Válogatott okosságok

Lekéstem a határidőt, bár tudja a hóhér, hogy én szerkesztő vagyok-e egyáltalán. Végülis mindegy, ha jól számolom ez volt az első tétmeccs a blog életre hívása óta, ráadásul klasszul is sikerült, úgyhogy most mindenki újra kiírja magából a sok éves (évtizedes) bánatát. Én persze elvileg nem tehetem ezt, mert pozitív hangvételű írást kell összedobnom. A végére kiderül, sikerül-e.

Ültem a tv előtt, a 90. percben, és pont azon gondolkodtam, hogy rögtön meccs után kövessem meg az általam bevallottan és a megkérdőjelezhetetlen eredmények (értsd eddigi vesztett pontok a csoportban) ellenére pont semmire sem tartott Egervárit, és az ő szerethető kis csapatát, vagy azért várjak a török meccs utánig, hátha akkor még két marék hamut kell szórni a fejemre, és megúszom egy hajmosással az egészet. Aztán persze a srácok tettek róla, hogy továbbra se legyenek ilyen gondjaim.

Furcsa volt ez a meccs nekem. És azzal, hogy nem volt se időm, se kedvem utána foglalkozni a dologgal, megadtam magamnak a lehetőséget, hogy kicsit higgadtabban és talán más szempontból közelítsem meg a kérdést, mint azok, akik elsősorban az egyéni teljesítmények tükrében kritizálják a csapatot. Teszem hozzá, szerintem jogosan. Kétségtelen, hogy volt egy-két szép támadásunk, de tényleg nem több, és persze ezeket sem váltottuk gólra. Szalai, de legfőképpen Szabics szerintem elképesztően gyenge volt, egy jól sikerült cselt nem mutatott be egyikük sem, Szabicsot többször is 1-2 méteres hátrányból érték könnyedén utol, eltotojázta, elhagyta a labdát, megvárta, hogy felrúgják... Szalai nagyjából ugyanez, csak egy fél sorral feljebb művelte mindezt, és persze kihagyott pár helyzetet, közte egy ajtó-ablak ziccert. A középpályánkát 3 nap távlatából már felsorolni is alig tudom, mintha ott sem lettek volna, főleg Koman és Hajnal. A védelmet hagyjuk, és nem feltétlenül azért, mert mindkét gólt alapvetően ők hozták össze, hanem azért mert olyan ellenfél ellen tették ezt, ahol egy bőven leszállóágban levő Mutu volt az egyetlen focistára hajazó játékos. Mindezt Tintoretto megfejelte a teljesen kretén cserékkel. Bár részemről Varga becserélése alapvetően rendben lett volna, mert Szabicsot én már az öltözőből sem engedtem volna ki a szünetben, de magát a szerkezetet nem kellett volna megbontani. Ha már az élete szezonját produkáló rekorderünket azzal takargatja minden önkéntes pártfogója, hogy pár meccs óta visszavont támadót játszik, akkor nyugodtan vissza lehetett volna vonni, mondjuk Bödét felnyomni a helyére, Imi pedig nézhette volna a padról. De ez nagyrészt felesleges okoskodás, főleg így utólag, és persze elsősorban Kovács és Halmosi becserélésnek az árnyékában. Mert szerintem azt kínvallatás hatására sem tudná elmondani a kapitány, hogy ezeket a cseréket miért, és miért akkor húzta meg. Csak nem úsztam meg, hogy ne húzzam le az egész csapatot, de szerintem nincs mese, gyengék voltunk, csak a románok még sokkal gyengébbek.

De akkor hogyan lesz ebből pozitív kicsengés? Nem tudom. Amit viszont tudok, hogy valószínűleg a nagy átlagot képviselő, hétköznapi szurkolói lélektan mindtapéldányáva vedlettem a meccs idejére, meg az utána következő fél órára. Nagyon vártam ezt a (rohadt zártkapus) meccset, és úgy drukkoltam közben, mintha legalábbis tényleg komoly tétje lenne a dolognak (hogy szerintem miért nincs, mindjárt kiderül). Ha behúzzuk 2-1-re, valószínűleg túllépek az összes kihagyott helyzeten és ellenfélnek ajándékozott labdán, és ünnepelem, hogy legyőztük a románokat, végre, 32 év után, jó helyen vagyunk a csoportban, és hiába minden szerencsétlenkedés kerethirdetésnél, kezdőcsapatnál és cserénél, akik ott vannak, valahogy azért csak behúzzák. Maradtam volna lelkes, maradt volna a rózsaszín köd. Nem tehetek róla, ez van. Ki vagyok éhezve minden apró sikerre, ugyanúgy, mint a szurkolók nagy része, azok akik még mindig nem fordultak el a magyar labdarúgástól. Ott vagyunk, akarjuk, várjuk... és nem. Nem megy, mert csak visszahuppanunk a földre a végén mindig. Lejár az asztal alatti malac szavatossága, és egy pillanat alatt megkeseredik újra az ember. És nem, nem azért mert ezen a meccsen eldobtunk két pontot balfasz módón. Hanem azért, mert valójában továbbra sem lépünk egyről a kettőre. Sajnálom, de nekem ne jöjjön senki azzal, hogy végre hozzuk a kötelezőket. Ugyanis nálam ez a román válogatott pont ugyanaz a kötelező kategória lett volna, annyira nullák voltak. És nem hoztuk. Lehet védekezni világranglistával, meg nemzetközi kupában vitézkedő Steaua játéksokkal, túró az egész, mindenki látta mire képesek. Semmire. És valószínűleg pont ugyanúgy győzték le a törököket idegenben, mint mi itthon: úgy, hogy a törökök még inkább szét vannak esve, és csak abban lehet reménykedni, hogy ez még így is marad legalább szerda reggelig. Én azt látom, hogy megint kaptunk egy olyan selejtező csoportot, amiről nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy ha innen nem, akkor honnan? És nem azért, mert papíron gyengébbek az ellenfelek, hanem azért, mert meccsről-meccsre a pályán bizonyítják, hogy gyengék. És mi egyetlen dologgal tudnánk bizonyítani, hogy a címben idézett röhejes duma igaz: ha ebben a csoportban odaérnénk a második helyre. Hogy oda fugunk-e érni? Őszintén drukkolok neki, minden szarság ellenére, és várom, hogy majd a végén csak le kelljen borulnom a kapitány és a csapat nagysága előtt, de egyszerűen nem hiszek benne. Amíg továbbra is ilyen meccsekre vagyunk képesek, addig nem.
De mit ad az ég, mit veszek észre magamon? Már azon izgulok, hogy találok-e holnap értékelhető stream-et, hogy vajon mekkora ökörséget fog Egervári elkövetni, és vajon rácáfolnak-e mégis a magam fajta érzelmi hullámlovasokra. Odatartom megint a képemet, még mindig nem kaptam annyi pofont, hogy közömbössé váljak. És ha az eddig nem változott, akkor ezután sem nagyon fog. Úgyhogy nincs más hátra, mint

Hajrá, Magyarok!

PS. Vicces, hogy az idő múlásával egyre több véleményt olvasni a meccsről, és mennyire különbözőeket. Amóta megírtam ezt a valamit, olvastam eMTé írását is, ami nagyrészt a szöges ellentétje az enyémnek, de ez már csakazértis marad így, majd egszer megbeszélem vele, hogy ő melyik meccset nézte. :))