Az első részben részletesebben olvashatnak a lista összeállításának az elveiről. 

"...tehát elemi érdekünk, hogy olyan együttesek kerüljenek előtérbe, akik a nézőszám alapján akár üzleti alapon is működhetnének, vagy legalábbis nem vágnánk fájdalmas arcot és követelnénk lélegeztetőgépek vásárlását némi állami támogatásnál. Ezért a Válogatott Blog szigorúan tudományos alapon összeírta azt a bajnokságnyi, tehát 16 csapatot, amelyeknek helyük lenne az első két osztályban. Magyarán a listára felkerülés fontos alapfeltétele, hogy a Mennyei Másodosztály is csak álom legyen a jelenlegi állapotok szerint - és nem feltétlenül azonnal az NB1-be követeljük a listán szereplőket. Lényeges volt továbbá, hogy az adott település megfelelő méretű legyen, vagy legalábbis autóval és tömegközlekedéssel a környékbeli településekről nagy számú potenciális néző közelíthetné meg a stadiont"

Ezért nem kerülhetett be ebbe a tizenhatosba az NB2-ben vitézkedő Nyíregyháza, Zalaegerszeg, Dunaújváros, Sopron, stb. De bekerült az első részben már kivesézett FC Vác, Komlói BSK, Salgótarjáni BTC, Ózdi Kohász, III. Kerületi TVE, Nagykanizsa, Hatvan és Hódmezővásárhely, mivel NB3-as, vagy megyei első osztályú csapatokról van szó. Ne húzzuk az időt, jöjjön a második nyolcas. A sorrendnek továbbra sincs semmiféle jelentősége.

9. Dorog

Már megint egy bányász csapat! Van itt egyáltalán igény a focira, vagy csak a ködbe vesző múlt mondatja velünk, hogy Dorogra kell egy csapat? Nos, Dorogon már van csapat és van néző is. A fenti esetekkel ellentétben itt nagyon is kézzelfogható közelségben volt a másodosztály. Bár egy-két évet minden bizonnyal még várni kell a háromról kettőre lépéssel– talán még többet is. De legalább nem a semmiből kell felépíteni a helyi labdarúgást, mint pl. Nagykanizsán. Gondolom mindenki tisztában van azzal, hogy a városban nagy hagyományai vannak a labdarúgásnak. A komplett történelem, a húszas évektől Grosicson és Buzánszkyn át napjainkig itt olvasható. A 22 első osztályú szezon mellett elmondhatják magukról, hogy már jóval az 50-es évek béli boldog bányász esztendők előtt is volt labdarúgás a városban. 1927-28-29-ben is megnyerték a másodosztályú csoportjuk küzdelmeit, de a korabeli sajátosságoknak köszönhetően nem indulhattak az első osztályú „professzionalista” bajnokságban.

Ez egy Vasas-Dorog meccsen készült kép. Ennyi néző nem lenne most.

A dorogi aktualitásokról éppen mostanában jelent meg írásunk, az pedig itt érhető el. 

Miért van rájuk szükség? A fenti linken látható, hogy Dorogon még a harmadosztályban is van néző, hangulat és igény a jobb focira. Igaz, hogy egy 12 ezres kisvárosról van szó, de Tokod, Tát és a 30 ezres Esztergom szomszédságában máris 50 ezer fölé nő a helyben lakók száma. A stadion igazi ékszerdoboz – a BKV Előre stadionjának van hasonló hangulata. Budapestről igen könnyen megközelíthető, de igaz ez a teljes Dunántúlra a Budapest-Balaton vonal fölött. Nem utolsósorban nem csak nézőket nem kell importálni, hanem játékosokat és utánpótlást sem. Dorogon mindez már megtalálható. A bányászok tavaly első, azelőtt második helyen végeztek NB3-as csoportjukban (Duna ill Bakony csoport).

A már emlegetett főlelátó. További dorogi képekért klikk ide.

10. Szeged

Ez kissé rendhagyó lesz. Itt szerintem nem kell senkit győzködni arról, hogy legalább egy nyomorult NB2-es helyet ne sajátítsunk ki a csongrádiaknak futballreformunk keretében. Itt inkább az a kérdés, hogy miért nincs még legalább NB2 egy ekkora városban? A kérdés költői és pár mondattal meg sem lehet válaszolni. Sőt! A helyzet az, hogy a mélyponton már túl is van a szegedi labdarúgás. Az valamikor 2007-2008 körül lehetett, amikor nem hogy a csapat, hanem maga a játéktér is végveszélybe került. Az "Együtt a szegedi labdarúgásért!"  sikerrel akadályozta meg, hogy mindenféle kárpótlás és garancia nélkül tüntessen el a SZEVIÉP futballpályát és stadiont. „Az FK 1899 Szeged három év alatt játszott már a Postáson (eladták) és az SZVSE pályán is - oda sem mehetünk már. Lassan elfogy az amatőr kiscsapatok és az utánpótlás élettere - adja meg az okát a civil kezdeményezésnek a mozgalom egyik vezetője, Balog Zoltán”. 

No de mikor lesz stadion és csapat Szegeden? Stadion elviekben „hamarosan”, bár az önkormányzat decemberre tolta a végső döntést. A regionális újságban itt követhető nyomon a számunkra már követhetetlen stadionépítési saga. 

Pedig akár már mondhatnának valami konkrétumot is, mert a Várda SE ellen az NB2-es osztályozón elbukó Szeged 2011 elviekben azért költözött Gyulára ideiglenesen, hogy a stadion épülése alatt is zavartalanul készülhessen az NB3-ra – illetve nem ez volt az egyetlen ok, de a városváltás ezért is történt meg. Eszerint az írás szerint is már szeptembertől épülnie kéne a stadionnak.

„A Szeged 2011 vezetősége köszönetet mond Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzatának a kétéves NB II-es szereplés alatt nyújtott anyagi támogatásért, és mindazoknak, akik a csapatot anyagilag és erkölcsileg segítették. A közismert, meglehetősen furcsa körülmények következményeként a Szeged 2011 az új idényt az NB III-ban kezdi. Megértve, hogy a város az NB III-as csapatot nem tudja támogatni, s mivel a klubnak nincs saját pályája Szegeden, és még a TAO támogatással létesítendő Tisza-parti stadion építési munkálatai sem kezdődhettek el, ezen kívül a sorozatos rendbontások miatt a klubnak ismételten súlyos pénzbüntetéseket kellett az MLSZ felé fizetnie, a klub vezetése úgy döntött, hogy az utánpótlás csapatok Lóczi István vezetésével és a Grosics Gyula Akadémia szakmai támogatásával Szegeden folytatják a munkát az egyesület jövője érdekében.” A szakmai munkáért Nyilas Elek felel az első csapatnál.

Van, aki Gyulára is követi a csapatot

Sok szurkoló Gyulára is követi a csapatot – Gyulán pedig lehet Szeged 2001 – Grosics Akadémia – Várfürdő - Gyulai Termál házi rangadókat rendezni.

Melyiket a három közül?

Ám nem feltétlenül ők az egyetlen csapat, amelyik tovább vihetik a lángot. A Szeged FC megszűnése után a szurkolók alapították újra a megyei harmadosztályban az 1899 FK Szeged csapatát a hagyományos kék-fekete színekkel és a diszkoszvető címerrel. Ők szigorúan amatőr alapon, alulról építkezve lépdelnek lassacskán előre. A megyei legmagasabb osztályban is sikerült megőrizniük a tagságukat a harmadosztály szűkítése után. Sőt, ott most  a hatodik helyen állnak, ami eddig várakozáson felüli eredmény. A szurkolók itt még lelátó építésre is rávehetőek voltak, amit nemrégiben elhunyt szurkolótársuk emlékére Molnár "Zsozsi" Zsoltról neveztek el.

A másik csapat pedig az ugyanitt vitézkedő, a hódmezővásárhelyiek mögött a dobogó második fokán álló Tisza Volán Szeged SC. Nekik bevallott céljuk középtávon az NB2. A fentiek alapján valahol vicces lenne, ha két NB2-es csapata is lenne Szegednek

Három csapat, országos szinten is jelentős szurkolósereg, az ország egyik legnagyobb városa – ráadásul abszolút regionális központ. A városban mégis csupán a negyedosztályú labdarúgó mérkőzések jelentik a legmagasabb szintet, hiszen az NB3-as csapat sem otthon játszik jelenleg.

11. Szekszárd

A városban korábban „üzemelt” másodosztályú csapat – a Szekszárdi Dózsa 1972-től 1992-es megszűnéséig ebben az osztályban gyűjtögette a pontjait. A jogutód még két szezont lehúzott az NB2 Nyugati-csoportjában, majd hosszú időre vége lett a magasabb szintű focinak a városban. Legjobb eredményük az 1982-es bronzérem, amikor gólkülönbséggel maradtak le az ezüstéremről a Tapolcai Bauxitbányász mögött.

