Válogatott okosságok

Sorozatunk legújabb részében olyan házaspárokat mutatunk be, akiknél ugyan csak az egyik fél szerzett olimpiai érmet Magyarországnak, azonban a másikuk is kiemelkedő eredményeket ért el a sportvilágban.

Rudas Ferenc (Budapest, 1921. július 6. - ) a ma élő legidősebb labdarúgó, aki a magyar válogatottban is pályára lépett. Juniorként a Kőbányai TC és a Törekvés SE játékosa volt. 1938-ban leigazolta a Ferencváros, ezután pedig a gyakori névváltoztatások miatt játszott ugyan másik csapatban, de másik klubban már soha. A zöld-fehérekhez való hűsége a mai napig is töretlen. 1941 novemberében mutatkozott be a felnőttcsapatban, másfél évvel később egy Bulgária elleni barátságos mérkőzésen pedig már a válogatottban is debütálhatott. A szófiai bemutatkozást 1949 novemberéig a nemzeti tizenegyben még további huszonkét mérkőzés követte, ezeken a találkozókon háromszor volt eredményes. A villámgyors Rudast sokan minden idők legjobb magyar jobbhátvédjének tartják, és ha nem jött volna közbe az 1950. március 19-én a Postás elleni bajnokin elszenvedett borzalmas lábtörése, akkor ma valószínűleg a Grosics-Rudas felsorolással kezdhetnénk az Aranycsapat összeállítását. Felépülését követően 1954-ig ugyan még játszott az akkor éppen Bp. Kinizsi névre hallgató Ferencvárosban, de régi formáját már sosem tudta visszanyerni. Az 1948/49-es idényben csapatkapitányként bajnoki címet ünnepelhetett, ezen kívül három-három alkalommal vehetett át ezüst-, illetve bronzérmet a szezon végén. Háromszoros kupagyőztes, 1946-ban Az év labdarúgójának választották Magyarországon. Visszavonulása után a VM Egyetértés, a Láng SK és a Budafoki MTE csapatainak vezetőedzője volt. Évtizedeken át a vendéglátóiparban is dolgozott. 1976-tól három évig az MLSZ Fegyelmi Bizottságának tagja volt, 1989-től pedig hosszú ideig a Ferencváros labdarúgó-szakosztályának elnökségében tevékenykedett. 92 éves kora ellenére még a mai napig is hihetetlen fizikai és szellemi frissességgel rendelkezik.

Felesége 1963 és 1976 között Antal Márta (Debrecen, 1937. február 14. - ) volt, aki 15 évesen kézilabdázóként kezdte a sportpályafutását. 1955-ben lett a Bp. Vasas gerelyhajítója, és egészen 1972-es visszavonulásáig az angyalföldi klub színeiben szerepelt. 1959 és 1971 között ötször nyert magyar bajnokságot, négy alkalommal ezüst-, kétszer pedig bronzérmet szerzett. Legnagyobb sikerét 1964-ben aratta, amikor a tokiói olimpián 58,27 méteres dobásával ezüstérmet szerzett. Ebben az évben Az év magyar atlétájának is megválasztották. Összesen három olimpián vett részt, 1960-ban a kilencedik, 1968-ban a negyedik helyen végzett. Sportolói pályafutásának befejezése után a Vasas atlétikai szakosztályának vezetőségébe, később pedig a klub elnökségébe is bekerült.

A következő házaspár ugyanabban a sportágban érte el jelentős sikereit.

Angyal Éva (Budapest, 1955. április 18. - ) 14 éves korában a Vasas SC-ben kezdett el kézilabdázni, és tizenöt éven keresztül állt a piros-kékek alkalmazásában. 1974 és 1984 között 256 alkalommal volt válogatott. 1975-ben és 1978-ben is tagja volt a világbajnoki bronzérmet szerzett együttesnek, az 1982-es budapesti vb-n pedig a második helyen végzett magyar válogatott egyik erőssége volt. 1976-ban a montreali olimpiáról bronzéremmel térhetett haza. 1971-ben még "csak" bajnoki bronzérmet szerzett, utána viszont 1984-ig összesen tizenkétszer nyert magyar bajnokságot a Vasassal. 1982-ben részese volt az első magyar női BEK-győzelemnek. (Ebben az évben a férfiaknál a Budapesti Honvéd is első hazai csapatként diadalmaskodott a Bajnokcsapatok Európa Kupájában.) Angyal Éva 1985 és 1987 között a Borsodi Bányász játékosa volt, majd rövid kihagyás után az 1988/89-es szezonban a Hypobank Südstadt csapatában szerepelt. Az osztrákokkal a bajnoki cím mellett ismét BEK-győzelmet ünnepelhetett. 1989 őszétől két szezont a Bp. Spartacus csapatánál töltött, majd visszatért régi sikerei helyszínére. A Vasas játékosaként újabb két bajnoki címet szerzett, valamint egy BEK-ezüstérmet is begyűjtött. A Hort SE csapatában fejezte be élvonalbeli pályafutását, és az edzősködést is itt kezdte el a klub utánpótlásában. Alacsonyabb osztályban még az utóbbi években is pályára lépett.

Férje, Csík János (Orosháza, 1946. december 20. - ) minden idők egyik legeredményesebb magyar kézilabdaedzője. A magyar válogatott tagjaként részt vett az 1972-es müncheni olimpián, ahol a hetedik helyért vívott vesztes mérkőzésen lépett pályára. Ezt megelőzően az 1970-es franciaországi világbajnokságon is a nyolcadik helyezést elért csapat tagja volt. Közbn 1969-ben testnevelő tanári, 1972-ben pedig kézilabda szakedzői végzettséget szerzett a Testnevelési Főiskolán. 1969 és 1975 között a Vasas Sportiskolában dolgozott, a feladata az utánpótláskorú játékosok felnőttcsapathoz való felkészítése, majd beépítése volt. A Vasas női csapatának élén tízszer nyert magyar bajnoki címet, 1982-ben pedig a világbajnoki ezüstérmet szerzett magyar női válogatott szövetségi kapitánya volt, így a felesége is a játékosai közé tartozott. (A női válogatott élén első ízben 1981 és 1986 között állt.) Angyal Éváéval a Borsodi Bányásznál és a Hyponál is találkozott a pályafutásuk, az osztrákokkal azonban Csík János már nem ünnepelhette a BEK-győzelmet. Nem sokkal a finálé előtt ugyanis összeveszett Gunnar Prokoppal, a klub akkori mindenható urával. Csík néhány nappal a döntő előtt nem volt hajlandó a Gunnar által "kért" taktikai változtatásokat végrehajtani, hanem inkább benyújtotta a lemondását. Nem sokkal hazaérkezése után átvette a férfi válogatott irányítását, így ő lett az első magyar szakember, aki mindkét válogatott élén állt. (Azóta Mocsai Lajos és Hajdu János is elmondhatja magáról ugyanezt.) A férfiakkal hatodik helyezést ért el a világbajnokságon.  Ezután a férfi főiskolai válogatott szövetségi kapitánya is volt, akikkel Nyíregyházán világbajnoki címet szerzett. 1997-ben ismét megbízták a női válogatott irányításával. Később a Kőbánya-Spartacus női-, valamint az Elektromos és a Hort SE férfi csapatainál is dolgozott, utóbbi klubnál az utánpótlás irányításában is szerepet vállalt. 2001 és 2004 között a Néri Szent Fülöp Katolikus Általános Iskola testnevelőtanára volt, majd 2004-ben létrehozta a Harsányi János Gazdasági Főiskola testnevelés tanszékét, amelynek 2010-ig tanszékvezetője volt. 2006-ban a Gyöngyösi Főiskola KK együttesét, 2012-ben pedig a Váci KSE csapatát juttatta fel az élvonalba. Jelenleg a másodosztályban szereplő SBS Eger-Eszterházy SzSE férfi csapatának szakmai vezetője (Egerben korábban rövid ideig szaktanácsadóként már dolgozott). Az egyértelmű cél itt is az NB I-be való feljutás. A mesteredző a heol.hu-nak erről így nyilatkozott: "Eddigi pályafutásom során ez az egyetlen munkám, ami befejezetlen maradt, s ez azóta sem hagy nyugodni... A fejembe vettem, hogy az élvonalba vezetem a csapatot. Meg akarom csinálni, számomra ez már presztízs!"

Ma bemutatásra kerülő harmadik házaspárunk tagjai együtt vettek részt a szöuli olimpián, ahonnan hatalmas meglepetésre a (most már) férj két aranyéremmel térhetett haza.

