Negyedik, és egyben befejező részéhez érkezett sorozatunk, melyben magyar futballdinasztiákat szeretnék bemutatni, megismertetni a Kedves Olvasókkal. Első részünkben A-tól G-ig, második részünkben H-tól K-ig, a harmadik részünkben pedig M-től S-ig jutottunk. Jöjjenek tehát a futballcsaládok, ezúttal, és végezetül Sz-től Z-ig.

Szarkáék

Idősebb Szarka Zoltán és ifjabb Szarka Zoltán

Az édesapa, idősebb Szarka Zoltán, 1961 és 1980 között 244 elsőosztályú mérkőzésen védte a Haladás kapuját. Kétszeres olimpiai válogatott, 1968-ban Mexikó olimpiai bajnoka, Magyar Kupa (MNK) döntős, Szombathely díszpolgára. Fia, ifjabb Szarka Zoltán, öt idényen keresztül játszott a Haladásban a nyolcvanas évek elején. Tagja volt az 1983-as Nehru Kupa-győztes gárdának. Később elismert FIFA-játékvezető lett. Az már csak hab a tortára, hogy az idősebbik Szarka keresztfia az a Németh Gábor, aki magyar bajnok, Magyar Kupa ezüstérmes, több mint 300 bajnoki mérkőzésen állt többek között a Fradi, a Haladás, a Kispest, a Vasas, a Siófok, a Kecskemét vagy éppen a Paks kapujában.

Az már csak a történet diszkrét bája, hogy Németh Gábor a keresztapja Király Gábor fiának

Szélpálék

Szélpál László és Szélpál Tamás

Az édesapa, Szélpál László, 1984 ifjúsági Európa-bajnoka. Az NB1-ben játszott a SZEOL AK és az Újpesti Dózsa csapataiban. Élete első NB1-es mérkőzését tizenhét évesen játszotta, melyről az Időkapszula is tudósította Önöket az 1983/84-es NB1 első fordulójából. 1987 és 1990 között Újpesten játszott 60 bajnoki mérkőzésen, eredményei egy bajnoki cím és egy bajnoki bronz. Huszonhat évesen tályog támadta meg a gerincvelőjét, abba kellett hagynia az aktív labdarúgást. Fia, Szélpál Tamás, NB2-ben a Szeged, a Makó, a Békéscsaba és a Nyíregyháza csapataiban, az NB1-ben pedig Diósgyőrben és Kecskeméten játszott. Jelenleg a Tisza Volán SC labdarúgója.

Szurgenték

Idősebb Szurgent Lajos és ifjabb Szurgent Lajos

Az édesapa, idősebb Szurgent Lajos, többszörös ifjúsági-, utánpótlás-, és olimpiai válogatott középcsatár volt. A DVTK, a Bp. Honvéd és a Csepel színeiben 1966 és 1976 között 226 bajnoki találkozón 61 gólt szerzett. Egy-egy Magyar Kupa (MNK) ezüstje és bajnoki bronza, illetve két bajnoki ezüstérme van. Fia, ifjabb Szurgent Lajos, az 1990/91-es szezonban 2 bajnoki meccsen lépett pályára a Ferencvárosban, Magyar Kupa-győztes és bajnoki ezüstérmes. Később a Veszprémben játszott még az élvonalban.

Ti(e)berék

Ti(e)ber László és Tiber Krisztián

(Ismét egy név-anomália. Természetesen a Tiber a helyes írásmód. A Népsport egyik egykori tudósítója elírta a nevet, majd ehhez a hibához gyakorlatilag a mai napig az egész sportújságírói szakma konzekvensen tartja magát. - a szerk,) Az édesapa, Ti(e)ber László, 1970 és 1986 között 238 elsőosztályú mérkőzésen lépett pályára a Bp. Honvéd, a Székesfehérvári MÁV Előre, a Videoton és a Siófok színeiben. 308 bajnoki találkozón 81 gólt szerzett.

Riport a Labdarúgás című havilapban 1979-ből

(kattintásra nagyobb lesz)

Két válogatott mérkőzésen két gólt szerzett.