A TOLLE-UFC Szekszárdról írtunk már jó néhányszor a tavaszi szezonban. Akkor meg is előlegeztük nekik az NB3 Dráva csoportjának bajnoki címét. Tévedtünk, mert azt a pár pontvesztést könyörtelenül kihasználta az azóta NB2-ben is dobogón álló Dunaújváros.  Tévedni emberi dolog – hiába intette blogunkat óvatosságra és az eredményhirdetés elhalasztására Kvanduk János vezetőedző. Pedig két fordulóval a vége előtt is a szekszárdi sárgák kezében volt a bajnoki cím kulcsa, de az újvárosiak jobban bírták a hajrát. A tolnaiak azóta további ismertséget szereztek maguknak, amióta a Ferencvárossal kerültek szembe a Magyar Kupában. Erről valószínűleg szívesen lemondtak volna, mert a „vérbeli kupatalálkozóból” mészárlás lett. Ennél azért lényegesen többre képesek a szekszárdiak, ebben biztos vagyok. Az összevont NB3 Közép-csoportjába kaptak besorolást, ahol jelenleg az ötödikek és tapadnak az élmezőnyre. Ezzel eddig hozzák az elvárásokat és egy-két év múlva már nekifuthatnak a merészebb céloknak is.

Szekszárdi Dózsa SE 1991-92

Miért van rájuk szükség? Az ország egyetlen megyeszékhelye, amelynek még nem volt NB1-es csapata. Pedig játszottak itt már MNK-döntőt 1982-ban 18 ezer néző előtt. Akkor az Újpesti Dózsa 2-0-ra verte a Videotont Birkás két góljával. Sőt, a pálya átadásakor, 1962 áprilisában az Újpesti Dózsa a Szeol AK-val csapott össze, tehát még NB1-es múltja is van a pályának. Annak a pályának, amely köré egy modern stadiont terveznek. A jelenlegi NB2-es mérkőzés megrendezésére alkalmas.  A cikkben írva vagyon, hogy az UFC ügyvezetője szerint a másodosztálynak nincs vonzereje,  a környéken inkább a megyei focit választják a magasabb osztály helyett. Ez másfél éve még csöppet sem volt meglepő, hiszen 32 másod- és 96 harmadosztályú együttesünk volt összesen nyolc darab teljesen érdektelen bajnokságban. Most azonban a Mennyei 2 és 3 sokkalta több izgalmat tartogat, hiszen mind a feljutásért, mind a kiesés elkerüléséért kiélezett lett a küzdelem. Nem érdemes abban bízni, hogy úgysem akar senki feljutni. 5-700 állandó néző pedig még manapság sem álom egy NB2-es meccsen, ez feltehetőleg Szekszárdon is elérhető. Mivel az UFC nevében is benne van az utánpótlás szó, ezért a csapat is megoldható lenne házon belül. Értem ezalatt, hogy nem kéne az ország minden szegletéből játékosokat igazolni, hogy meglegyen az NB2-es keret. Ha a megye legjobb fiataljai pár rutinos csibésszel kiegészülve nem tudnak megkapaszkodni a másodosztályban, akkor megette az egészet a fene.

12. Csepel

Csepel? Pont azt a csapatot akarjuk visszakövetelni, amely a kilencvenes években messze a legkevesebb nézőt vonzotta? Csak azért, mert négyszeres bajnokok? Nem, nem csak azért, ráadásul azóta változott egy, s más mind Csepelen, mind a többi lelátón. Úgy is mondhatnánk, hogy jó pár helyszínen lecsökkent a nézőszám a csepeli szintre – a Béke téren ellenben nem csak megtartották, hanem időnként még növelték is a látogatottságot. Ráadásul az égszinkék-meggypirosakat nem lehet összehasonlítani mondjuk egy REAC-al és az ötvenes évektől felbukkanó, majd eltűnő, fuzionáló, elköltöző fővárosi csapatokkal. Ahogy a III. Kerületi TVE egyet jelent Óbudával, úgy a Csepel FC is a XXI. Kerülettel. Érdekes módon sok kerület manapság kezdi felfedezni kerületi csapatait – lásd még a BVSC esetét Zuglóval. Több fradista ismerősöm például lokálpatriotizmusból ki-kilátogat a Szigetország NB3-as bajnokijaira.

Csepel esetében ez végső soron nem meglepő, hiszen ennél különállóbb kerület kevés van Pesten. Nem mellékes tény, hogy ez egy 78 ezres különálló kerület.

Bajnok a Csepel 1959-ben (www.magyarfutball.hu)

A csepeliek jelenéről épp a napokban jelentettünk meg egy postot. Az eredményeket tekintve fényes  jelenük és a jövőjük, az anyagiakat tekintve már nem annyira. Nagyjából egy megyei középcsapat éves költségvetéséből gazdálkodnak. Jelenleg egy ponttal vannak leszakadva a listavezető Csákvár mögött, de ha jóváírják számukra a Versenybizottság által már odaítélt három pontot, akkor a tabella élére is állhatnak.

Miért van rájuk szükség? Stadion van, a csapat hamarosan készen állhat a magasabb osztályú küzdelmekre. Az NB2-ben jelenleg minimálisan elvárható félezer néző egészen biztosan összejönne. Ennyi átlagban most is van úgy, hogy a dorogiakon kívül senki sem utazik hozzájuk - ezer nézővel már az NB1-es fodbaltérképre is fel lehet kerülni nézőügyileg. Számunkra valahol tetszetős az, ahogy a csepeliek a dolgaikat intézik. Ez igaz a szurkolókra, a játékosokra és a vezetőségre is. Áldozatvállalás, összetartás és kölcsönös tisztelet. Ugye, hogy nem is annyira bonyolult ez a futball?

13. Veszprém

Még egy megyeszékhely, amelynek történelme nem bővelkedik NB1-es szezonokban. De Szekszárddal ellentétben a szám messze nem nulla. Sőt, 1990-ben hatodik, rá egy évre ötödik a Veszprém FC. Olyan híres játékosok fordulnak meg a Királynék Városában, mint a Bakony Maradonája, Rugovics Vendel, avagy Lehota István. Első NB1-es mérkőzésén itt állt a kapuban Végh Zoltán. Meglepő, vagy sem, öltött magára veszprémi szerelést Plotár, Mónos, Dragóner, Szeiler, Csongrádi, vagy Kiss László is. Ők máshol lettek ismert és elismert játékosok. A lista koránt sem teljes! 1993-ban aztán jött a könnyes búcsú az NB1-től, majd nem kevés vargabetűvel (Megszűnt a Veszprém FC, majd átveszi helyüket a Jutas FC, majd Veszprém LC néven foyltatják és a VLC is megszűnik) eljutnak az NB2-ig, ahonan az ismert események miatt egy osztállyal lentebb kerülnek, az NB3 Nyugati-csoportjába. Úgy tűnik, hogy ez az osztály is túl erős nekik, mert vészesen közel állnak a kiesőzónához.

Miért van rájuk szükség? Nincs rájuk szükség, bőven elég oda a férfi kézilabda, azok legalább tudnak játsszani! – jöhet a szellemes riposzt. Ennyi erővel Szegedre sem kell foci – sajnos a városvezetés és a helyi üzleti elit egy időben ezt teljesen komolyan gondolta az Alsó-Tiszánál.

Vannak, akiket nem érdekel a férfi kézilabda és focimeccsre járnának. Van egy csoport a Városi Stadionban, akik szakítva a település gázdudás-vuvuzelás hagyományaival, szervezett szurkolásra adták a fejüket a VFC meccsein. Bár saját bevallásuk szerint nem most élik legjobb napjaikat, azért megjelennek minden hazai és jó pár idegenbeli meccsen.

Nem először jegyezzük meg, hogy egy város esetében nem érdemes szigorúan a közigazgatási határokon belül maradni (igen, Mezőkövesdnek is ott van Füzesabony, meg egy csomó város, amelyben mindenki vagy a Diósgyőrnek, vagy a Fradinak szurkol). Jelen esetben a város egyértelműen regionális központ, de önmagában is több, mint 60 ezren lakják –tehát Zalaegerszeg méretű. Veszprém környékén sincs sem első, sem másodosztályú csapat (Ajkát leszámítva). Székesfehérvár, Szombathely és Győr elég messze van ahhoz, hogy bárki is a Vidinek, Halinak vagy az ETO-nak szurkoljon Veszprémben, ahhoz viszont éppen elég közel, hogy remek észak-dunántúli rangadókat lehessen játszani. Nem utolsó szempont, hogy amennyiben a bajnokikat jó időben rendezik (április végétől-szeptemberig), akkor a veszprémi vizitálást egybe lehet kötni egy jó kis fürdőzéssel a Balaton északi partján. Fogadjunk, hogy a siófoki nézőszám  meglenne Veszprémben?

