Mégsem külföldön, hanem továbbra is Magyarországon folytatná pályafutását Douchev-Janics Natasa háromszoros olimpiai bajnok kajakos – közölte a Magyar Kajak-Kenu Szövetség.

A versenyző szándékáról levélben tájékoztatta Baráth Etelét, az MKKSZ elnökét és az elnökséget.

A kajakos a levélben egyben bejelentette, hogy visszavonja a Nemzetközi Kajak-Kenu Szövetséghez benyújtott versenyzési engedély kérelmét, vagyis egészen biztosan nem akar más ország színeiben kajakozni. Janics tehát úgy döntött, hogy magyar színekben folytatja, és valószínűleg a 2016-os olimpiáig ezen nem változtathat.

"Nehezen, de megértettem a szövetség döntését, megértettem a közvélemény egy részének elutasítását. Megértem a nekem sokat nyújtó Szeged városa egyesülete ellenérzéseit. Most azt kérem, engem is értsenek meg. Nem kívánok trükköket alkalmazni versenyengedélyem érdekében. El kell ismernem, hogy a magyar kajak-kenu sport és különösen a női kajak a legerősebb a világon"

Már ne is haragudj, Natasa, de én nem értelek meg. Tudom, hogy valószínűleg együtt tudsz majd élni ezzel a tudattal, de az én szememben te már tökéletesen méltatlan és alkalmatlan vagy arra, hogy az ÉN hazámat képviseld. Neked egyébként a jelek szerint nincs is hazád. Pillanatnyi érdekek, hangulatok, hatások és az éppen aktuális férfiak alakítják és változtatják a véleményedet. Szeged városa annak idején maximálisan befogadott téged, aztán mégis mit tettél velük? Velük IS?

                                                            Kukucs, megint itt vagyok!

Engem az soha nem érdekelt, hogy közismerten hisztis és kibírhatatlan vagy. Én eddig mindig szurkoltam neked, és sohasem gondoltam arra, hogy a te számtalan – köztük olimpiai – aranyad akár csak egy szemernyivel is kevesebbet érne, mint egy "echte" magyar versenyzőé. Dicsőséget és büszkeséget szereztél az országunknak, és amellett, hogy új otthont is kaptál, lássuk be, azért anyagilag sem jártál annyira rosszul...

Az országunknak is szerezted az érmeket, annak az országnak, amelyik befogadott téged. Olyan feltételeket teremtettek neked, olyan lehetőségeket biztosítottak és olyan engedményeket tettek a számodra, ami által elérhetted azt, ami csak nagyon kevés sportoló számára adatik meg: háromszoros olimpiai bajnoknak mondhatod magadat. Természetesen teljes joggal.

Megmondom őszintén, engem az egyáltalán nem érdekel, hogy mi van a háttérben, és most miért változtattad meg sokadszorra is a döntésedet. (Gondolom nem éppen úgy zajlottak az események, ahogyan azt Móricka előzetesen elképzelte magának...) Mindenesetre az például nagyon meglep, hogy arra csak most jöttél rá, hogy nálunk vannak a legjobb szakemberek és – az örökös pénzhiány és az ütött-kopott öltözők ellenére is – a legjobb feltételek arra, hogy megvalósítsd a céljaidat és az álmaidat. Én ezeket anélkül is megmondtam volna neked, hogy valaha is lapátot tartottam volna a kezemben. Nem értem, hogy te, aki hosszú-hosszú éveken keresztül éltél ebben a közegben, csak éppen most értetted ezt meg.

                                                Eddig legalább ennyiszer gondoltam meg magam!

Persze könnyen elképzelhető, hogy néhányan úgy fogadnak majd, mintha nem történt volna semmi. Sajnos belőled simán kinézem, hogy akár már holnap úgy ülsz bele egy négyes hajóba, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne.

Nem, Natasa, ez sajnos nem így működik. Ha engem kérdeznének, akkor megmondanám, hogy neked itt már semmi keresnivalód sincs. Te már nem vagy arra méltó, hogy a jövőben akár egyetlen egyszer is neked játsszák a Himnuszt.

Egyetlenegy szerencséd van.

Engem baromira senki nem fog megkérdezni.