Második mérkőzésén a második gólja, 0:58 környékétől

Egy-egy Magyar Kupa (MNK) aranya, ezüstje és magyar bajnoki ezüstérme van. Fia, Tiber Krisztián, 1993 és 2004 között a Parmalat, a Gázszer, a Vasas és a Sopron csapataiban 210 bajnoki találkozón 76 gólt szerzett. Válogatott nem volt, cserébe egyszeres magyar gólkirály.

Tiber apja fia

Tóthék

Tóth György, Tóth Zoltán és Chris Toth

Az édesapa, Tóth György, a Salgótarjáni SE, a Szeged FC, a Gamma FC, az Újpest és az MTK csapataiban védett az első osztályban. A Szegeddel bronzérmes, az MTK-val ezüstérmes, az Újpesttel háromszoros bajnok lett. 15-ször állhatott a magyar labdarúgó-válogatott kapujában. Fia, Tóth Zoltán (és itt most kicsit elcsuklik a szerző klaviatúrája...), a ma negyven közelében lévő szurkolóknak egy fogalom, akiről csak hallhattak, de sosem láthatták, az ötven felé közelítőknek, urambocsá', a kissé idősebbeknek átmenet a hús-vér kapus és a talán "sohasemvolt" álom között.  Ma már én sem tudom eldönteni, valóság volt-e, amire visszaemlékezni vélek, avagy csak az idő szépítette meg "A Tóthzoli" Magyarországon töltött rövid időszakát. Álljon itt Millerdraft szerkesztőtársammal történt egykori beszélgetésem, akivel jól összefoglaltuk a lényeget, alig pár év van köztünk az én javamra. Az apró korkülönbség pont arra volt jó, én még gyermekként lássam A Tóthzolit, ő meg még épp ne...

-Aki, mint jómagam, eltöltött a 80-as évek közepétől több mint két évtizedet az újpesti lelátón, sokszor hallhatta azt a mondatot: "Az utolsó klasszis kapusok itt a Csámpi meg a Tóth Zoli voltak." Szendrei világos, őt évekig láthattuk Újpesten, és valóban nagy karriert futott be, még Spanyolországban is játszott. De ki a másik titokzatos név, a Tóthzoli? Annyit tudhattunk meg mi, a későbbi generáció, hogy lepattant Amerikába, ott még kispályázott kicsit, aztán eltűnt a térképről.

-Nem is kicsit, címeit, eredményeit nehéz lenne felsorolni, de az már nem tartozik szervesen cikkünkhöz. Legyen annyi elég, évekkel pályafutásának befejezése után visszavonultatták a mezét a „goalie”-nak, magyarán a San Diegoban azóta sem véd senki sem 1-es számú mezben.

 

Goalie Zolie meze visszavonul

 

Ennyi maradt az utókornak belőle

-Tóth 33 meccsen védte a Lilák hálóját '77 szeptemberétől '79 augusztusáig. Az edzői nem lehettek vele maradéktalanul elégedettek, hiszen ezen idő alatt osztozkodnia kellett a poszton jobbára Rothermellel vagy néha Bodnár Lacival.

-Ebben az is benne lehetett, hogy Rothermel az NB1 egyik legjobb kapusa volt, Bodnár pedig rendkívül tehetséges (a PMSC-ből később válogatott is lett), Várhidinek nagyon kellemes gondjai voltak, kit is állítson a kapuba. Ugyanakkor ne felejtsük, 1978-ban a Megyeri úton egy Dózsa-Rába mérkőzésen Szabó Ottóval ütközött és combszalagszakadást szenvedett, de tovább játszott és edzett, ami nem segítette az állapotát, sőt! Hosszú időre harcképtelen lett, combja állandóan bevérzett, utána kalcium rakódott le a csontra és nem gyógyult. És ami a történetben érthetetlen: a Dózsa  erre behívatta katonának.