Ifjú veszprémiek tavaly még NB2-ben szurkolhattak (www.nb2.hu)

14. Eger

Szerencsétlen hevesiek nem ezt érdemelték. Itt most a játékosokról és a szurkolókról beszélek – hogy az EFC és a stadion körül legyeskedő szerencselovagok mit érdemelnek, az más lapra tartozik (lásd a Vácnál az idevonatkozó részeket). Igaz, néhány játékos némi fogadással enyhített a bánatán, de ami az Eger FC-vel történt az előző bajnokságban, az a magyar labdarúgás legnagyobb szégyenei között tartatik számon. Legalább a feljutás után kaphattak volna pár hazai meccset. Még akkor is, ha az a stadion nem annyira volt épületesnek nevezhető, de legalább nyáron sokáig világos van. A városnak egyébként nincs túl sok szerencséje NB1-be felkerülő csapataival. Az Egri Dózsa háromszor is kivívta magának a jogot arra, hogy a legjobbak között játszhasson, de mindháromszor azonnal kiesett. Jogutódjuk, az FC Eger 1985 után 1987-ben is simán kizúgott az NB1-ből, így Egeré a kétes dicsőség, hogy hat NB1-es szezont hat kiesés követett – három különböző csapattal.

Az EFC sajátossága a gyors felemelkedést követő gyors zuhanás. Négy év alatt az NB3-ból indulva megjárták az NB1-et és most újra az NB3-ban küzdenek – a kiesés ellen.

Eger-Pápa (Debrecen, 56 néző)

Miért van rájuk szükség? Mert csak. Talán a mániánk a „minden megyeszékhelynek csapatot!” jelszó, de Egerben a vizilabdát leszámítva az égvilágon semmi nincs. Volt itt röplabda, ill. a női kézicsapatuk lehetett volna NB1-es (nem vállalták). Majd két évtizedre nyomtalanul eltűnt a helyi foci, így nem csoda, ha a semmiből felbukkanó, végül NB1-ben megjelenő csapat némileg meglepte az egrieket. Amikor talán megszokták a jelenlétét a város lakói, már el is kezdték országjáró körútjukat és még véletlenül sem jártak a Dobó tér környékén. Egyébként mindenki nagyon várta az egri idegenbeli túrát, hogy a meccs előtt a Szépasszonyvölgyben hangolhasson. Teljesen őszintén: én nem vizionálok tömegeket az egri lelátóra. Logikus, hogy ahol nem volt foci, ott nincs néző sem, legyen NB2-es, vagy NB3-as a csapat. Talán egy „természetes evolúció” után megnőne a helyiek érdeklődése labdarúgócsapatuk iránt. Összefut a nyál a számban egy Eger-Ózd-Salgótarján hármas gondolatára.

15. Tiszakécske

Kezdünk kifogyni az ötletekből? Szó sincs róla! A fenti csapatokat szigorúan tudományos alapon válogattuk ki, nem lehet ez másként most sem. A „miért?”-re majd rátérünk a megfelelő helyen, először ismerkedjünk meg a településsel és a helyi csapat történetével!

Tiszakécske egy nagyon szép, 12 ezres üdülőváros Szolnoktól és Kecskeméttől kb. egyenlő távolságra. Van itt kisvasút, termálfürdő, fövenyes Tisza-part, bikinis bombanők. Egyszóval minden, ami szem-szájnak ingere.

Ilyen látvány fogadná a Tiszakécskén vizitáló ózdi szurkolókat

Tiszakécskén 1993-tól indul meg a szekér, amikor váratlanul az NB2 Keleti-csoportjában találják magukat, ott pedig egyből az ötödik helyen végeznek. Majd negyedik, rá egy évre második, végül (1997-ben) első a Tiszakécske FC-Eurobusz. Nem mondhatja senki, hogy kicsúszott eredmény volt, elvégre négy éven keresztül lépésről-lépésre közelítették meg az NB1-et. Érdekesség, hogy a következő évben nem csont nélkül esnek ki, hanem csak osztályozón (megelőzték a Videotont, a Békéscsabát és a Stadlert is).

1997 szeptemberében az alábbi összeállításban léptek pályára a Stadler FC ellen, négyezer (!!!) néző előtt.  

Nagy Zs. - Nagy L. - Balla L., Unyatinszki (Cimpian 74’) – Maczkó G., Molnár I., Mike (Bujáki J. 53’), Szántó R., Thaly G. – Török L., Balla M. (Szarvas K. 76’). Edző: Szurgent Lajos.

