Válogatott okosságok

„Könnyű neki! Kész csapatot kapott a keze alá/ Azt a csapatot még XY rakta össze / Mit magyaráz már megint, amikor évek óta nem ült a kispadon?” Ugye hányszor hallottuk már a fentieket, amikor Mennyei Bajnokságunk aktuális bajnokának/kupagyőztesének vezetőedzőjét kritizálták a fanyalgók? – néha nem feltétlenül a rosszindulat szülte ezeket a kommentárokat, de ez más lapra tartozik. No de mi van azokkal a közismert trénerekkel, akik már jó ideje nem ültek valamennyiünk kedvenc bajnokságának a kispadján? Nevükre mégis jól emlékszünk, hiszen edzőként vagy játékosként már beégett a nevük a köztudatba, illetve akár a televízió képernyőjén is viszontláthatjuk nyájas ábrázatukat és hallhatjuk szakértő kommentárjukat. Ennek a feltételnek Csank János és Bognár György feltétlenül, Mátyus János és Lipcsei Péter pedig nagyrészben megfelel.

Utóbbi két egykori játékos neve helyére természetesen számtalan, nemrég edzővé avanzsált, jelenleg alacsonyabb osztályú együttest trenírozó valamikori labdarúgó nevét is beírhatnánk, ám elsősorban az állandóság miatt választottuk őket. Mátyus és Lipcsei 2010 óta vezeti a REAC-ot illetve a Ferencváros második számú csapatát. A Csank által trenírozott Vác Pest megye első osztályában, a Bognár-féle Csákvár, a Fradi II és a REAC egyaránt az NB3-ban vitézkedik. Utóbbi kettő ráadásul ugyanabban a csoportban. Kis szerencsével jövőre még Csank János ellen is megmutathatják magukat. A sorozat első részében a Csákvárt és Csankot vesszük nagyító alá, velük együtt az NB3 Nyugati-csoportját és a Pest-megyei első osztályt.

Csank János a megyei bajnokságban is mindig kifőz valamit

Csákvár: kettő, három, kettő

Hogy ki a jobb edző négyük közül, az ebből a bejegyzésből nem (sem) fog kiderülni. Egyelőre csak az a biztos, hogy ha nem váltanak csapatot, akkor jövőre Bognár György Csákvári TK-ja fog a legmagasabb osztályban indulni négyük közül. Legalábbis minden jel erre mutat.

Bognár több első osztályú csapatnál is dolgozott már edzőként. MTK, Sopron, Budapest-Honvéd volt a három állomás. Ezután meglepő módon csak alacsonyabb osztályú klubok következtek a sorban, például az akkor még falusi kiscsapat FC Felcsút, majd a III. Kerületi TUE, Baja és a Csákvár volt a sorrend. Utóbbi állomáshelyén 2012 augusztus 18.-án debütált a Puskás Akadémia ellen elveszített mérkőzésen. A későbbi bajnoktól kikapni nem szégyen. A fiatal és igen tehetséges Zsolnai, Szakály és Polonkai is betalált a vizitáló csikócsapat mezében. A bajnokságot végül kilencedikként zárták 13-5-12-es mutatóval. Pechükre jött az átszervezés, ráadásul az összes NB1-es fiókcsapat mögöttük végzett és készülhettek az NB3-ra.

Fotó és interjú az együttes honlapján

Mint ebben az írásunkban sejtettük, nem volt könnyű dolga Bognárnak, mert egy új csapatot kellett építenie, ráadásul volt első osztályú játékosokkal sem tudta telepakolni a keretet – igaz, pl. Köntös 2007 és 2009 között játszott jó másfél szezonnyi NB1-es meccset, Hajdú Sándornak is jutott az MTK-ban huszonpár meccs, de a keret többi része bizony végigjárta a szamárlétrát. Ambrus ugyan fordított utat járt meg, mert a siófoki NB1-es szezon után 2008-ban már a fejér megyei első osztályban futballozott.

A keretből szinte mindenki megfordult korábban megyei bajnokságokban. Sőt, néhányan futsaloztak is versenyszerűen. Az idén gyakorlatilag minden meccsen pályára lépő Molnár Csaba a tavalyi szezonban párhuzamosan játszott a futsal és a nagypályás bajnokság másodosztályában.

Persze maguk a játékosok képességeik alapján nem feltétlenül a megyei első vonalba férnek be (hiszen többen játszottak már előtte NB2/NB3-as bajnokságokban is), de feltétlenül figyelemre méltó, hogy a Csákvár az alulról építkezést választotta és inkább nyúlt a megyéhez, mint az NB-s bajnokságokhoz. Mint NB3-as sorozatunkból többször kiderült, nem feltétlenül ez az általános.

Bár a hatodik fordulóban még csak a mezőny közepén álltak a csákváriak (rögtön dorogi vereséggel nyitottak), most már úgy vezetnek 5 ponttal, hogy egy meccsel kevesebbet játszottak, mint az üldözők. Nem lenne meglepő, ha sikerülne visszajutniuk az NB2-be, ami a fenti kerettel szép teljesítmény. Nem szenzáció és nem példátlan bravúr, de kétségtelenül simábbnak tűnik a bajnoki cím megszerzése, mint előzetesen várták.

Az NB3 Nyugati-csoportját ugye már elemeztük az átszervezések után is. A színvonal egyértelműen nőtt, bár számomra némileg csalódást keltő, hogy inkább a kiesés elkerüléséért folyik a nagy harc, a feljutási esélyek a tavasz derekára általában 1-2 csapatra korlátozódtak. Erről még írunk a későbbiekben a Keleti és a Közép csoport kapcsán, most csak pár szóban térjünk ki az NB3 Nyugati-csoportjára, amelyben a Csákvár is szerepel.

Az élmezőnyt elnézve szembetűnő a riválisok erősen hullámzó teljesítménye. Közülük is talán csak a Budaörs feljutási szándékai komolyak. A BKV Előre és az Andráshida egészen biztosan nem tervez osztályváltást, a Győr II pedig a szabályok miatt nem tervezhet. A legkisebb költségvetéssel dolgozó, teljesen amatőr Csepel tavaly tavassza és ősszel erején felül teljesített, ám tavasszal kilenc mérkőzésükből csak egyet tudtak megnyerni.

Ettől függetlenül szép teljesítmény a csákváriaktól, hogy a hétvégén azt a Győri ETO II-t verték 4-2-re, amelyet Dordevic, Stanisic és Burgos is erősített.

Ha visszajutnak, akkor az összevont NB2-ben jövőre minden valószínűség szerint a kiesés ellen fognak harcolni.

Bognár csákvári szerepvállalása mindenképpen jól sikerült egyelőre.

Vác: Veni, vidi, vici

Mint korábban már írtunk róla, az NB3 átszervezése a megyei bajnokságokra is igen nagy hatással volt. Mind közül Budapest és Pest megye kapta a legtöbb NB3-ból kiszorult együttest. A tavalyi 16 csapatból mindössze hatan maradtak Pest megyében: a bajnoki címről egy, illetve két ponttal lemaradó Halásztelek és Örkény, valamint Gödöllő, Hévízgyörk, Törökbálint és Kisnémedi. Budapesten ez az arány 9/16.

Pest megyébe hullott ki az NB3-ból az Érdi VSE, a Viadukt SE-Biatorbágy, a Vecsés FC, a Tura VSK, a Nagykőrösi Kinizsi és Százhalombatta. Osztályozón harcolta ki a feljutást a megyei másodosztályból Bűcs Zsolt csapata, a Csomádi KSK. Nekik főleg nagy megpróbáltatást jelentett csatlakozni az NB3-at megjárt csapatok bajnokságához. Hát még úgy, hogy egyenesen az NB2-ből került a megyébe a Váci FC, élén Csank Jánossal. Magyarán a bolygók együttállásának köszönhetően négy különböző osztályból gyűlt össze a mezőny.

Ahhoz képest egész kiegyensúlyozott bajnokság jött össze, legalábbis a középmezőnyben. De annyira azért nem lett kiegyensúlyozott, hogy a végig stabil, kiegyensúlyozott formát mutató Vác szépen lassan ne húzzon el az amúgy őket igen kitartóan üldöző érdiektől.

A fentiekből látható, hogy Csank Mesternek nem volt könnyű dolga, hiszen Pest megyében hosszú sorokban sorakoznak a feljutni szándékozók. Mégis minden különösebb probléma nélkül hozták a „kötelezőt” a Dunakanyarban. Nézzük, hogyan!

Csank Jánosnak papíron nehéz lett volna a tavalyi csapatra alapoznia, hiszen 2013 márciusában a váciaknak már kisebb gondjuk is nagyobb volt annál, hogy a Kazincbarcika ellen készüljenek. A csapat agóniájáról itt és itt is írtunk, sőt, még itt is.

Csank János edzői pályafutását engedelmükkel most nem vennénk végig, most inkább a Vácra koncentrálnánk helyhiány miatt. Nem olyan régen a Válogatott Blog egy remek összeállítással tisztelgett a vadásszenvedélyéről is közismert edző előtt.

Ehhez képest némileg meglepő, hogy a 2012 novemberében a Vasas ellen pályára lépők/kispadon ülők közül négyen is ott voltak 2014 április végén, amikor az Üllőt gázolta le 6-1-re a váci csapat – Tányéros Gergő, Rusvay Gergely, Gulyás Máté és Gulyás Gábor. Rusvayt akár ős-váciként is számon tarthatjuk, hiszen 2003 és 2014 között mindössze szűk egy évet töltött el más együttesnél – egészen pontosan Kecskeméten és tavaly tavasszal Berkenyén. A Vác kizárásából talán legjobban a berkenyei sportegyesület profitált, mivel a tavaszt ott játszotta végig a szélnek eresztett fél csapat.

Rusvay 16 góllal osztozik Zsolnai Richárddal a házi góllövő-lista első helyén. Zsolnai egyébként 19 éves és a Vác az első felnőtt csapata. A 14 gólos Greff Ádám 10 évesen Vácon kezdett focizni, ahogy Gulyás Gábor, Tányéros Gergő, Benkó Bence, Karácsony Dávid, Paláshty Dávid, és Farkas Péter is a városban kezdett a futballal ismerkedni.

Rása Gergő ellenben megjárta az Újpestet, az MTK-t és a REAC-ot is és jó néhány NB1-es mérkőzés van a lábaiban. Segesdi Csepelről, Fábri Balassagyarmatról, Benkó és Karácsony egy kitérő után Jászapátiból, Nagy Richárd Veresegyházról került vissza Vácra.

Ebből kellett egységes csapatot gyúrnia a nagy visszatérőnek, Csank Jánosnak. Kédezhetnénk, hogy a szurkolók hogyan fogadták azt a tényt, hogy 1965 után újra megyei bajnokságban szerepel a csapatuk? Hát így:

A nyitófordulóban támogatásukról biztosították a csapatot, egyben csoportjuk 13. születésnapját is megünnepelték.

Ez a kép pedig a második fordulóban készült, amikor Hévízgyörkön vizitáltak a váciak. Az elvárások ezek szerint világosak: három év alatt három bajnoki címet szeretnének látni. Ebből az elsőre jó esély kínálkozott.

Mivel sokaktól azért nem volt idegen az NB2-es, sőt, az NB1-es közeg sem, illetve a fiatalok is élvonalbeli kluboknál edződtek, ezért nem kellett volna megilletődniük a szokottnál lényegesen erősebb megye 1-es mezőnytől sem. Nos, ijedelemnek semmilyen nyoma nem volt, mert az első négy meccsükön gólt sem kaptak, ellenben rúgtak 23-at. Ősszel a három döntetlen mellett 12-szer győztek. Mégsem aludhattak nyugodtan téli álmot, mert az Érd ott loholt a nyakukban, egyetlen ponttal lemaradva.

Tavaszra azért az osztálykülönbségek szépen lassan kirajzolódtak. A Vác mögött négy tavaly NB3-as csapat következik. Érdekesség, hogy a Turai VSK 56 góljából negyvenet (20-20) Less Tamás és Less Krisztián szerzett. Az Örkény és a Törökbálint a várakozásoktól picit jobban, a Nagykőrös és a Százhalombatta kissé rosszabbul szerepel, így szégyenszemre a fenti két csapaton kívül még a Gödöllő is előttük áll. A Csomád szívósan küzd a bennmaradásért, egyelőre hiába. A tavaly ugyanitt szereplő csapatok között két csapat teljesen ellentétes utat járt be. A Hévízgyörk, akikről itt már szintén írtunk, 11 forduló után 17 ponttal állt a hatodik helyen. Utána 11 vesztes találkozó következett, például a Vác elleni 0-9. Meglepő módon a zuhanás egy idegenbeli 4-0-ás győzelemmel állt meg, hogy aztán hazai pályán egy 1-4 kövesse. Ezzel ellentétben az Üllő, amely az őszi záráskor három ponttal volt tökutolsó, most 22 pontos, megelőzték a Hévízgyörköt és már nem állnak kieső helyen. A 9. Nagykőrös a 16. Kisnémedi között mindössze hét pont a különbség.

A Vác tavasszal még veszített egy pontot Örkényben, nagy nehezen legyűrte érdi riválisát idegenben (2-1 a Vácnak), de egyébként két 5-0, egy 6-0, egy 9-0, egy 6-1 és egy 3-1 arányú győzelem áll a nevük mellett. A hátralévő találkozók közül talán csak a Sport TV Kupa-döntős (egykori Szabad Föld Kupa) Viadukt elleni idegenbeli rangadó tűnik nehezebbnek. Az Érd már 9 ponttal van leszakadva. Kijelenthető: ez már megvan. Bár még nem hivatalos, de a váci szurkolók első óhaja teljesülni látszik. Csank János pedig újra bajnokcsapat kispadján ülhet. Ez neki mennyire kihívás? Fogalmam sincs.

De a jelek szerint szereti csinálni. 542 NB1-es meccs, két bajnoki cím és egy MK-győzelem után, a második ferencvárosi edzősködés és pláne Zalaegerszeg után meg lehet csömörleni a legfelsőbb osztálytól. 67 évesen már belefér újra építeni a focit egykori dicsősége színhelyén. Mit belefér?! Kell-e ennél szebb kihívás?

Ajánljuk szíves figyelmükbe blogunk állandó szerzőjének regényét! Városok, stadionok, kocsmák. Magyar futballregény, labdarúgásunk legsötétebb évtizedéről. Kapható a Líra és Lant könyvesboltjaiban, a Fókusz könyváruházakban és az Auchanban. Látogasson el a könyv hivatalos Facebook oldalára is!