-Ami ma, a statisztikáját böngészve elképesztő: a 33 meccsből 13-at hozott nullára, ami nagyon jó arány. Mindezzel együtt legendája kialakulásában nagy szerepe van a disszidálásnak is, ami akkoriban minden valamirevaló fiatal álma volt. Tóth legenda lett Újpesten, ezáltal teljesítette küldetését, bajnok is lett, védett az UEFA kupában, két meccset itt is nullára hozott, kettőt Újpesten (2:0 a Bilbao, 7:0 a Linzer ASK ellen),  nevét többet emlegetik Újpesten, mint más, kortárs kapusokét... csak így egyben: "A Tóthzoli".

 

 

Az ifjabbik Tóth ifiválogatott volt, nyert tartalékbajnokságot, kétszeres magyar bajnok, a felnőttek címeres mezét egyszer húzhatta magára. Mindössze 25 bajnoki meccs után lehetett válogatott. Talán a második szovjet gólt sosem felejtjük el: Tóth már megkaparintotta a labdát, mikor szovjet sportbarátaink, élén Ramaz Sengelijával, egész egyszerűen labdával együtt átrugdosták őt a gólvonalon. (хотя вратарь лежал с мячом в руках...: "habár a kapus feküdt a földön, labdával a kezében...", írta szó szerint az akkori Szovjetszkij Szport című napilap.)

Egy parádés mozdulata Tbilisziben

Ott, akkor sokan gondoltuk azt, a magyar labdarúgó válogatott kapuskérdése legalább tíz évre megoldódott.

Nem így történt. Az unoka, Chris Toth, már amerikai állampolgárként látta meg a napvilágot. A San Diego profi teremfutballcsapatában játszik, s legnagyobb álma, hogy szerződést kapjon egy nagypályás együttesnél. És volt már ő is válogatott, az Egyesült Államok strandfoci válogatottjának állandó kapusa. És talán egyszer ő is bemutatkozhat majd az NB1-ben, hiszen  volt már próbajátéka Újpesten, ahol a nagyapja, majd az édesapja védett, aztán Egerben és Győrben is...

Tóth apja fia (Sorrendben balról jobbra, ha nem lenne egyértelmű: Zoltán, György, Zoltán évtizedekkel később és Chris)

Tőzsérék

Tőzsér Géza és Tőzsér Dániel

Az édesapa, Tőzsér Géza, a '70-es évek végén és a '80-as évek elején a DMVSC-ben és a Debreceni Kinizsiben az NB2 egyik kiemelkedően legjobb játékosa volt. Az 1983/84-es szezonban a DVTK csapatában 12 NB1-es mérkőzésen 3 gólt szerzett. Fia, Tőzsér Dániel, a Debrecen és a Ferencváros csapataiban összesen 55 NB1-es találkozón 3 gólt szerzett. Azóta megfordult a török Galatasaray, a görög AEK Athen, a belga Genk csapatainál, jelenleg az olasz Genoa játékosa. A magyar labdarúgó-válogatottban eddig 20 mérkőzésen 1 gólt szerzett.

Vadászék

Vadász Imre és Vadász Viktor

Az édesapa, Vadász Imre, 1979 és 1994 között a Videoton, az MTK-VM és a ZTE csapataiban 382 bajnoki mérkőzésen 28 gólt szerzett. Ebből – igaz, két különböző időszakban – csak a Vidiben 291 mérkőzése volt. Egyszeres bajnoki ezüst-, és kétszeres bajnoki bronzérmes, UEFA Kupa-döntős. Fia, Vadász Viktor, szintén Videoton nevelés, játszott NB2-ben a Felcsútban, jelenleg a DVTK labdarúgója.

Várhidiék

Várhidi Pál és Várhidi Péter

Várhidiéknál inkább az edzőség dominál, hisz elég ritka az, hogy apja és fia ugyanazzal a csapattal legyen bajnoki aranyérmes - edzőként. Az édesapa, Várhidi Pál, az Újpesti Törekvés egykori játékosa tizennyolc évesen került a Megyeri útra, ahol 1965-ig játszott az élvonalban. Magyar bajnok és bajnoki bronzérmes. A tágabb értelemben vett Aranycsapat játékosa volt, tízszeres magyar válogatott, világbajnoki ezüstérmes és olimpiai bronzérmes. Fia, Várhidi Péter, kétszeres tartalék bajnok az Újpesti Dózsával. A Ganz Mávag és a BVSC színeiben évekig focizott az NB2-ben, mígnem aktív pályafutása végén, az 1991/92-es bajnoki szezonban az NB1-ben is játszhatott 4 mérkőzésen. 

