Kétszeri hosszabbítás, nyolcvan percnyi játék után kikaptunk Brazíliától, és ezzel nem jutottunk az elődöntőbe.

Igencsak színvonaltalan mérkőzés volt, összevetve a mi meccsünk után játszott dán-német elődöntővel ez még inkább szembeötlő volt. Azt a mérkőzést más sebességgel játszották. Tulajdonképpen a csoport harmadik helyével is sikerült összehozunk egy olyan ágat, amelyikről pici odafigyeléssel begyalogolhattunk volna az elődöntőig - nem sikerült.

Fotó: Lendvai Róbert

Hogy miért nem, hogy miért szenvedtünk ma vereséget? Két góllal maradtunk alul, de a brazilok az utolsó gólt úgy lőtték pár másodperccel a vége előtt, hogy mi már mindent kockáztatva kitámadtunk, szóval igazából ez csak egy gól. Egy gól 80 perc alatt, miután a rendes játékidő és az első hosszabbítás után is döntetlen volt az állás.

Kiválaszthatunk szabadon egy egyéni hibát, voltaképpen bármelyiket, és rámutathatunk: ezen múlt. De a kérdés igazából az, hogy miért nem tudtuk ezt a sok nagy dolgot be nem mutató brazil válogatottat megverni, akár már a rendes játékidőben? És, ha már akkor nem ment, miért nem tudtuk a hosszabbításban kihasználni, hogy majdnem a teljes csapatuk hetvenvalahány perce pályán van, és lépni alig bír?

Ez utóbbi kérdésre láthattuk a választ: mert mi is elfáradtunk. Hogyan lehetséges ez? Hát, köztudott, hogy a magyar kézilabdázók erőnlétileg nem tartoznak a világ élmezőnyéhez, és ez most újfent be is bizonyosodott. És ez Hajdu mester kritikája is, mert míg a brazilok alig bírtak összeszedni valahogy 16 játékost, akiket be lehet nevezni a VB-re, addig nálunk sokkal mélyebb a merítési lehetőség, és a ténylegesen a mérkőzésre benevezett 16 játékos képességeiből is kitelne, hogy Tomori Zsuzsa és Görbicz Anita többet pihenjen.

Persze, amíg éles a meccsállás, addig fenn kell hagyni őket. Mert csak az ő klasszisukban lehet bízni, a csapatjáték, mint olyan, alig létezik a válogatottnál. Ennek okait egy külön cikkben lehet részletezni, most terjedelmi okokból nem térnék rá ki, de pl. az emberelőnyben (egyszer még kettős előnyben is!) kapott gólok kifejezetten erre mutattak rá, hogy nem volt meg az összhang a védekezésünkben.

A fizikális fáradtság, ami áthat a pszichére is, vagy mi okozza azt, hogy döntő pillanatokban olyan játékosok hibáznak, akikre sok mindent lehet mondani, de azt nem, hogy rutintalanok volnának? Görbicz Anita húsz évesen hibázhatott a VB-döntő végén, harminc évesen az öt perc alatt eladott három labda már kevéssé tolerálható. Kovacsicz Mónika kétszeres BL- és kétszeres KEK-győztes, tőle elvárnánk, hogy gyors indításnál, amikor védő a közelében sincs, ne ejtsen két lépéshibát is egyetlen lerohanás alatt. Persze Kovacsicz kapcsán már az is kérdéses, Hajdu miért hagyta egyáltalán a pályán. A szövetségi kapitány, aki Spanyolország ellen végig kiválóan tartotta kézben a mérkőzést, ma teljesen elvesztette a fonalat. A láthatóan bizonytalan Kovacsiczot legkésőbb a rendes játékidő végén le kellett volna cserélni.

A bűnbakkeresés mindenesetre már megindult. A válogatott mögött kialakuló szurkolói egység a lefújás pillanatában darabokra tört. Győri drukkerek szerint egyesegyedül Kovacsicz hibáján múlott a kiesés, ferencvárosi drukkerek szerint kizárólag Görbicz eladott labdáin (esetleg még Herr Orsolya gyenge teljesítményén a kapuban), már nagyüzemben folyik egymás szapulása. A válogatott még Belgrádban van, de mi már visszatértünk a megszokott hétköznapokhoz.

Ajánlhatunk könyvet Karácsonyra? Városok, stadionok kocsmák. Igazi magyar futballregény, a magyar labdarúgás egy igen sötét évtizedéről - számtalan olyan örömről, bánatról, amit csak egy magyar szurkoló ismerhet és élhet át. A linkre kattintva minden további információ megtalálható a könyvről (ajánló, részlet, hol kapható?). Ezen felül ajánljuk blogunk másik állandó szerzőjének e-könyvét is, melynek címe, a Nagy titok.