Válogatott okosságok

Véget értek a bajnokságok. A világ értő fele Rióra, a futball-világbajnokságra figyel, és többé-kevésbé lázas izgalommal számolja vissza a napokat. Egy elsősorban focival foglalkozó blognak kutya kötelessége ilyenkor ugyanezt tenni, szerencsére ez nem is esik nehezünkre. Különösen úgy nem, hogy váratlan segítséget kaptunk rendszeres olvasónktól, barátunktól, a József Attila díjas írótól, Benedek Szabolcstól. Szabolcs már egészen kisgyerek kora óta fanatikus rajongója a sportágnak, eleinte Szolnokon, majd egyetemista korától Budapesten lett a stadionok állandó látogatója. A mai napig bárki találkozhat vele a Bozsik Stadion korzóján, esetleg a Kanyarban, ahogy biztatja kedvenc csapatát, egyformán figyelve a szurkolókat és a játékosokat – talán épp a következő könyvéhez gyűjt élményeket. Elképesztő historikus és futballtörténelmi ismeretei valóságos élő lexikonná változtatták: középkori regét mesél, vagy épp fejből vágja az elmúlt évtizedek bármelyik Honvéd vagy válogatott kezdőcsapatát. A riói vébét felvezető sorozatunk az ő tollából származik, magyar válogatott részvételeit mutatja be a korábbi világbajnokságokon. Szabolcs eredetileg egy önálló könyvbe írta, végül azonban úgy alakult, hogy blogunknak ajándékozta. Mi pedig hálás köszönettel felhasználjuk, és büszkén nyújtjuk át olvasóinknak. 

A külön forrásmegjelölés nélküli képek forrása Dénes Tamás, Hegyi Iván és Lakat T. Károly Válogatott Gyűjtemény - Száztíz év legemlékezetesebb futballmérkõzései címeres mezben című könyve, amiért nekik is jár a köszönet.

1962

Grosics Gyula Mátrai Sándor és Sipos Ferenc mellett egyike annak a három magyar futballistának, aki három világbajnokságon is pályára lépett. (Nagyon közel állt a hozzájuk való csatlakozáshoz Tichy Lajos is, ő azonban – bár tagja volt a keretnek – 1966-ban egyetlen percet sem játszott a vb-n.) Továbbá Grosics az egyetlen, aki 1962-re hírmondóként megmaradt a vb-ezüstérmes Aranycsapatból. A selejtezőket Hollandiával és a Német Demokratikus Köztársasággal vívtuk. Majdnem hibátlanul, az utolsó, Budapesten rendezett mérkőzésen a hollandok pontot raboltak, ám a többi meccset megnyerte az a magyar csapat, amelynek kispadján továbbra is Baróti Lajos ült (egyedülálló rekordja, hogy négy világbajnokságon vezényelte a magyar labdarúgó-válogatottat), és amelyben addigra már összecsiszolódott a külföldi védők által rettegett Sándor, Göröcs, Albert Tichy, Fenyvesi csatársor – olyannyira, hogy sokan ma is úgy vélik, hogy ez a gárda a Chilében megrendezett világbajnokság egyik favoritja volt, akár érmet is szerezhetett volna.

A hollandok elleni utolsó selejtezőn pályára lépett csapat, balról: Sóvári, Fenyvesi, Sándor, Göröcs, Monostori, Solymosi, Sipos, Mátrai, Tichy, Kotász, Grosics

Hat héttel a vb kezdete előtt búcsúzott el a címeres meztől Bozsik József. A Népstadionban megrendezett találkozón az ellenfél Uruguay volt. A mienk összeállítása: Grosics – Mátrai, Mészöly, Sipos, Sárosi – Solymosi, Bozsik – Farkas, Albert, Tichy (Rákosi), Fenyvesi. Az uruguayiak szerezték meg a vezetést a második félidő közepén, aztán hét perccel később az ünnepelt, Bozsik, egy pazar góllal egyenlített. A végeredmény 1:1 maradt, csakúgy, mint az 1961. decemberi, montevideói találkozón. Bozsiktól egyébként nem csak búcsúztak, hanem a 100. válogatottságát is ünnepelték – ez a szám azóta, az MLSZ említett, 2001-es döntése értelmében módosult, ma már 101-szeres válogatottként tartjuk nyilván a kiváló Cucut.

A válogatott ezután elutazott a chilei világbajnokságra, ahol 1962. május 31-én, Rancaguában kezdte a menetelést. Az első ellenfél a csoportban Anglia volt – érdekesség, hogy a mérkőzést ugyanaz a Leo Horn vezette, aki 1953-ban „az évszázad mérkőzését”, illetve az angol kispadon változatlanul Walter Winterbottom ült.

Springett vetődik – sikerrel, a kapus ugyanis ezt a labdát lelopta Albert lábáról.

A mieink kezdték jobban a játékot, a Grosics – Mátrai, Mészöly, Sárosi – Solymosi, Sipos – Sándor, Rákosi, Albert, Tichy, Fenyvesi tizenegy a 17. percben Tichy révén vezetést szerzett. Az angolok a második félidő elején büntetőből egyenlítettek, ám Albert a 73. percben megszerezte a magyar csapat győztes gólját.

A mérkőzés összefoglalója.

A bemutatkozás tehát remekül sikerült, hasonlóan jól alakult a folytatás is. Június 3-án Albert mesterhármasával, valamint Tichy 2 és Solymosi 1 góljával 6:1-re vertük Bulgáriát.

Csapatunk 3. gólja a bolgár kapuban, Tichy szerezte (forrás: magyarfutball.hu)

Najdenov ezúttal védeni tud, Göröcs elől szedi fel a labdát (forrás: magyarfutball.hu)

Három nappal később Argentína következett. Nekik győzelem kellett a csoportelsőséghez, nekünk elég volt a döntetlen. Ennek megfelelően alakult a játék képe. Az argentinok nagy erővel rohamoztak, és sokszor bizony Grosics bravúrjai kellettek ahhoz, hogy a kapunk érintetlen maradjon.

Grosics húzza le a labdát, Sipos (6) és Mészöly (3) biztosítanak

A helyzetet nehezítette, hogy Göröcs lesérült, és bár nem hagyta el a játékteret, a találkozó nagy részében leginkább sántikálva nézte a többieket. A sporttörténelem első magyar–argentin futballmeccse végül 0:0-ra végződött, a mieink csoportelsőként jutottak a legjobb nyolc közé.

A mérkőzés összefoglalója.

A helyszín megint csak Rancagua, az időpont 1962. június 10. Baróti Lajos az angolok ellen győztes tizenegyet küldte a pályára a csehszlovákok ellen, akik mindjárt az első negyedóra végén megszerezték a vezetést.

Egy óriási magyar helyzet a tucatnyi közül, Schrojf azt sem tudja, hol a labda…

A magyarok helyzetek sorát alakították ki, ám képtelenek voltak a hálóba találni – illetve egyszer igen, Tichy szabadrúgása nyomán ugyanis a labda a kapuból, a hálótartó vasról vágódott ki (ezt ma már felvételek igazolják), Latisev, a szovjet játékvezető azonban úgy ítélte meg, hogy ez kapufa volt.

Tetszik, nem tetszik, ez bizony bent volt!

A mérkőzésről készült felvétel.

A csehszlovákok jutottak tovább. Meg se álltak egészen a világbajnoki döntőig, ahol a brazilokkal szemben maradtak alul.

Maradjanak velünk, holnap folytatjuk!