Ferencvárosi szurkolók egy csoportjának kezdeményezésére újra megtelhetnek az ódon és helyenként kizöldülő Béke téri stadion betonlépcsői. Ott lesz több ezer szurkoló, akik eddig távol maradtak a Ferencváros hazai és idegenbeli mérkőzéseinek látogatásától. Ők eddig nagyobb rangadókon jobb híján kivetítők előtt szurkoltak. Javukra legyen mondva, ezeken az összejöveteleken sikeresen tudták fenntartani a rendet, pedig még Újpesten is kintről bíztatták kedvenceiket.

Hogy a vidéki zöld-fehér szimpatizánsok is közösen szurkolhassanak a budapesti Fradi-hívőkkel Lipcsei Péter fianak, újraindul az „old-school/klasszikus/eredeti” Fradibusz. Csak emlékeztetőül, hogy miért van „régi” és „új” Fradibusz hálózat. 

Sőt, rendhagyó módon a fradistákkal jó viszonyt ápoló, külföldi baráti szurkolói csoportok is tiszteletüket fogják tenni Csepelen. Jó eséllyel a budapesti barátaikért már többször is kiálló bécsi Rapid szurkolói látogatnak el majd legnagyobb számban, bár Dunaszerdahelyről is minden bizonnyal sokan felkerekednek.

A Rapid Wien tábora demonstrálja a két klub barátságát

Muszáj megjegyezni, hogy a csepeli klub az első pillanattól fogva pozitívan állt a kezdeményezéshez. Mégis miért? Miért érdeke a szigetországiaknak, hogy több ezer hangos, feltehetőleg pirotechnikai bemutatóval készülő fradistát ráeresszen a kerületre? Persze mások nevében nem beszélhetek, de megpróbálom röviden körüljárni.

1. NB III-as meccsekre járni jó. Tavaly részben hasonló okokból a kispestiek is éltek ezzel a lehetőséggel. Sokan voltak Veresegyházon és jól is érezték magukat, bár tulajdonosuk nemes egyszerűséggel „zsíragyúaknak” titulálta őket, mert a vörös-feketéket szájukra merészelték venni.
2. Ugyanez a tulajdonos szűk egy év múlva gyakorlatilag meghívott 1500 „nem szkennelő” fradistát a Budapest Honvéd – Ferencváros bajnoki labdarúgó mérkőzésre, hogy ott két tábor is odamondogathasson a vendégek elnökének. Maradjunk annyiban, hogy nehéz eligazodni az ő gondolkodásán. Megpróbáltuk többször is – lásd itt és itt, de még itt is – de nem jutottunk eredményre. Illetve hát a végkövetkeztetés nem volt túl hízelgő rá nézve.
3. A várakozásokkal ellentétben jól vizsgázott a XIX. kerületben a Fradi kemény magja. A két tábor még verbálisan sem foglalkozott egymással és működött a vendégek önkontrollja is. Náluk már megszokott az alkoholtilalom „elrendelése” bizonyos mérkőzések előtt, hogy elejét vegyék a felesleges „műbalhéknak”. Őszinte leszek, kispestiként azért bennem is dolgoztak vegyes érzelmek, amikor hírét vettem, hogy a hazai oldalon lesz 1500 fradista. Nyilván ezeknek az ellenérzéseknek jó része régi reflexekből eredt. De nem csak Baráth bombagólja és a végeredmény tükrében mondom azt, hogy kivételesen jó döntés volt Hemingway részéről, hogy ebbe belement. Ne felejtsük el, hogy a kispesti ultrák az őszi mérkőzésen is szolidaritást vállaltak a stadionon kívül maradt fradistákkal! – arról a mérkőzésről itt írtunk. 

Fradisták Kispesten a hazai szektorban - több fotó a meccsről itt

4. Mert ez a tüntetés tényleg nagyot szólhat, teljesen vállalható eszközökkel. Továbbá egy újabb lépés lehet affelé, hogy a szurkolótáborok lenyesegetnek magukról bizonyos vadhajtásokat és elvetnek olyan dolgokat, amelyek joggal botránkoztatják meg mérsékeltebb szurkolótársaikat. Én mindig is következetesen kiálltam a táborok mellett, de ugyanúgy megemlítettem azt is, hogy vannak esetek, amikor joggal vetik a szemükre például az oda nem illő, politikai természetű rigmusokat. A hanggránátokat pedig tényleg jó lenne már elfelejteni! Szóval van még hová formálódni, de az irány alapvetően jó és a végállomás sem szükségszerűen az, hogy a szervezett szurkolótáborok egy arculatvesztés után feloldódnak a tömegben.
5. Mert alapvetően jó ügyért harcolnak a tüntető Fradi-szurkolók. Nem kívánom feleleveníteni a most már több éve zajló kötélhúzás minden egyes állomását, de mostanában már a szélesebb közvélemény is értesülhetett pár történésről aktuálpolitikai apropók kapcsán. A szurkolói kártyát mindig is feleslegesnek tartottam, éppen ezért a vénaszkennerre pláne nehezen találok szavakat. Talán az egymás mellett szurkolás is rávilágít arra, hogy mennyire felesleges a túlbiztosítás, a meccsek előtt órákkal elrendelt kötelező gyülekező, a hosszú buszoztatás, a csigalassú beléptetés, stb.
6. Ne feledjük, hogy a csepeli szurkolókat is érték sérelmek a közelmúltban! Ez nekik is egy lehetőség, hogy felszólaljanak az őket ért hátrányos MLSZ-döntések ellen. Nem utolsósorban, a fillérekből gazdálkodó csepeli klub megérdemel egy kis plusz-bevételt. Remélem senki sem fog sajnálni egy ezrest a belépőre! Főleg úgy nem, hogy a csepeliek borítékolhatóan büntetést fognak fizetni az MLSZ-nek. Lásd a kispestiek esetét... 

Végezetül elevenítsünk fel egy negyedszázaddal korábban megrendezett bajnoki labdarúgó mérkőzést, 1992 augusztusából!

Az NB II nyugati csoportjának 1991/1992-es küzdelmeit meggyőző fölénnyel megnyerő, újonc Csepel SC fogadta a bajnok Ferencvárost a nyitófordulóban. Ekkor ismerkedhettünk meg olyan ikonikus nevekkel, mint a későbbi ligaelnök Dr. Szieben, vagy Tyukodi, Ács, Váczi „Dini”, Jakab, Süveges, Stefanov. A Csepel innentől kezdve hosszú éveken át stabil középcsapattá vált. Jellemző volt rájuk, hogy az 1994/95-ös szezonban képesek voltak 30 meccs után 23-26-os gólkülönbséggel zárni. A Fradiban természetesen ott volt Lipcsei, Telek, Simon Tibor, Keller, Páling és Wukovics is. 18 ezer néző szorongott a pálya körül. További szavak helyett nézzük meg az összefoglalót és ámuljunk a tömegen!