a körmendiek nem igazán. A tavalyi esetről már írtunk, de idén már Dorogon is nagy erőkkel kellett a rendőröknek kivonulniuk, hogy megakadályozzák az összecsapást a két tábor között.  Az előzmények alapján nagyon úgy tűnik, hogy a vasiak voltak az agresszorok és a rossz viszonyt kezdeményezők. A körmendiek viszont élvezik a szombathelyiek szimpátiáját (ugyebár van Hali II is a csoportban). A csepeliek a régi ellentétek dacára az érdiekkel is megtalálták a közös hangot, ellenben a régi barátság ellenére nem kedvelik az erzsébeti ESMTK híveit. Érd jelenleg megye 1-es csapat, a Liza pedig a Közép csoportban serénykedik a pontokért.

Dorog-Csepel két jóbarát

Akadémia Mosonmagyaróváron?

A többi csapatot tavasszal nagyjából-körülbelül bemutattuk így a hosszúra nyúlt bejegyzésben csak az idei eseményekre koncentrálnánk. Hogy mi áll a remekül rajtoló BKV Előre visszaesése mögött, azt nem tudhatjuk. De alapvetően már az is csoda, hogy maga a csapat létezik. Az utolsó hat fordulóban két döntetlen után négyszer is vereséget szenvedtek a kék-sárgák, bár a sorsolásuk sem volt túl kedvező, mivel sorra jött a tabella eleje. A feljutásuk szinte kizárt, de remélhetőleg az NB3-at anyagilag elbírják.

Nagyatád NB3-as indulására sem fogadtunk volna nagy összegben tavasszal, de dicsőséges tavaszi hadjáratuk meghozta a sikert és végül beértek a tabella harmadik helyére és most is kényelmesen ott vannak a középmezőnyben. Vukan Nikolics nevét feltétlenül ki kell emelnünk, aki 2009 óta áll a klub alkalmazásában. Tavaly 26 meccsen 23 gólt lőtt. Kaposvárról érkezett Dragan Zmukic, aki eddig tíz meccsen hármat termelt. Ha már Kaposvár: Petrók Viktor is Nagyatádon kötött ki kilenc Rákócziban lehúzott szezon után. A keret jó része így, vagy úgy megfordult már a somogyi megyeszékhelyen.

A Bakony csoport tavalyi bajnoka, a Dorog igazi talány. Ők voltak az egyetlenek, akik a megszerzett lehetőség ellenére sem indultak volna az NB2-ben (nem is kértek licencet). A tabella első két helyezettjét legyőzték, de a tabella aljával nem nagyon tudnak mit kezdeni. Az utolsó-előtti Diósd otthonában 4-0-ra kaptak ki – ami a szurkolóknál is kiverte a biztosítékot. A nagy rivális Körmend elleni 3-0 azért sok mindenre gyógyír. A cél az első nyolc között végezni. Immáron heti hat edzéssel készülnek az ellenfelekre és a közel kétszáz főt számláló utánpótlás számára bérlik a Tokodi üveggyár pályáját. A dorogiak hátteréről és felkészüléséről itt olvashatunk egy hosszabb cikket. 

dorogultras.gportal.hu 

A mosonmagyaróvári MTE-t tavaly már majdnem bajnoknak hirdettük (miután előtte a Balatonfüreddel tettük ugyanezt). Ugyan végig versenyben voltak az NB2-ért, de majdnem megye 1-lett belőle (lásd fent).

Jelenleg ez áll az egyesület honlapján:

Ambiciózus csapat, stabil NB III-as tagság, majd feljutás az NB II-be - ezek a biztos háttérrel rendelkező MTE 1904 Mosonmagyaróvár rövidtávú tervei. A vezetés Pro licences edző gondjaira bízta a határszéli együttest és várja azon sikerre éhes fiatalok jelentkezését, akik az NB I-be vagy akár külföldre vezető úton jó állomásnak tartanák a csapatot.

További cél még „hogy az MTE1904 a térség, a szigetközi és nyugati határhoz közeli régió meghatározó klubja legyen, mely a saját erős bázisából meríthet. A magyar-osztrák-szlovák hármashatár szomszédságában jövőbeli szándék egy kis nemzetközi akadémia működtetése is” – mondta Drescher Ottó elnök az mte1904.hu -nak. Jelenleg 10 pont a hátrány a tabellát vezető Csákvár mögött, így némileg csalódást keltő a lajta-partiak szereplése. Korábban rendre rácsodálkoztunk az óváriak egzotikus országokból igazolt labdarúgóira, de a Csepel nagy sorozatának véget vető MTE kezdője (de még a kispad is) kizárólag magyar játékosokból állt. Őszintén sajnáljuk, hogy az óvári Brigate Nord szünetelteti a tevékenységét – reméljük hamarosan visszatérnek a lelátókra!

Helyhiány miatt további részletesebb elemzésekbe nem megyünk bele, a későbbiekben az csapatismertetők helyett lesz időnk azokra is rátérni, akik most kimaradtak.

Véleményünk szerint a sereghajtó Körmend nem fogja tudni megőrizni NB3-as tagságát. A Csepregi Richárdot, vagy az újpesti Privigyei Ádámot is soraiban tudó Diósd ellenben igen. Mondom, okultunk a múlt hibáiból.