Válogatott okosságok

Sorozatunk legújabb részében egy olimpiai bajnok apával és ugyancsak ötkarikás aranyérmes fiával ismerkedhetnek meg. Bemutatunk továbbá egy olyan házaspárt is, akiknél a férj és a feleség is olimpiai éremmel büszkélkedhet.

                                    Apa és fia is olimpiai bajnok lett - fotó: nemethjavelins.hu

Németh Imre (Kassa, 1917. szeptember 23. - Budapest, 1989. augusztus 18.) a MAC, a Toldi Miklós SE, a Goldberger SE, végül 1947 és 1960 között a Vasas dobóatlétája volt. Több számban is versenyzett, de a legnagyobb sikereit kalapácsvetésben érte el. Két olimpián vett részt, és mindkettőtől éremmel térhetett haza. 1948-ban Londonban olimpiai bajnokságot nyert, négy évvel később Helsinkiben pedig a dobogó harmadik fokára állhatott fel. Mindkét alkalommal a magyar csapat zászlóvivője lehetett a megnyitó ünnepségen. 1940-ben már harmadik, egy év múlva pedig második lett az országos bajnokságon, ezután sorozatban tizenegy alkalommal viszont már senki sem tudta Magyarországon legyőzni. A tizenkettedik bajnoki címét 1955-ben szerezte, ekkor 12 centiméterrel múlta felül a már szintén olimpiai bajnok (Helsinkiben ugyanis két magyar kalapácsvető is a dobogóra állhatott!) Csermák József legjobb dobását. Érdekesség, hogy két alkalommal angol bajnoki címet is szerzett. A hazai csapatbajnoki küzdelmek során is éppen egy tucatszor ünnepelhetett aranyérmet, és a magyar csúcsot is pontosan ennyiszer adta át a múltnak. 1948-ban, 1949-ben és 1950-ben is megjavította a világcsúcsot. Ő volt az első magyar sportoló, aki atlétikában ért el világrekordot. Még aktív pályafutása alatt lett országgyűlési képviselő (1949-1953), és az 1953-ban átadott Népstadion első igazgatójának is őt nevezték ki. Utóbbi tisztségét egészen 1980-ig betöltötte. Ezzel párhuzamosan 1964-től kilenc éven át a Magyar Atlétikai Szövetséget is irányította, valamint a Vasas szakosztályát is vezette. Zuglóban általános iskola is őrzi az emlékét.

Fia, Németh Miklós 1946. október 23-án született Budapesten. A Vasas és a TFSE atlétája távolugróként kezdte a pályafutását, azonban egy sérülést követően a gerelyhajításra váltott. A döntés helyessége később fényesen beigazolódott: 1976-ban Montrealban a régi világcsúcsnál pontosan fél méterrel nagyobbat dobva, 94,58 méterrel nyert olimpiai bajnoki címet. Fölényére jellemző, hogy az ezüstérmes finn Hannu Siitonen legjobb kísérlete is több mint hat és fél méterrel maradt el a győztes dobástól. Némethet itthon 1976-ban az év sportolójának is megválasztották, valamint 1975 és 1977 között mindhárom alkalommal elnyerte az Év Atlétája címet. Négyszeres magyar bajnok, és az 1970-es Universiadén sem talált legyőzőre. Visszavonulása után edzőként dolgozott, tanítványai közül Tessa Sanderson és Jan Zelezny is olimpiai bajnokságot nyert.(A cseh gerelyfejedelem a barcelonai, az atlantai és a sydney-i olimpián sem talált legyőzőre, a jelenleg is érvényben lévő világcsúcsa pedig már 1996. májusa óta megdönthetetlen.) Németh Miklós az utóbbi évtizedekben vállalkozóként dolgozik. Cégei elsősorban sportszergyártással, valamint műfüves és szintetikus felületű sportpályák építésével foglalkoznak.

A most bemutatásra kerülő házaspár tagjai továbbra is a sportvilág aktív szereplői, sőt, a férj még a mai napig is sikeresen versenyez. Feltett szándéka, hogy 41 és fél évesen majd a riói olimpián tegye fel a koronát pályafutására.

Imre Géza 1974. december 23-án Budapesten született. 1993-ig az Újpest, 1993-tól 1996-ig a Budapest SE párbajtőrvívója volt, azóta pedig a Budapesti Honvéd színeiben versenyez. Első jelentős nemzetközi sikerét 17 évesen Innsbruckban aratta, amikor a junior Európa-bajnokságon egyéniben a második helyen végzett. Ezt az eredményt egy évvel később Estorilban megismételte. 1994-ben a Mexikóvárosban megrendezett junior világbajnokságon a vegyes csapat tagjaként aranyérmet szerzett, 1995-ben csapatban Universiadét nyert, ezt két évvel később egy ezüstérem követte. A két egyetemi világjáték között aratta egyik legnagyobb egyéniben elért sikerét: 1996-ban az atlantai olimpián a harmadik helyen végzett. Az ötkarikás játékokról egy ezüstérem is a birtokában van, miután 2004-ben Athénban a csapat csak a döntőben szenvedett vereséget. A világbajnokságokról eddig három aranyérme van (az utolsót tavaly Budapesten szerezték), valamint két alkalommal ezüstöt, háromszor pedig bronzérmet akasztottak a nyakába, minden alkalommal a csapat tagjaként. Jelenleg hatszoros Európa-bajnok, négyszeres Eb-ezüstérmes, és a kontinensbajnokságokon még két bronzérmet is szerzett. 2008-ban Kijevben egyéniben sem talált legyőzőre, az olimpiai bronzérem mellett ez a másik, jelentős világversenyen szerzett érme, amelyet nem a csapatversenyek során ért el. 1991 óta az 1995-ös év kivételével minden országos bajnokságon szerzett legalább egy érmet. Napjainkig tizenhétszeres magyar bajnok, ebből háromszor egyéniben diadalmaskodott, 2008-ban pedig mindkét aranyérmet begyűjtötte. Az ob-k során öt ezüstérmet (hármat egyéniben) és tizennégy bronzot (kilencet "szólóban") is szerzett. A Honvéddal a BEK-ben és a Klubcsapatok Világkupájában elért második helyezése is van, valamint a Bajnokcsapatok Európa Kupájáról egy bronzéremmel is rendelkezik. 1996-ban az Év magyar vívójának választották.

Felesége immár 1999 óta Kökény Beatrix (Budapest, 1969. március 12. - ), akivel két gyermeket nevelnek együtt: Bence 2002-ben, Szofi 2004-ben született. A 2001-ben visszavonult klasszis kézilabdázónő 12 évesen a Budapesti Építők SC csapatánál ismerkedett meg a sportág alapjaival, és egészen 1992-ig ennél a klubnál kézilabdázott. (A csapat neve 1991 februárjától Hargita KC volt). 1992 nyarán igazolt a Ferencvároshoz, ahol közel egy évtizeden keresztül a csapat egyik meghatározó játékosa volt. 17 évesen mutatkozott be az élvonalban, és egy évvel később már bajnoki ezüstérmet ünnepelhetett, valamint a felnőttválogatottban is pályára léphetett. A debütálást később további 244 mérkőzés követte a címeres mezben. Nyolcszor nyert magyar bajnokságot (ebből ötször a Ferencváros csapatával), hétszer pedig a Magyar Kupát is a magasba emelhette. Az 1995 végén megrendezett magyar-osztrák közös rendezésű világbajnokságon a második helyen végzett csapat tagja volt, egy évvel később pedig az atlantai ötkarikás játékok után már olimpiai bronzérmesnek is mondhatta magát. Az 1998-as hollandiai kontinensbajnokság bronzérmét két évvel később Romániában egy Európa-bajnoki aranyérem követte. 2000-ben Sydneyben az olimpiai döntőben a második félidő derekáig a legszebb álmok látszottak valóra válni, végül azonban az ezüstérem került a nyakába. Klubszinten KEK-döntőben és BL- elődöntőkben is szerepelt. Magyarországon 1989-ben, 1991-ben és 1995-ben is az Év kézilabdázójának választották. 1994 óta a Ferencváros örökös bajnoka cím tulajdonosa. Pályafutása végén a zöld-fehér klub tisztelete és köszönete jeleként visszavonultatta a mezét, így 9-esben többé már senki sem léphet pályára az FTC csapatában. Jelenleg a Ferencváros szakosztályának ügyvezetője és a klub elnökségének tagja, korábban a klub utánpótlásában is tevékenykedett. 2002-ben bekerült az EHF játékos bizottságába. A Magyar Kézilabda Szövetség elnökségének is tagja volt.

Édesapja Kökény József (1940. július 30. - Salgótarján, 2014. február 1.), a Cegléd, a Budapesti Előre, a Ferencváros és a Salgótarján labdarúgója volt. Bátyjához, Kökény Istvánhoz hasonlóan - aki évekig volt tagja a Szeged NB I-es csapatának - elsősorban a jobbszélső posztján szerepelt. A zöld-fehér klub tagjaként 1961 és 1964 között két magyar bajnoki címet és két bronzérmet szerzett. Az élvonalban összesen 41 bajnoki mérkőzésen lépett pályára. Az 1964/65-ös kiírásban a VVK-győztes csapat tagja volt, azonban a döntő idején már nem állt a klub alkalmazásában. Ennek okáról és a Ferencvárosban játszott búcsúmeccséről a tempofradi.hu oldalán nemrégiben még ezt nyilatkozta: "1964 novemberében a Népstadionban játszottunk a Wiener SC ellen VVK mérkőzést. Életem legnagyobb esője ekkor zúdult rám, valamennyien bőrig áztunk, de megérte. 2:0-ra győztünk, és az egyik gólt Flóri az én beadásomból szerezte. Győztünk és a Fradi továbbjutott. De én már nem... Ugyanis megnősültem, lakás kellett és nem tudtak adni. Salgótarjánba még ekkor is hívtak, azonnal beköltözhető lakással...".
Kökény József hosszú betegség után a közelmúltban hunyt el.