Martinek János (Budapest, 1965. május 23. - ) eleinte a Budapesti Spartacusban szertornázott, majd 1975-ben egy úszótanfolyamon fedezték fel és irányították el Csepelre az öttusa szakosztályhoz. Itt sportolt egészen 1982-ig, ahonnan a Budapesti Honvédhoz került, és itt is fejezte be pályafutását 1999-ben. Első jelentősebb sikerét 1984-ben Bukarestben aratta, ahol a junior-világbajnokságon a második helyen végzett csapat tagja volt. Ezt az eredményt egy évvel később Kijevben is megismételték, és ugyanebben az évben a magyar felnőttbajnokságon is ezüstérmet szerzett a Budapesti Honvéddal. A későbbiek során még kilenc aranyérmet, kilenc ezüstöt és hat bronzot gyűjtött az országos bajnokságokon. 1987-ben egyéniben az első, 1991-ben, 1993-ban és 1996-ban pedig a harmadik helyen végzett, az összes többi érmét a hagyományos csapatversenyek során, illetve a váltóban érte el. Vívótudását jól mutatja, hogy a BSE csapatával 1990-ben bronzérmet, három évvel később pedig aranyérmet szerzett párbajtőrvívásban az országos bajnokságon. 1988-ban Szöulban érte el a legnagyobb sikereit: egyéniben, valamint Fábián Lászlóval és Mizsér Attilával csapatban is olimpiai bajnoki címet szerzett. 1992-ben vírusos tüdőgyulladása miatt nem lehetett ott Barcelonában, 1996-ban viszont az atlantai ötkarikás játékokon a dobogó harmadik fokára állhatott egyéniben. Az Európa-bajnokságokról három érme van: 1991-ben váltóban diadalmaskodott, 1987-ben és 1997-ben pedig a csapatversenyek során szerzett ezüstérmet. Csapatban és váltóban két-két világbajnoki címmel rendelkezik, valamint egy egyéniben elért harmadik helyezése is van. 1993-ban megnyerte a Világkupát, két évvel később pedig az osztrák nyílt bajnokságon sem talált legyőzőre. 1988-ban, 1994-ben és 1996-ban is Az év magyar öttusázójának választották. Még aktív sportolói pályafutása során, 1994-ben szerzett szakedzői diplomát, 1997-ben pedig a Magyar Öttusa Szövetség tagja lett. 2003 decemberében máig rejtélyes és ellentmondásos körülmények között kizuhant egy szicíliai szálloda harmadik emeletéről, de csodával határos módon az azonnali életmentő műtétet követően hamarosan teljesen felépült súlyos sérüléseiből. Versenybíróként is tevénykedik, tavaly pedig a Magyar Öttusa Szövetség alelnökévé választották.

Felesége immár 1990 óta Storczer Beáta (Budapest, 1969. július 10. - ) egykori sokszoros válogatott tornász. 1977 és 1988 között a Budapesti Spartacus, 1989 és 1991 között a Budapesti Honvéd színeiben szerepelt. 1987-ben és 1988-ban is Az év tornásznőjének választották Magyarországon. Tizenhatszoros országos bajnok, tízszeres mesterfokú bajnok. 1988-ban a szöuli olimpián a talajgyakorlatok során az ötödik helyen végzett. 1994-től 1997-ig aerobic-versenyzőként kétszer nyert magyar bajnokságot, Szegedi Ferenccel párosban pedig világbajnoki ötödik helyezést is elértek. Hosszú ideje személyi edzőként tevékenykedik, de életmód-tanácsadással is foglalkozik. Aerobic-oktatóként világbajnoki bronzérmes tanítvánnyal is rendelkezik.

Ajánljuk szíves figyelmükbe blogunk két állandó szerzőjének regényét. Lepje meg szórakoztató magyar könyvekkel szeretteit, barátait Újévre, születésnapra, vagy névnapra! Városok,stadionok kocsmák. Igazi magyar futballregény, a magyar labdarúgás egy igen sötét évtizedéről - számtalan olyan örömről, bánatról, amit csak egy magyar szurkoló ismerhet és élhet át. Facebookon is. A linkre kattintva minden további információ megtalálható a könyvről (ajánló, részlet, hol kapható?). Ezen felül ajánljuk blogunk másik állandó szerzőjének e-könyvét is, melynek címe, a Nagy titok.