A magyar válogatott, miután behúzta a három kötelezőt (igaz, ebből a Tunézia ellenit csak kínnal, keservvel), a két igazán éles mérkőzésen már nem tudott pontot szerezni.
A végjátékban dőlt el, mert alig néhány másodperccel a vége előtt hibáztunk el egy hétméterest, és, ha az bemegy, akkor döntetlen; de mégsem a végjáték volt az igazán döntő. Már csak azért sem, mert a tegnapi négygólos vereség után (és feltételezve, hogy a románok az esti meccsen verik a cseheket) a győzelmünk esetén három 8-8 pontos csapat lett volna, és az egymás elleni eredménnyel a harmadik helyre szorultunk volna akkor is, ha nyerünk, legfeljebb négy góllal. Így a helyezés tekintetében az egygólos vereség, és az ugyanilyen különbségű győzelem közt nem volt különbség. Az pedig már elég hamar eldőlt, hogy nem tudunk öt góllal nyerni. A két francia játékvezető már az első félidőben egyértelműen a tudtunkra adta, hogy ők bármit el fognak engedni a német védőknek, ha ezen múlik. Miközben nálunk sorra fújták be a jogos kiállításokat, addig a német oldalon nagyjából minden másodikat elengedtek.
Egy, csak egy leány (Fotó: Lendvai Róbert)
De még az sem biztos, hogy tényleg ezen múlt. A második félidei játékunk terített betli volt - nem először. Az átlövőink teljesítménye teljes nulla. Zácsik Szandrának a meccsen csak rossz megoldásai voltak, a mérkőzés elején minden támadásunk rajta akadt el, a második félidőben is beállt pár percre, akkor is teljesen megállt a játékunk. Ez nem fér bele. Tomori Zsuzsa a meccsen 6 lövésből 4 gólt ért el, ez kicsit kevés, pláne, ha hozzáteszem, hogy minden gólja az első félidőre esett, és az utolsó kapuralövése is a 38. percben volt. És volt 6 eladott labdája - ugyanannyi, mint ahány kapuralövés. Persze Tomori tipikusan az a játékos, akit pályán tartunk, akármi történik, mert, ha tényleg meg tudja rázni magát, akkor megnyeri egyedül a meccset (pl. Tunézia ellen), de egy olyan edző, aki érzi a mérkőzést, a második félidőben csak leültette volna pár percre pihenni. Lett volna cseréje.
Ahogy lett volna Szamoránsky Piroskának is. Szamoránsky ezen a meccsen 1 alkalommal lőtt kapura, és még ha az bement volna (a kapus védte), ez akkor is nagyon kevés volna. Igaz, fújtak a javára néhány büntetőt. A német beállós Anja Althaus 5/5, és ő is kapott emellé pár héméterest. Óriási különbség. Szamoránsky egészségi állapota kiábrándító, teljesen simán fogható labdákra sincs esélye sem, mert nem mozdul a térde, a válla. A kapitány ezzel együtt valószínűleg jól döntött, hogy nem cserélt, ha Cifra Anita ma is játszik egy félidőt, akkor se biztos, hogy nyerünk öt góllal (látva a játékvezetést), de legalább ő is még jobban elfáradt volna a kulcsfontosságú nyolcaddöntő előtt.
A védekezésünk nagyon gyenge volt, különösen a bal oldali kettes-hármas posztokon. Susann Müller, a németek jobbátlövője 21 alkalommal lőtt kapura (a többi német játékos összesen 22-szer), ebből 13 gólt is szerzett. Az úgy nem megy, hogy egy klasszis játékost egyszerűen folyamatosan hagyunk lőni. Igaz, a 25 éves német átlövő eddig az egész VB-n kiemelkedően játszik. Nem csak magasról és pontosan lő, de lábbal is megver bárkit, ami egyáltalán nem megszokott egy 186 centiméter magas játékosnál.
Egy komoly pozitívumot tudunk felmutatni, ez pedig Görbicz Anita fantasztikus teljesítménye. Az első játékrészben 8 gól 9 lövésből, a másodikban 4/5 (a legvégén a hétméterest hagyta ki), ezen kívül gólpasszok, és ami a statisztikába be se kerül, hogy milyen jól mozgatta a csapatot végig, amikor pályán volt. De egyedül kevés volt a német válogatott ellen. Pláne, hogy két feladatot kellett volna megoldania, egyszerre kell betöltenie az irányítón és a csapatkapitányon kívül a vezetőedző szerepét is. Ez utóbbit nem is az én gonoszságom mondatja, hanem maga a kapitányi címet hivatalosan birtokló Hajdu János, amikor az utolsó időkérésnél annyit mondott a játékosainak, hogy Görbicz-cel beszéljék meg, mit akarnak játszani. Azt hiszem, ennyire a kedves olvasók bármelyike is képes volna, azok is, akik soha életükben nem jártak még kézilabdameccsen. Ha a kispadról a csapat semmi segítséget nem várhat, úgy nagyon nehéz. Hajdu a VB előtt nyilatkozta, hogy ő hagyja, a lányok csinálják a dolgukat, ő meg megy utánuk. Ez szép, de neki nem ez a feladata. És, ha már küszködünk a pályán, ha már a játékvezetők nincsenek velünk, jó lenne, ha legalább egy edzőnk lenne.
Ha a hátralévő mérkőzéseken papírforma-eredmény születik, akkor a legjobb 16 közt Spanyolország ellen lépünk pályára hétfőn 17:30 kezdettel.
Ajánlhatunk könyvet Karácsonyra? Városok, stadionok kocsmák. Igazi magyar futballregény, a magyar labdarúgás egy igen sötét évtizedéről - számtalan olyan örömről, bánatról, amit csak egy magyar szurkoló ismerhet és élhet át. Kapható többek között Miskolcon az Auchanban, és a Pátriában (Fókusz könyváruház). Budapesten a Fókusz Könyvesboltban, az Újbuda Könyváruházban, a soroksári Buy Wayben. a Pécsett a Fókusz Könyvesboltban, Győrben a Líra Könyváruházban (Intersparban), Szegeden a Fókusz Könyváruházban, Egerben a Tescoban, és a Magvető Könyvesboltban, Debrecenben a Líra Könyváruházban és a Mods Storeban. Ezen felül országszerte a Líra és Lant könyvesboltjaiban és a Fókusz Könyváruházakban.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Ajánlott bejegyzések: