Felszállt a válogatott repülőgépe, kigördült a szurkolói vonat a Nyugati pályaudvarról, és több Facebook-poszt szerint magyar szurkolók tartanak Bukarest felé némi székelyföldi, kolozsvári kitérővel. Nyilván nem csak azért utaznak ki, hogy megmutassák magukat a bukaresti Nemzeti Stadion felspannolt közönségének, hanem mert győzelemben, vagy legalábbis pontszerzésben reménykednek. A szép szavakból és a fogadkozásból elég! A küzdeni akarás alapkövetelmény, nem jár érte piros pont és elismerés. Eredményt szeretnénk. Szeretnénk büszkék lenni a nemzeti tizenegyünkre és nem eshetik meg az a szégyen, hogy két forduló után keresztet vethetünk arra, hogy kijussunk a 24 csapatos Európa-bajnokságra. Csak az örök optimista szurkoló mondatja velünk, hogy van miben reménykednünk? Részben igen, mert a magyar győzelemre azért kicsi az esély, de a pontszerzés nem menne csodaszámba.
Igen, 1972-ben lőttünk utoljára gólt Bukarestben. És igen, 1981 óta nem győztük le keleti szomszédunkat. De még pontot is ebben az évben szereztünk ellenük utoljára. A nagy számok törvénye alapján most már igazán összejöhetne akár egy pontszerzés, vagy akár egy nyomorult gólocska. Persze nem ebben bízunk, ennél valamivel racionálisabb módon közelítjük meg a témát.
Dárdai Pali. A reménység szinbóluma. Egy nem hazai, de mégis hazai edző. Német precizitás, de pontosan ismeri a hazai játékosokat, közeget, problémákat. Fogalmunk sincs, mire lesz képes. Az már mindenesetre most biztos, hogy a csapat új impulzust kap, megszűnt a Pintér kinevezése óta a csapatra zúdult erősen negatív össztűz. Persze ennek zöme a volt kapitányon csattant, de óhatatlanul is kihatott a játékosok hangulatára. Öröm az örömben, hogy hozzánk hasonlóan a román szövetségi kapitány, Victor Piturca is teljesen tanácstalan a várható kezdőcsapatot, taktikát, hadrendet illetően. Ez nekünk nyilván jó.
Piturca megítélése erősen ellentmondásos Romániában, folyamatosan ellenszélben dolgozik. És valljuk meg őszintén, annyira azért nem nagy mágus. Nem szerencsés a szerencsére hivatkozni a riválissal kapcsolatban, de az előző selejtezősorozatban az ellenfél bénázó védelme, lepkéző kapusa, meg a számukra szerencsés körbeverések értek egy pótselejtezőt. Ott a görögök erőlködés nélkül verték őket. A román válogatott egyáltalán nem bombaerős. Tudom, tudom, a miénk még annyira sem az, de mégsem Hollandiába, vagy Madridba utazunk – tényleg, a spanyolok is kikaptak tegnap Pozsonyban. Közhely, de ma már bárki bárkit legyőzhet.
Tehát a román kapitány távolról sincs körülrajongva Romániában. Egy magyarok elleni vereség könnyen az állásába kerülhet, tehát óriási a nyomás rajta. Ugyanez vonatkozik játékosaira is. Egyszer akár ők is hibázhatnak. A közönségük által kikezdett, görcsös csapatot pedig ízekre szedik a Dárdai-bébik.
Valahogy így álmodtuk meg. De előzetesen azt sem bánnánk, ha egy dögunalmas meccsen a fegyelmezetten védekező magyar válogatott lehozná a meccset döntetlenre. Ne feledjük, hogy lesz még hazai meccs is, remélhetőleg nem zárt kapuk előtt. Érdekes, a románoknak ebben is szerencséjük van, mert Görögországban is zárt kapuk előtt játszottak.
A döntetlen azt jelentené, hogy életben maradtak továbbjutási reményeink.
Most őszintén, mi mást tehetnénk? Bizakodunk. Ha (adja Isten!) győznénk Romániában, a magyar futball gondjai – írtunk róla itt és itt is – nem oldódnának meg. De a nap vasárnap mégis fényesebben ragyogna. Hétfőn is.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
magyarfutball.hu 2014.10.10. 20:13:26
www.magyarfutball.hu/hu/belepojegyek-berletek
maribor_ 2014.10.13. 15:32:24
magyarfutball.hu 2014.10.13. 21:21:31
maribor_ 2014.10.14. 05:05:09
Ajánlott bejegyzések: