Válogatott okosságok

Véget értek a bajnokságok. A világ értő fele Rióra, a futball-világbajnokságra figyel, és többé-kevésbé lázas izgalommal számolja vissza a napokat. Egy elsősorban focival foglalkozó blognak kutya kötelessége ilyenkor ugyanezt tenni, szerencsére ez nem is esik nehezünkre. Különösen úgy nem, hogy váratlan segítséget kaptunk rendszeres olvasónktól, barátunktól, a József Attila díjas írótól, Benedek Szabolcstól. Szabolcs már egészen kisgyerek kora óta fanatikus rajongója a sportágnak, eleinte Szolnokon, majd egyetemista korától Budapesten lett a stadionok állandó látogatója. A mai napig bárki találkozhat vele a Bozsik Stadion korzóján, esetleg a Kanyarban, ahogy biztatja kedvenc csapatát, egyformán figyelve a szurkolókat és a játékosokat – talán épp a következő könyvéhez gyűjt élményeket. Elképesztő historikus és futballtörténelmi ismeretei valóságos élő lexikonná változtatták: középkori regét mesél, vagy épp fejből vágja az elmúlt évtizedek bármelyik Honvéd vagy válogatott kezdőcsapatát. A riói vébét felvezető sorozatunk az ő tollából származik, magyar válogatott részvételeit mutatja be a korábbi világbajnokságokon. Szabolcs eredetileg egy önálló könyvbe írta, végül azonban úgy alakult, hogy blogunknak ajándékozta. Mi pedig hálás köszönettel felhasználjuk, és büszkén nyújtjuk át olvasóinknak. 

A külön forrásmegjelölés nélküli képek forrása Dénes Tamás, Hegyi Iván és Lakat T. Károly Válogatott Gyűjtemény - Száztíz év legemlékezetesebb futballmérkõzései címeres mezben című könyve, amiért nekik is jár a köszönet.

1938

Négy esztendővel később ismét európai ország, Franciaország volt a világbajnokság házigazdája. A politika beleszólt a szervezésbe, Ausztria ugyanis kiharcolta a szereplés jogát, ám az Anschluss folytán megszűnt önálló ország lenni, legjobb futballistái onnantól fogva a német válogatottban rúgták a labdát. (Ennek megfelelően például az 1938. április 24-én megvívott és 5:3-as magyar győzelemmel zárult találkozót Bécs–Budapest összecsapásként könyvelték el, ilyen módon nem gazdagította a magyar–osztrák meccseknek csak az angol–skóthoz mérhető sorozatát.)

Napra pontosan négy évvel az első vb-selejtezőnk után, 1938. március 25-én Görögország együttesével játszott világbajnoki selejtezőt a magyar labdarúgó-válogatott – a színhely ezúttal is az MTK stadionja volt.

Görögország elleni győztes csapat, balról: Háda, Szűcs Gy., Zsengellér, Sas, Nemes J., Biró S., Titkos, Vincze, Lázár, Balogh I., Korányi, Dietz dr. szövetségi kapitány (forrás: magyarfutball.hu)

A négy évvel korábbi vb-szereplők közül Szűcs, Vincze és Titkos voltak a pályán, a kispadon pedig az a Dietz Károly ült, aki „civilként” is beírta magát a magyar történelembe: az őszirózsás forradalom kitörése után, egészen a proletárdiktatúra kikiáltásáig ő volt Budapest rendőrkapitánya, a nevéhez fűződik például Kun Béla és társainak 1919 februári letartóztatása. Dietz már felnőtt fejjel, 45 évesen szerzett jogi diplomát, ezt követően ügyvédi irodát nyitott. 1934 őszén lett a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya, a posztot majdnem öt éven keresztül töltötte be.

Nézzünk meg néhány gólt együtt.

A görögök elleni selejtező már az első félidőben eldőlt, a szünetben ugyanis 7:0-ra vezetett a magyar csapat. A görögök a 90. percben, tizenegyesből szerezték meg a becsületgóljukat, beállítva a 11:1-es végeredményt. Zsengellér egymaga öt gólt lőtt, Nemes háromszor, Titkos kétszer, Vincze egyszer talált a hálóba.

A fiúk a világbajnokságra is átmentették jó formájukat. Az elutazás előtti utolsó edzőmérkőzést (ekkor már volt rendes felkészülés) az Üllői úti stadionban vívták, és az akkor Közép-Európában túrázó, a világ egyik legjobbjának számító angol csapattal, a Wolverhampton Wanderers-szel szemben 0:0-t értek el. (És ez a csapat tényleg az igazi Wanderers volt. - a szerk.) Három héttel később, június 5-én, Reimsben már Holland-India volt az ellenfél. A Háda – Korányi, Bíró – Lázár, Turay, Balogh – Sas, Zsengellér, Sárosi, Toldi, Kohut összetételű válogatott Zsengellér és Sárosi 2-2, illetve Kohut és Toldi 1-1 találatával 6:0-ra győzött.

Két gól a hatból.

Egy hétre rá, Lille-ben az a svájci csapat következett, amely a legjobb osztrák futballistákat is fölsorakoztató német válogatottat verte ki az első körben. Ha nem is az előző meccshez hasonlóan könnyedén, de győztünk, 2:0-ra, mindkét gól a két félidő végén született, Sárosi és Zsengellér révén.

A mérkőzésről röviden.

A magyar válogatott bekerült a világbajnokság elődöntőjébe, ahol június 16-án a magyar edző, Nagy József által irányított Svédországgal kellett mérkőznie. Az ellenfél jelentős játékerőt képviselt, ráadásul annyi előnye volt, hogy valamivel pihentebb volt a többi együttesnél, hiszen az első, osztrákok elleni mérkőzése a fentebb említett okok miatt elmaradt.

Zsengellér egyedül törhet kapura, még csak a közelben sincs svéd védő

A magyar csapat tulajdonképpen már a négy közé jutással teljesítette a szakvezetés kitűzött tervét – talán a felszabadultságnak is köszönhető, hogy ezen a napon Párizsban iskolajátékot mutattak be a mieink.

Sas és Sárosi létszámfölényben támadják a svéd kaput

Habár a svédek az első percben megszerezték a vezetést, a félidő már 3:1-es magyar vezetéssel zárult.

A mérkőzésről felvétel.

A Szabó A. – Korányi, Bíró, – Szalay, Turay, Lázár – Sas, Zsengellér, Sárosi, Toldi, Titkos tizenegy végül 5:1-es győzelemmel jutott a világbajnokság – ugyancsak Párizsban megrendezett – döntőjébe, ahol a svédek elleni forma okán már első számú favorittá lépett elő.

A korszak két világsztárja, Giuseppe Meazza és Sárosi György dr. térfelet választanak a döntő előtt

Ma sem teljesen tisztázott, miért érezte szükségét Dietz Károly szövetségi kapitány annak, hogy a három nappal korábban kiválóan játszó csapatot a döntőre felforgassa. Korányi és Toldi nem kapott lehetőséget – állítólag ők maguk nem vállalták a játékot, de olyan összeesküvés-elmélet is napvilágra került, miszerint a magyar politikai elitből üzentek le, hogy nem volna szerencsés az akkori világpolitikai helyzetben megverni, netán magunkra haragítani az olaszokat (pár hónappal az első bécsi döntés előtt vagyunk, ahol is német-olasz bíróság döntött a Csehszlovákiával vitatott területek sorsáról).

Pietro Serantoni és Zsengellér Gyula légipárbaja

Akármi is történt, tény, hogy a Szabó A. – Polgár, Bíró – Szalay, Szűcs, Lázár – Sas, Vincze, Sárosi, Zsengellér, Titkos összetételben pályára lépő magyar válogatott nem tudta megismételni a svédek elleni produkciót. Colaussinak a 6. percben szerzett találatára Titkos mindjárt a 8. percben válaszolt, ám a szünetben már 3:1 volt az eredmény Olaszország javára. A 70. percben Sárosi szépítő góljával feléledt a remény, ám a végeredményt végül az olaszok rettegett csatára, Piola állította be: 4:2, ezzel Olaszország nyerte a világbajnokságot, Magyarország ezüstérmet szerzett.

Szánjunk erre a mérkőzésre is pár percet.

A hazatérő nemzeti tizenegynek a Magyar Labdarúgó-szövetség a Keleti pályaudvaron ünnepi fogadást rendezett, ám a jelenlévő tömeg egyszer csak fütyülni és tüntetni kezdett a válogatott ellen, Dietz Károly egy oldalkijáraton volt kénytelen elmenekülni a népharag elől. A vb-döntőben elszenvedett vereség olyannyira visszavetette a magyar nemzeti tizenegy morálját, hogy az egészen 1939 szeptemberéig képtelen volt győzni. Az ellenfél akkor Németország volt – kispadján Sepp Herberger ült, akivel tizenhat évvel később újra találkozni fogunk…

Maradjanak velünk, holnap folytatjuk!