Válogatott okosságok

Nem vagyok biztos benne, hogy ilyen mérkőzések után is érdemes megválasztani a Man of the Match-et. Ám végső soron igazságtalanok lennénk azokkal, akik a pályán lehetőséget kaptak, és ott komolyan vették a szerény képességű kengurukat. Továbbá megmentettek engem, miután megnyugtattam egyik tippmixelő barátunkat: nyugodtan megteheti a magyarokat a 22 gólos handicap ellenére. Amúgy a harminc gólos győzelem ellenére sem tudok egyetérteni azokkal, akik szegény auszikat távol akarják tudni a világversenyektől. Futsal és U-20-as labdarúgó VB-n is szívesen elnéztem például Tahitit. Hogyan tanuljon meg egy gyerek játszani, ha nem adunk neki labdát?

A magyar játékosok ötletességét egyetlen rendszerbe sem szabad belefojtani

A magyar labdarugó iskola világhírnevet és megbecsülést szerzett számunkra a földgolyó legtávolabbi pontjain is. A régi FTC-től kezdve a háborús évek végén kibontakozó MTK "aranytámadósoráig" ontották csatáraink a gólokat. De nemcsak ez a két együttes, hanem a középcsapatok is szemet-lelket gyönyörködtető stílusban kergették a labdát.

Hol van a mai NB-ben olyan ötös, mint amilyen a 20-as évek elején a Vasasé volt. A Katzer, Takács, Jellinek, Szentmiklóssy, Himmer sor kifinomult technikája, sziporkázó ötletessége úgy aránylik a mai korszerű WM támadósorokhoz, mint Himalája a Gellért-hegyhez.

De bizonyára emlékeznek még olvasóink a kőbányaiak Szántó, Urik, Kautzky, Hirzer, Weisz ötösére. Ez a lánc szembeállítva a mai korszerű, rugófolyosós - az NB őszi fordulójában legkevesebb gólt lőtt - támadósorral, bizonyára könnyeket csal ki a Töri hívők szeméből.

Képes Sport, 1941.

Örömmel olvastam, hogy jelenleg mi büszkélkedhetünk az NB I legfiatalabb átlagéletkorú csapatával. Ennek bizony hatalmas jelentősége van, hiszen a szezon végi helyezést majd nyilván nagy mértékben befolyásolja, hogy a játékosok átlagosan 24,16 vagy éppen 25,28 évesek. Persze még ubiszezon van, és valamiről írni kell, azonban ezzel az erővel akár egy olyan statisztikát is ki lehetne hozni, hogy a legkeserűbbek a siófokiak, mivel átlagosan 0,89 cukorral isszák a kávét, vagy hogy a legnagyobb lábon a fehérváriak élnek, mivel a cipőméretük átlagosan 43,82.

Nem nagyon kedvelem a politikát, épp ezért az év elejének válogatottunkat, illetve annak szurkolóit érintő eseményeit sem szeretném ilyen szempontból megközelíteni. Alapvetően a betiltás, mint problémamegoldás tematikája izgat, hogy valójában drasztikus, de a gyógyuláshoz szükséges orvosság vagy pusztán tüneti kezelés, esetleg szimpla kuruzslás. Legrosszabb eshetőségként pedig a mérgezés is felmerül, mint a betegség elhatalmasodásának elősegítője.

Hol is kezdjem. Egyszer csak azon kapom magamat, blogger lettem. Az élet dobta így, elfogadom. Részese lettem egy csodálatos baráti társaságnak, és ahogy az egyikünk már megemlékezett róla, sokan vagyunk és sokfélék. Minden tekintetben. De egy valami közös bennünk. A foci szeretete és egymás tisztelete. És jellemzően nem csak magunk tiszteljük magunkat, vagy egymást, hanem az ellenfelet, az ellenfél szurkolóit. Mielőtt nagyon átmennék szentimentálisba, bele is kezdenék, hogy lettem focibuzi.

A kiemelések és a „kalapozás” minden egyes sportágban és minden világversenyen kikezdik a sportvezetők és a szurkolók idegeit. Miért oda, miért nem ide, bezzeg a másik, hűtött golyók, stb. Számunkra kivételesen most nem nagyon okozott homlokráncolást sem a csoportbeosztás, sem az ágra sorolás, de elhihetik, hogy másnak komolyabb fejtörést okozott.

Például Algéria, Egyiptom és Ausztrália helyett kaphattuk volna Tunéziát, Oroszországot és Brazíliát a 4-5-6. kalapből, ami azért mégsem lett volna ugyanaz. De a „ha” helyett haha lett (bocs, ezt mindig el kell sütnöm) és a legyőzött fáraók után egy egészséges kétkapus edzéssel hangolhatunk a horvátokra –a középdöntőkre pedig Algériával. A rivális csoportban akkor éppen lengyel-koreai ill. szerb-szlovén meccs várható.

Szerintem ez a kérdés ér annyit, hogy kitárgyaljuk itt. Sőt, ha valami jó ötletünk van, akár Sanyi bácsihoz is eljuttathatjuk. 

Persze felmerül a kérdés hogy lehet-e egyáltalán pótolni, kell-e egyáltatlán pótoloni. Arról nem beszélve, hogy lassan-lassan fel kell készülnünk a Gera utáni korszakra. 

Én amondó vagyok, hogy Buzsáky Ákos éppen megfelelne a célnak... csakhát nem játszik. Szinte már nem tud oylan csapathoz igazolni, ahol stabil kezdőjátékos lehetne. Még az angol harmadosztályban sem. Huszti ugye kilőve, ez alap. Esetleg Stieber? Vagy dobjuk be Varga Rolandot? Nekem csak egy, illetve két kérésem lenne. Czvitkovicsot és Szakályt ne!

A hétvégén nem aludtam. Főcsoport elődöntők voltak az NFL-ben. Egyik meccs jobb volt mint a másik. Nézzétek meg a hétvégén a főcsoport döntőket, azt hiszem érdemes lesz. 

New England-Baltimore és San Francisco-Atlanta.

Nem vagyunk egyformák.

Van közöttünk magas és alacsony, sovány és jobb étvágyú, jól fésültebb és kopasz is. Van közöttünk nős és nőtlen, karakteresebb arcú és veszedelmesen jóképű is. (Ez utóbbi egyébként én lennék, de ez most itt egyáltalán nem fontos.) Vannak közöttünk apukák, és olyanok is, akik egyszer talán azok lesznek, vagy csak még egyszerűen nem szóltak nekik, hogy egy ideje már azok. Vannak közöttünk olyanok, akik a gabonákból vagy a gyümölcsökből készített alkoholos tartalmú italokat kedvelik, és olyan is akad, aki az üdítőitalokra esküszik. Van aki ATV-t néz közülünk, van aki Hír TV-t, és bizony még olyanok is akadnak, akik a természettudományos csatornákban lelik az örömüket.

  Az alábbi írást mintegy két éve vetettem papírra egy készülő könyv egyik fejezetében. Ez a fejezet speciel arról szól, hogy a táborok sztrájkra adják fejüket.Nos, tartok tőle, hogy nem kizárólag most lesz aktualitása az alant leírtaknak -a Könyv megjelenéséről egyébként majd tájékoztatjuk a Kedves Olvasókat, amennyiben majd eljön az ideje.A kiadók malmai nagyon lassan őrölnek.