Várhidi apja fia

Vlaszákék

Vlaszák Flórián, idősebb Vlaszák Géza és ifjabb Vlaszák Géza

A Vlaszák-dinasztia alapítója Flórián, 1927 és 1929 között a DAC-ban védett az NB1-ben, 1937 és 1939 között az akkor még zöld-fehér ZTE-ben. A két időszak közt pedig Székesfehérváron, az ARAK csapatában. Fia, idősebb Vlaszák Géza, egykori ifiválogatott kapus. Rapp Imre tartalékja volt a Pécsi Dózsában, NB1-ben is pályára lépett. Később az NB1/B-s Nagykanizsai Olajbányászban csinált valódi brand-et a Vlaszák márkanévből. Az ifjabb Vlaszák Géza is az ifiválogatottságig vitte Piski Elemér kezei alatt, a Sándor, Dombi, Kovács Zoltán fémjelezte generáció oszlopos tagja volt. De ez csak a kezdet, mindenkit túlszárnyalt a családban. Több, mint 300 NB1-es mérkőzés a Nagykanizsa, a ZTE, az MTK és az Újpest csapataiban, 5 válogatott mérkőzés, kupadöntő, bajnoki ezüst. Jelenleg is véd a Zete másodosztályú csapatában.

Vlaszák apja fia

Zomboriék

Idősebb Zombori Sándor, ifjabb Zombori Sándor és Zombori Zalán

A nagypapa, idősebb Zombori Sándor, az 1945/46-os bajnoki szezonban a PVSK csapatában 30 mérkőzésen 12 gólt szerzett (Bár minden követ megmozgattunk, próbáltuk Zombori Sándort is elérni egy fényképért, kérésünk meghallgattatott, de figyelmen kívül hagyatott. - szerkesztő megjegyzése). Fia, ifjabb Zombori Sándor, a Pécs és a Vasas színeiben 1969 és 1982 között 316 bajnoki mérkőzésen 52 gólt szerzett. 26 válogatott mérkőzésen 3 gólt szerzett, részt vett az 1978-as argentinai labdarúgó világbajnokságon. Magyar bajnok, Magyar Kupa (MNK) győztes, utánpótlás-EB ezüstérmes. Az unoka, Zombori Zalán, a Vasas, a Csepel, a Videoton, az Újpest, a Siófok, a Honvéd, a Ferencváros és a Sopron színeiben összesen 181 bajnoki mérkőzésen szerepelt és 22 gólt szerzett. Egyszeres magyar válogatott, magyar bajnok és bajnoki bronzérmes, kétszeres bajnoki ezüstérmes és Magyar Kupa döntős.

Zombori apja fia

Köszönetnyilvánítás:

A sorozat alapötlete az enyém volt, jobbára saját, illetve az interneten fellelhető képeket és adatokat használtam. De rengeteg külsős segítség érkezett, mind az információk, mind a kapott, sokszor családi eredetű képeket illetően. A sorozat ezek nélkül nem lehetett volna ennyire tökéletes és teljes. Szeretnék köszönetet mondani a teljesség igénye nélkül az Arany és a Dombai családoknak, Sallói Salec Istvánnak, Kovács Krisztiánnak Békéscsabáról, Fepinek Debrecenből, Gabnak és Millernek Újpestről, Traubinak a Drukkerkocsmából,  illetve szerkesztőségünk örök és kiapadhatatlan forrásának, Kárpáti Tamásnak.

Ne feledjék, nemsokára egy újabb hasonló tematikájú sorozattal lepjük meg Önöket. Szerzőtársam, Nobádi íz der, kedvett kapott, hogy ötletemet továbbfejlessze és tökélyre vigye. Tehát, jön az "Otthon, érmes otthon - Híres magyar sportcsaládok", maradjanak velünk, 2014-ben is érdemes minket olvasni!