Pintér Attila második mérkőzésén sem született meg a kapitány első győzelme a magyar válogatottal. Bár kétszer is vezettünk, mire a Duna tévé nézői is bekapcsolódtak a közvetítésbe, 2-2 lett az eredmény, és ennyi is maradt.

Ööö ... be kéne állnom ... ööö (Fotó: MLSZ)

A mérkőzés előtt, majd a találkozó kapcsán is sok kiritka érte Pintért, amiért a magyar NB I-ben szereplő játékosokat favorizálja a külföldön játszókkal szemben. Jogosak ezek az észrevételek?

Részben mindenképpen. Ha a jobb szélen Gyurcsány izé Gyurcsók izé Gyurcsó Ádám helyén mondjul Lovrencsics Gergő lépett volna pályára, akkor valószínűleg azon az oldalon hatékonyabbak lettek volna a támadásaink, és elképzelhető, hogy onnét is szereztünk volna egy gólt - csakhogy Lovrencsicset Pintér hívta volna, ő a klubja ellenkezése miatt nem állhatott a kapitány rendelkezésére. Azt is kevesen vitatják, hogy Szalai Ádám (annak ellenére, hogy Gelsenkirchenben megmérettetett, és könnyűnek találtatott) jobb futballista, mint Rudolf Gergely - bár Szalai mellőzéséről könnyen lehet, hogy a kapitány feje felett döntöttek. Nikolcs Nemanjánál pedig talán még a holland bajnokságból tökutolsóként, csont nélkül kizúgó Roda játékosa, a hol sérült, hol eltiltott Németh Krisztián is jobb teljesítményre lett volna képes.

Varga Roland viszont fejelt egy olyan gólt, ami magasabb szintű mérkőzésen is elismerést vívott volna ki. Ráadásul a kapitány behívta az elődje által stabilan mellőzött Tőzsér Dánielt (külföldről), sőt, még a válogatottban az utóbbi időben penetráns teljesítményt mutató, és igazán a klubjában sem villogó Koman Vladimir is a keretbe került (éppen Gyurcsó cseréjeként léphetett pályára).

Az igazi problémák azonban nem a támadó szekciónál voltak, hanem a védelemben. Még ezzel a támadósoral is rúgtunk volna valószínűleg három-négy gólt, ha néha nálunk lett volna a labda. A védekező csapatrész azonban kritikán aluli teljesítményt nyújtott, és igazán csak a dánok hasonlóan minősíthető befejező csatárainak köszönhetően kerültük el a nagyarányú vereséget.

A sok kihagyott helyzet miatt kezet csókolhatunk a dánoknak. (Fotó: MLSZ)

Az igazán nagy baj az, hogy a védekező csapatrészben nem nagyon lehet Pintéren fogást találni. A kapus jó választás volt, Gulácsi Péter nem nyújtott rossz teljesítményt (mondjuk másnap a nálánál magasabban jegyzett Iker Casillas kapott egy olyan gólt, amiért Gulácsit most kemény kritikával illetnék a magyar drukkerek). De a négy védő, a védekező középpályások, mind-mind botrányosan rosszul játszottak, és a támadás mellett részben védekező feladattal is megbízott középpályások védőmunkája is ebbe a kategóriába sorolható. A többek által reményteljesnek tartott fiatal magyar játékosok totális kudarcot vállaltak, egyszerűen nem a nemzetközi élmezőnyhöz, de még a klasszisnak azért ritkán nevezett Dzsudzsákhoz, Tőzsérhez viszonyítva sem tűntek, nemhogy jónak, de úgy általában, nem látszottak focistának. Akik emlékeznek még a kapitány játékos-pályafutására, könnyen arra gondolhatnak, Pintér még így, közel az ötvenhez, jóval a versenysúlya felett is képes lenne ugyanerre a teljesítményre.

Csakhogy helyettük nemigen találunk jobbakat. Sajnos nincs olyan opció, hogy a győri védőpáros helyett behívjuk a Chelsea-ben és az Atletico Madridban jól teljesítő magyar játékosokat. Védekező feladattal manapság külföldön bárhol, a magyar NBI-nél magasabb színvonalú bajnokságban, csupán egyetlen magyar játékos játszik. Vannak egy páran, igazolt játékosként külföldön, de ők tipikusan a kispad és a lelátó között ingáznak. Egyedül Varga József, aki tényleg folyamatosan játszik, igaz, az angol másodosztályban. Mondjuk pont láthattuk, hogy ez mire is elég, de egyben az is kiderült: ha Pintér talál valakit külföldön, akiben van talán valami remény, azt behívja.

Arról viszont, hogy a játékosok nem tudnak focizni, nem a kapitány tehet. Idehozhatjuk a minap épp', a világon elsőként, harmadszor is BL-t nyerő Carlo Ancelottit, Korhut és Szabó János akkor se fognak tudni focizni. És nem a kapitány feladata, hogy megtanítsa őket - még ha esetleg nem is volna eleve reménytelen az egész. Persze nagyon is érdekes kérdés lenne annak feszegetése, hogy miért is nem tudunk sok-sok éve már egy épkézláb védőt kinevelni, hogy a 22-23 év alatti korosztályban miért kell még ügyetlen védőket is nagyítóval keresni, de ez bőven meghaladná jelen cikk kereteit. Azt már a Hollandiától kapott súlyos verés után is megállapítottuk, hogy nem a kapitány felelőssége, ha egyes posztokra, konkrétan a komplett védelembe, a védekező középpályásokat is ideértve, nincsenek épkézláb játékosaink.

Pintér ennek ellenére a fejébe vette, hogy, ha nem is a futball alapjaira, de legalább valami szervezett, védelemnek látszó mozgásra megtanítja a válogatottat. Emiatt sokan kinevetik, pedig alapvetően nem rossz gondolat: ha már egyszer a játékosok a Lakatlan-szigetek védőivel vannak azonos szinten, próbáljunk meg legalább a taktika begyakorlásával valami elemi szintet elérni, mégse kapjunk minden meccsen 4-5 gólt.

A háttérben meg, az utánpótlásban, a nevelőegyesületeknél, talán megpróbálhatnának valamit alkotni, hogy, ha nem is azonnal (az nem fog menni, szokjunk hozzá a gondolathoz), de mondjuk öt év múlva legyen legalább néhány olyan védőnk, aki tud focizni.