A találkozó 1-1-es döntetlennel zárult.

A visszavágón már nem kegyelmeztek Szurgent Lajos fiai. Gondoljunk bele, mindez idáig az utolsó bács-kiskun megyei rangadó volt!

Az osztályozót elveszítették a III. Kerületi TVE ellen, majd a szponzor kiszállásával a csapat is visszaesett a megyei harmadosztályig. Jelenleg a megyei első osztály utolsó helyén tanyáznak.

Miért van rájuk szükség? A Budapest-Dunaújváros-Pécs-Szeged-Békéscsaba-Debrecen-Nyíregyháza-Miskolc–(Ózd-Eger-Salgótarján-Hatvan)-Budapest pontokat összekötve tapasztalhatjuk, hogy a kör közepén egyetlen egy csapat árválkodik: a Kecskemét. Szolnok nem győzött meg arról, hogy a város nagysága ellenére érdemes lenne ott focit csinálni. Akkor miért Kécske? Egyrészt a stadion még mindig teljesen rendben van – és rendelkezik világítással is. A székek visszaszerelhetőek, tehát egy kis festéssel, vakolással lehetne egy helyes kis ötezres stadiont rittyenteni, amelyből legalább ezer hely fedett.

A hivatalos statisztikák szerint 1997-98-ban 4388-as átlagnézőszámmal büszkélkedhettek. Ha ezt megfelezzük, még mindig vígan elférnek akár az NB1-ben is. Ráadásul eddig az egykori bányász-nagy múltú budapesti csapat-magyar szinten nagyváros vonalon mozogtunk, ezért ideje volt egy klasszikus üdülővárost is bevonni az ország keleti feléről. Hajdúszoboszló túl közel van Debrecenhez, Tiszafüred és Abádszalók pedig nem rendelkezik ilyen szép labdarúgó hagyományokkal. Vásárosnamény-Gergelyiugornyát a dunántúliakra való tekintettel fel sem vetjük. Tiszakécske remek lazulós kirándulás a Debrecen-Szeged-Kecskemét-Békéscsaba négyesnek és igazi mentalitás-túra a többi tábornak.

16. A kakukktojás

Volt, aki felvetette, hogy ha ezt a 16 csapatot rászabadítjuk a jelenlegi első/másod osztályra, akkor ki marad a jelenlegiek közül? Ezt mindenkinek a fantáziájára bízzuk. Volt olyan, aki a csapatok kiválogatásával nem volt megelégedve. (Pl. Dorog helyett inkább Esztergom). Vagy Komló helyett bármi más. Felvetődött még Kazincbarcika, Oroszlány, a BKV Előre, Komárom, Balatonfüred, Mosonmagyaróvár és Érd is, hogy talán helyet érdemelnének a listán - de nem tudtunk megállapodásra jutni. Nincs ezzel semmi baj, hiszen ez voltaképpen egy játék. 

Vagy inkább egy álom, hogy egyszer majd a hátország, vagy az üzleti-alapokon történő működés utáni megtérülés lesz a mérvadó egy labdarúgó-csapat szponzorálásánál/támogatásánál. Persze önmagában ettől még nem lesz sokkal jobb a focink, de rosszabb semmiképpen. Nem akarom megbántani egyik kistelepülést sem, de az ő helyük a megyei bajnokságokban van. Lehet nagyot álmodni, de úgyis a Stadler, Gázszer sorsára fognak jutni. Soha nem értettem, hogy Stadler József miért nem Kiskőrösön építette fel a stadionját - pedig a csapat eredetileg Kiskőrösi FC (majd Kiskőrös-Stadler) néven futott, de a feljutás után és a stadion építése alatt egy meccs kivételével minden találkozóját idegenben játszotta le. Végül aztán a 15 ezres város helyett inkább egy falucskának lett csapata. A végeredményt tudjuk. Még 5000 emberből sem fog 1000 néző összejönni -ez teljes képtelenség. A hoffenheimi példa pedig még Spanyolországban, vagy Angliában is elképzelhetetlen.

Summa-summárum, a fantázia-bajnokságunk utolsó helye kiadó maradt és Kedves Olvasóinkra bízzuk annak eldöntését, hogy ki szerezzen tagságot minimum az NB2-ben. Inkább mi döntsük el, mint a politikusok. Mert valakinek döntenie kell. Ezek túl lényeges kérdések ahhoz, hogy rábízzuk a játékvezetőkre és labdarúgókra.