A Kedves Olvasókat rendhagyó irodalom órára invitálom egy nem szokványos verselemzés keretein belül. Szabó Lőrincet az 1927 szeptember 25- én lejátszott 5- 3- as magyar győzelemmel végződött osztrákok elleni találkozó ihlette meg. A költő fodbal- szeretetét és váteszi képességét:-) támasztja alá, hogy egy másik művének " Kálmán bácsi" a címe.
Visszatérve cikkükben bemutatott versére, azért éreztem érdemesnek önök elé tárni, mert meglehetősen ritka, hogy egy válogatott meccsről ilyen kiváló költőtől ennyire jó vers szülessen:
Szabó Lőrinc: Futballversenyen
A 61. magyar-osztrák mérkőzés győztes Tizenegyének, taps helyett.
Diák voltam, jeles tanuló, egy kissé lomha, fáradt
nagycsontú, csúnya fiú, akinek a torna sohasem ízlett,
de most, hogy a pálya ellipszise habzik-árad
a negyvenezer néző alatt: újra lábamba viszket.
a régi vágy, tornakerülő éveim sportja, a futball,
a régi vágy és régi öröm, mint táncos lábban a tánc:
minden izmom egymásba feszül és összevissza rugdal
a bor alatt, a cipő alatt, és testem fájva ráng.
Minden izmom egymásba feszül s mint élő, lekötözött gép,
mozgok, egy helyben: csontjaimat fölrázta a futás,
s míg nézem a negyvenezerfejű tömeget, a közösség
izgalma s izma belémdagad, hogy egy óriás
test legyek én is, erő, ruganyos, s ne maradjak Én: Tizeneggyé
Szakadjak s legyek a csapat, center, kapus, fedezet,
s minden játékosban külön s együtt fussak, hiszen eggyé
és sokká válni ma egy, miként hullám és tenger egy.
A labda száll s ittas vagyok, mit ittas a fájdalomtól
a néző is, ha a színpadon jól szenved a színész,
vagy ahogy ittas lesz, aki szeretőket les ki, s a gondtól,
aki koldussal beszél s proli pincék szennyébe néz.
Óh, szennyes, nagyszerű izgalom! Háború, hősiesség!
Óh, hogy rohanok s rohanunk, amikor nekilendül a front s a csatár!
Óh, hogy remeg a régi fiú, hogy az ellenfélt leszereljék!
Óh, hogy remegek, ha kavarodás van a másik kapufánál!
Remegés az egész, jó s rossz, ahogy a játék áll, hosi, brutális
izgalom … - óh, tudom én, a tömeg csak ilyenre kapható!
De tömeg vagyok én is és gyerek: alig jöttem ki, máris
a régi gimnazista vagyok, könyvmoly és jótanuló,
a medvetestű, lomba fiú, aki utálja a tornát,
de a futball érdekelte, csak a futball, s ki maga is
volt center a nagyerdei tisztásokon…. Óh, ha sodorják
vissza az évek, az a fiú úgy látja, hogy ma is
ott rúgja a labdát, o maga, vagy utódja, az erdei pályán
és este szívdobogva a Piac uccára siet,
hol a szerkesztőségek előtt kiragasztva a táblán
pesti távirat hirdeti az eredményeket.
(Az Est, 1927. szeptember 27.)
A korabeli sajtóból is szemezgethetnek, mintegy " verselemzés" gyanánt:
http://www.tempofradi.hu/1927-
Érdekesség: A költo szobra épp olyan pillanatot örökít meg, amint fodbal- meccset értékel.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Ajánlott bejegyzések: