Kamaszkorom egyik legszebb intelme, melyet egy idősebb családtagomtól kaptam, hogy nem lehet minden nőt megszerezni, de törekedni kell rá. Nos, jelenleg – három évtized múltán – közel hasonló helyzetben vagyok. Szeretném a Tisztelt Olvasóknak bemutatni a hetvenes és nyolcvanas évek magyar kapusait. Az intelem analógiáját követve, bár lehetetlen lesz mindegyiküket, de törekszem rá. Listámra felkerültek olyanok is, akik többszörös válogatottak lettek, világbajnokságokon védhettek, és olyanok, akikre manapság már csak szűkebb pátriájukban, egykori csapataik szurkolói emlékeznek tisztelettel és szeretettel.

Lesznek olimpiai bajnokok, ezüstérmesek, valamint olyanok is, akik soha nem nyertek semmit. Lesznek olyanok, akik úgy lettek többszörös bajnokok, bajnoki érmesek, hogy a padról alig álltak fel, de ha kellett, mindig bevethetőek voltak. Lesznek olyanok, akik előbb védtek rangos nemzetközi kupameccsen, mint magyar bajnokikon. Lesznek olyanok, akik Európában is sztárok voltak és lesznek köztük olyanok is, akik csak a megyeszékhelyen. Lesznek olyanok, akik többszáz bajnoki meccset játszottak, meg akik sokkal kevesebbet – de annyi legalább jutott nekik, hogy csapatukat benntartották az első osztályban. Vagy nekik köszönhetően legalább emelt fővel estek ki. Lesznek teljesen kifutott pályák, és lesznek olyanok is, akiket tizennyolc évesen a jövő zálogának tartottak, ennek ellenére sorozatunk lesz pályafutásuk egyetlen lábjegyzete. Lesznek olyanok, akiknek a pályafutásáról zeng az internet, és lesznek olyanok is, akikről a szerző fellelhető források híján csak saját lexikális tudására, illetve emlékeire hagyatkozhat. Lesznek olyanok, akiknek a hetvenes évek eleje volt pályafutásuk befejezése, lesznek olyanok, akiknek a nyolcvanas évek végén kezdődött, lesznek olyanok, akiknek teljes pályája ebben a két évtizedben teljesedett ki.

Lesznek olyanok, akik..., nem is soroljuk tovább a lehetőségeket, olvassák szeretettel sorozatunkat!

Dr. Szieben László

Az 1961-es születésű egykori hálóőr az 1981/82-es bajnoki szezonban mutatkozott be az első osztályban a Zalaegerszegi TE kapusaként. Abban az idényben Balázs Zsolt tartalékjaként csak 4 bajnoki találkozó jutott neki, az azokon nyújtott teljesítménye azonban elég volt arra, hogy az utánpótlás-válogatott szövetségi kapitánya, Mezey György meghívja és Disztl Péter tartalékjaként többször lehetőséget is adjon neki. 

Szieben László a magyar utánpótlás válogatott 1981-es csapatképén a két kapus közül a jobb oldali

Szieben 1983 nyarán igazolt az Újpesti Dózsába, Szendrei József tartalékjának szemelték ki a PMSC-be távozó Kollár József és az NB III-as Váci Izzó MTE-be igazoló Brockhauser István után. Mondhatni, a célnak pont megfelelt, Temesvári Miklós sok lehetőséget nem adott neki.

Szieben László az Újpesti Dózsa 1983/84-es csapatképén az álló sorban balról az első

Három idény alatt mindössze 2 bajnoki találkozón szerepelt. A KEK-negyeddöntős idényben nem kapott lehetőséget, a következő két szezonban 1-1 mérkőzésen védett. Ebből minden bizonnyal neki is és a szurkolóknak is az 1986. áprilisi Budapesti Honvéd elleni 0-6 maradt a legemlékezetesebb, valljuk be, saját nevét nem írta be aranytollal a lila-fehérek emlékkönyvébe...

Dr. Szieben László azon egykori kapusok egyike, akinél kizárólag a saját emlékeimre és lexikális tudásomra hagyatkozhatok. Pályafutásának nem sok nyoma maradt fent a neten, mondhatni, semennyi. Talán egycsapásra másként alakult volna az élete, ha az aberdeeni éjszakában Szendrei kiállításáig Temesvári Miklós nem használja ki mindkét cserelehetőségét. Mikor Alex Ponnet kezében villant a 109. percben a piroslap, a kispadon ücsörgő Sziebennek a tépőzárat sem kellett megigazítania a kaucsuk kesztyűjének csuklóján, hiszen a szünetben a megsérült Fekete Lászlót Bogdán István váltotta, akit egy újabb sérülés miatt negyed óra után Szebegyinszky Andrásra kellett cserélni. Talán ilyen picin múlt a világ dicsősége neki, helyette Kiss Sándor bravúrjait láttuk, akinek Szendrei meze a térdéig ért...

1986 nyarán Csepelre tette át székhelyét. Csepelen akkoriban ritka kapusgondokkal küszködtek, hiszen alig két éve volt akkor, hogy a csapat mindkét kapusát, Kovács Attilát és Gendur Lászlót hosszú évekre eltiltották. Előbb az ifista Komlódi maradt egyedül kapus, majd a szintén tinikorú Gelei Károly védett, ráadásul az ő helyére érkezett Szieben, mert Gelei akkor igazolt a bajnok Budapesti Honvédhoz.

Szieben Csepelen lett befutott és ismert kapus. 1993-ig – jellemzően első számú kapusként – több mint 100 bajnoki mérkőzésig jutott. De a történetben a csavar az, hogy a bajnoki mérkőzéseken éveken át ő rúgta csapatának büntetőit, méghozzá igen biztos lábbal. Bajnoki góljainak száma 10 felett van, sőt, utolsó bajnoki szezonjában, mikor a Csepel 2-1-re legyőzte a Békéscsabát, Szieben akciógóllal szerezte meg a győzelmet.

Dr. Szieben László még aktív pályafutása alatt jogi diplomát szerzett az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán. Később feltűnt a magyar labdarúgásban sportvezetőként, megítélése igen csak véleményes. Hogy önszorgalomból lett trollelefánt a porcelánboltban, avagy a megfelelési kényszer vezette valamilyen irányba, már sosem fog kiderülni, de nem is lényeges...

Szigethi Károly

Az 1949-es születésű Szigethi a Budapesti Spartacus csapatában ismerkedett meg a kapusiskola alapjaival és ott is járta végig a korosztályos ranglétrát. 1972 nyarán igazolt az akkor már zsinórban többszörös bajnok Újpesti Dózsába. Akkoriban őt szemelték ki a visszavonulni készülő Szentmihályi Antal pótlására.

Szigethi Károly magabiztos labdafogása 1973-ban

Az első idényében már több meccsen védett, mint az a Borbély László, aki addig volt a lilák tartalék kapusa. Szentmihályinak 24, Szigethinek 6, Borbélynak 1 fellépés jutott. A következő szezonban már 9 meccsig jutott, az áttörést az 1974/75-ös bajnokság hozta meg neki, amikor már csak Rothermel Ádámmal kellett megküzdenie az 1-es számú mezért.

1974 nyarán Szigethi edzésen bizonyít, Rothermel pedig a háttérben figyel

Szigethi a bajnokságban 17 meccsen védett, az új igazolásnak, Rothermelnek 13 meccs jutott. A következő idényben azonban már végleg Rothermel lett Várhidi Pál favoritja.

Szigethi összesen öt szezont töltött el a Megyeri úton, 48 bajnoki találkozón védett. Háromszor bajnok és egy-egy alkalommal bajnoki ezüst- és bronzérmes, illetve Magyar Kupa (MNK) győztes lett a csapattal.

Szigethi Károly az Újpesti Dózsa 1975-ös MNK-győztes csapatában

Szigethi 1977-ben igazolt a már edzőként pont Szentmihályi Antal vezényelte és frissen az NB I-be jutott Székesfehérvári MÁV Előre csapatába.

Szigethi 1978 tavaszán a MÁV Előre kapusaként

1979-ig párban Paulusz Györggyel védték a kisebbik székesfehérvári csapat kapuját, 28 bajnoki mérkőzésen lépett pályára.

Szűcs István

Az 1952-es születésű egykori kapus a labdarúgó pályák környékén leginkább a Stuca becenévre hallgatott, mintsem a saját nevére. Alig húszévesen, az 1971/72-es idényben mutatkozott be az első osztályban a Vasas kapusaként. Tamás Gyula és Mészáros Bubu mögötti harmadik számú kapusként csak egy bajnoki meccset kapott, amolyan "mélyvíz-effektus" gyanánt a bajnokság utolsó fordulójában.

A következő két szezont katonaként Szentendrén töltötte a Kossuth KFSE NB II-es csapatában. 

Szűcs István a KKFSE 1973-as csapatképén jobbról az első

A csapat első számú kapusa volt, első szezonjában 33, második szezonjában 19 másodosztályú bajnoki találkozón védett, utóbbi "csak" azért ilyen kevés, mert leszerelése után idény közben visszatért a Vasashoz. Itt ismét csak 1 mérkőzésen kapott lehetőséget Baróti Lajostól, csakúgy, mint pár éve Machos Ferenctől.

1975 nyarán az akkor NB I-es Salgótarjáni BTC csapatához igazolt, zsinórban két szezont töltött csapata az első osztályban, ebben a periódusban 22 meccsen védett. Idény végén, mikor csapata kiesett, nem igazolt el, hanem egyik főszereplője volt annak, hogy a dr. Lakat Károly irányította bányászcsapat fölényesen megnyerte az NB II-t és egy év után visszajutott az élvonalba.

Szűcs István 1978-ban az NB II-t megnyerő SBTC csapatképén az álló sor bal szélén, másik végén tartalékja, Kovács II. László

1980-ig, csapata újbóli kieséséig védett az NB I-ben, összesen 101 bajnoki találkozót számlálva.

Szűcs István 1980-ban a SBTC kapusaként, nem az ő teljesítményén múlt a kiesés

Szűcs addigra már túl jó kapus volt az NB II-höz, több lehetőség közül is választhatott, ő az akkoriban évről évre a kiesés elkerüléséért harcoló Debreceni MVSC-t választotta. 1980 és 1983 között az NB I-ben 87 bajnoki mérkőzésen védett a csapat első számú kapusaként.

Szűcs István a DMVSC 1982/83-as csapatképén az álló sorban a jobb oldali kapus, a másikuk Mező József
 

Első debreceni szezonjában minden bajnokin ő védett, a következő évben Lukács Jánosnak jutott két meccs. A kiesés idényében pedig már Mezővel váltották egymást, 21 bajnoki találkozóig jutott. Az 1983/84-es idényben az NB II-ben szintén ő védett többször mint Mező, 22 találkozón szerepelt, így egyik fő részese volt annak, hogy az Eger SE mögött ezüstérmesként jutott vissza csapata az első osztályba.

Szűcs István 1976-ban egyszer, Kovács László tartalékjaként, Ausztria ellen a válogatott kispadján is ülhetett, 1980-ban pedig tagja volt az olimpiai válogatott keretnek, de hivatalos selejtezőn nem lépett pályára.

Szűcs István az olimpiai válogatott egyik előkészületi mérkőzésén, 1980-ban

Tamás Gyula

Az 1941-es születésű egykori kapus szülővárosa csapatában, a Diósgyőri VTK-ban ismerkedett meg a labdarúgás alapjaival. A korosztályos ranglétrát végigjárva 1963-ban mutatkozott be az NB I-ben csapatában. 1969-ig gyakorlatilag végig ő védett a DVTK-ban, 143 első osztályú bajnoki mérkőzést játszott úgy, hogy ebből a hat évből egy szezont az NB II-ben töltött csapatával. Igaz, pont abban az évben Magyar Kupa (MNK) döntőig meneteltek a diósgyőriek, de azt elveszítették az ETO-val szemben.

Tamás Gyula a DVTK kapusaként az 1964-es kupadöntőn  

1970-ben igazolt a Vasasba, ahol tizenegy szezonon keresztül védett Mészáros Bubuval párban. Jellemzően az évtizedet elfelezték, eleinte Tamás volt az első számú kapus, később a jóval fiatalabb Mészáros, aki utánpótlás-, majd felnőtt válogatott lett az idők folyamán, szép lassan kiszorította őt. A hetvenes évek elején az angyalföldiek két bajnoki bronzérmet szereztek. Az elsőnél még Tamás Gyula védett az összes meccsen, a következő évben már csak 18 mérkőzésen, a többin Mészáros.

Tamás Gyula a hetvenes évek elején abszolút egyeduralkodó volt a Vasas kapusai között

A csapat történetének mindezidáig utolsó bajnoki címénél a 34 forduló alatt Bubu már 32 meccset számlált, Tamás 2 mérkőzésen léphetett pályára kezdőként, egyszer pedig csereként váltották egymást.

Tamás Gyula a Vasas 1976/77-es bajnokcsapatában az álló sor jobb szélén, bal végén Mészáros Ferenc

Tamás a fenti címeken felül egy-egy Magyar Kupa (MNK) arany-, és ezüstérmet is a kesztyűjébe rakhatott. Aktív pályafutását 1981-ben, közel negyven évesen fejezte be.

Tamás 1967-ben, még a DVTK kapusaként lett válogatott labdarúgó. 1970-ig 11 alkalommal húzhatta magára a címeres mezt.

Tamás Gyula 1967-ben a Labdarúgás című havilap címlapján abból az alkalomból, hogy válogatott lett

Pályafutásának befejeztével sportvezetőként és edzőként is dolgozott tovább a labdarúgásban. Volt a Vasas labdarúgó szakosztályának vezetője, kapusedzőként pedig külföldön dolgozott a japán és az iraki válogatottnál, illetve Ausztriában a Casino Salzburgnál. Itthon pedig többek közt természetesen a Vasasnál, az Újpestnél, a Zalaegerszegi TE-nél és a Videotonnál. De dolgozott a magyar olimpiai, és a felnőtt válogatottnál is. 2010-ben ment hivatalosan nyugdíjba a Felcsút SC kapusedzőjeként. Öregkorában sem tétlenkedik, gyerekeknek szervez nyári kapusiskolákat. Napjainkban, hetvenhárom évesen még reméli, hogy sok aktív év áll előtte...

Tasnádi Zoltán

Az 1948-as születésű egykori kapus húsz évesen mutatkozott be az NB I-ben a Rába ETO kapusaként, de a Rába-parti zöld-fehéreknél az volt egyetlen bajnoki mérkőzése.

Egy év múlva, 1969-ben igazolt az akkor NB II-es Békéscsabai Előre Spartacusba. A másodosztályú években Tóth Mártonnal védett felváltva, nagyjából fele-fele arányban. Fő részese volt annak, hogy a viharsarki lila-fehérek 1973-ban megnyerték a másodosztályt, és így az NB I-be jutottak.

Tasnádi Zoltán 1976-ban a Békéscsaba kapusaként

1980-ig védett Békéscsabán, addig már végig az első osztályban. Hol ő volt az első számú kapus, hol Bugyik János, így 73 bajnoki találkozó jutott neki az élvonalban. Legjobb eredménye egy bajnoki 10. helyezés, de választották legjobb kapusnak az egyik téli Képes Sport teremlabdarúgó-tornán is.

Tóth Zoltán

Az 1955-ös születésű egykori legendás kapusnak a fogantatás pillanatában predesztinálva volt sorsa, hiszen édesapja, Tóth György is az Újpest válogatott kapusa volt. 

Tóth Zoltán és Tóth György 1978-ban

Tóth Zoltán tizennégy évesen lett az Újpesti Dózsa igazolt labdarúgója. Végigjárva a korosztályos ranglétrát, volt többszörös ifjúsági és tartalék (gyakorlatilag az akkori utánpótlás bajnokság) magyar bajnok. 1977-ben került a felnőtt kerethez Rothermel Ádám tartalékjaként. Két idényen keresztül szerepelt a Megyeri úton, kétszeres magyar bajnok volt. Mindkét alkalommal testvériesen megosztoztak Rothermellel a bajnoki szereplések tekintetében. Az 1977/78-as bajnokságban 15-15 (Bodnár Lászlónak ekkor jutott 4 bajnoki találkozó - a szerkesztő megjegyzése), a következőben 17-17 mérkőzésig jutottak mindketten.

Tóth Zoltán 1977-ben egy Dózsa-Fradin a Népstadionban Nyilasi Tibor elől húzza le a labdát magabiztosan

Bajnoki mérkőzéseken páratlan a statisztikája, 13 meccset hozott le nullára, azaz nem kapott gólt. Három UEFA Kupa (az EL egyik elődje - a szerkesztő megjegyzése) mérkőzésen védett, ebből kettőn ismét nem kapott gólt. 2-0 a spanyol Bilbao és 7-0 az osztrák VÖEST Linz ellen.

Tóth Zoltán a rossz emlékű bilbaói visszavágón

Az egykori ifjúsági-, és olimpiai válogatott kapus 1979-ben egyszer húzhatta magára hivatalos mérkőzésen a címeres mezt, Tbilisziben, a szovjetek elleni 2-2-es EB-selejtezőn.

Ramaz Sengelija elvtárs szemmel láthatólag csak Tóth-tal együtt rugdossa át a labdát a gólvonalon bajtársi segítséggel

Mindössze 25 bajnoki meccs után lehetett válogatott. Talán a második szovjet gólt sosem felejtjük el: Tóth már megkaparintotta a labdát, mikor szovjet sportbarátaink, élükön Ramaz Sengelijával, egész egyszerűen labdával együtt átrugdosták őt a gólvonalon. (хотя вратарь лежал с мячом в руках...: "habár a kapus feküdt a földön, labdával a kezében...", írta szó szerint az akkori Szovjetszkij Szport című napilap.)

1979-ben, huszonnégy évesen Tóth Zoltán illegálisan elhagyta Magyarországot, akkori terminus technicus-szal élve disszidált. Ezután az Egyesült Államokban a profi terembajnokságban futott be páratlan karriert. A San Diego Socks-ban és a St. Louis Stormban védett. Előbbiben több mint tíz évig, pályafutásának befejezése után pár évvel ünnepélyes keretek között visszavonultatták a csapat 1-es számú mezét.

Ulbert Tibor

Az 1960-as születésű egykori kapus a '80-as évek elején és közepén az NB II-ben többször is a feljutás tornácán táncoló hódmezővásárhelyi HÓDGÉP-Metripond SE egyik legbiztosabb pontja volt. 1985-ben igazolta le a Rába ETO.

Ulbert Tibor a Rába ETO 1985-ös csapatképén a középső sorban a jobb szélen, másik végén Mészáros Ferenc

Eleinte Mészáros tartalékja volt, majd amikor Bubu 1986 nyarán visszatért Portugáliába, két évig a csapat első számú kapusa volt, közel 70 bajnoki találkozón szerepelt. A  győriekkel egy bajnoki bronzérmet szerzett.

Ulbert Tibor 1987-ben és 1988-ban többször is szerepelt az olimpiai labdarúgó-válogatottban.

Ulbert Tibor az olimpiai válogatott keretben az ülő sor jobb szélén, a sor másik végén Zsiborás Gábor

Pályafutása befejezése után kapusedzőként dolgozott többek közt Sopronban, Székesfehérváron és Szombathelyen is.

Veréb György

Az 1949-ben született egykori kiváló kapus maga az Élő Legenda Diósgyőrben.

Lokálpatrióta DVTK-drukkerek – városvédelmi okokból – szívük szerint csak minden párhuzamos utcát neveznének el róla Miskolcon, mert furán venné ki magát, ha két ugyanolyan nevű utca keresztezné egymást...

Szülőhelyén a borsodi Mérán kezdett focizni, világéletében kapus volt. Az általános iskolát alig járta ki, mikor már a község megye I-es csapatában bemutatkozhatott a felnőttek közt. Nem váratott sokáig magára, hogy a nagyon fiatalon megyei válogatottá lett kapus egy komolyabb csapatba kerüljön. Tizenöt évesen lett a Miskolci VSC játékosa. Az ifi korosztály után pedig 1967-ben a DVTK igazolta le, rögtön a válogatott Tamás Gyula tartalékja lehetett.

Veréb György a DVTK kapusaként 1971-ben egy Tatabánya elleni bajnoki mérkőzésen

1967 és 1988 között, ami több mint húsz esztendő (!!!), 248 első osztályú bajnoki mérkőzésen védett a DVTK-ban. Csapata ebben a két évtizedben többször is megfordult a másodosztályban, ezért tűnik a közel két és félszáz NB I-es mérkőzés kevésnek. De hogy érzékeltessük az időintervallumot, Veréb György majdnem 1000 tétmeccsen (NB I, NB II, Magyar Népköztársasági Kupa, UEFA Kupa, Kupagyőztesek Európa Kupája, stb. - a szerkesztő megjegyzése) védett a borsodi piros-fehéreknél.

A DVTK-val egyszeres magyar bajnoki bronzérmes és kétszeres Magyar Kupa (MNK) győztes volt.

Veréb György az 1980-as kupagyőztes csapatképen az álló sor jobb szélén, a sor másik végén lévő kapus Szabó László

Veréb György 1981 októberében azon kevés játékosok közé került be, akik a Népsporttól 10-es osztályzatot kaptak. Az NS osztályzatai alapján másik két idényben az Év Kapusa címet nyerte el.

Veréb György 10-es osztályzata a Népsport 1981. október 8-i tudósításában

1998-ban, életében utoljára, ötvenhez közel, amikor már a csapat kapusedzője volt, az akkori kapusok sérülése miatt még védett egy bajnoki mérkőzésen.

Veréb György volt megyei és ifjúsági válogatott. 1979-ben az olimpiai válogatott mezét kétszer is magára húzhatta.

Veréb György az olimpiai válogatottban

Aktív pályafutásának befejezése után kapusedzőként és sportvezetőként is dolgozott. Évtizedeken át állt a DVTK alkalmazásában, mellette dolgozott a magyar olimpiai válogatottnál is. Már játékos korában edzői oklevelet szerzett és szakmai képzésekben vett részt. De egykori csapatánál volt technikai vezető, majd szakosztályvezető, később ügyvezető titkár is. 1993-tól 1996-ig a BM hivatásos állományában teljesített szolgálatot mint sajtóreferens és sporttiszt.

Egyéb címei között olyan kitüntetések is szerepelnek, mint a belügyminisztertől kapott dísztőr, melyet a sport- és munkateljesítményéért kapott, Miskolc városának Nívó-díja, vagy szülőfalujának díszpolgári címe.

Zsiborás Gábor

Az FTC néhai kapusa 1957-ben született Budapesten. Tíz évesen lett a Fradi igazolt játékosa.

Zsiborás Gábor a Fradi ifistájaként 1975-ben az álló sorban jobbról a negyedik

Az ifiből kiöregedve nem kisebb nevek mellett lehetett a felnőtt keret tagja, mint Hajdú József és Géczi István.

Zsibi 1979-ben Géczi István búcsúmeccsén, az álló sorban középen a kapuslegendák, Hajdú József, Géczi és Zsiborás Gábor

Az 1977/78-as bajnokságban, húsz évesen kapta élete első NB I-es szerepét. Az ellenfél a Bp. Honvéd volt, a Fradi nyert 2-1-re, a kispestiek gólját bizonyos Zsiborás szerezte – öngólból, egy kapufáról a hátára pattant labda csorgott be a kapuba. Ettől függetlenül parádésra sikeredett a bemutatkozás. Olyannyira, hogy még abban a bajnokságban sikerült Hajdút végleg kiszorítania a kezdőből. Az 1980/81-es szezon nagy részét egy sérülés miatt kihagyta, a következő bajnokságban felváltva védett Kakas Lászlóval. 1983-tól 1988-ig viszont több, mint 5 szezonon át megint zsinórban övé volt az 1-es számú mez.

Zsiborás Gábor a Fradi kapusaként a '80-as évek elején

1988-ban megsérült egy tornán az olimpiai válogatott kapusaként, addigi helyettese, Józsa Miklós pedig szenzációs formába lendült. Zsiga a felépülése után inkább a váltást választotta, hogy stabilan és folyamatosan védhessen, ezért az MTK-ba igazolt. 1993-as haláláig négy szezont húzott le az MTK-VM-ben. 

Átigazolásának pikantériája az volt, hogy új csapatában első mérkőzése az Üllői úton volt. A Fradi 4-0-ra nyert, ennek ellenére Zsiborás hetes osztályzatot kapott a Népsporttól. De nem is ez a lényeg. Zsiborást (hátborzongató manapság, hogy valaha jártak ennyien egy bajnoki meccsre) huszonnyolcezer ember vastapsa fogadta és minden megmozdulását hangos ováció kísérte.

Zsiborás Gábor és Józsa Miklós a bizonyos FTC-MTK-VM után a pályáról levonulóban

A két csapatnál összesen 361 elsőosztályú mérkőzést játszott, a Fradival egyszeres magyar bajnok és Magyar Kupa (MNK) győztes volt. Kétszer nyerte el a Toldi-vándordíjat.

Zsiborás Gábor a vándordíjjal és a díj névadó alapítójával

Zsiborás Gábor 1979 és 1987 között négy alkalommal húzhatta magára a magyar válogatott címeres mezét.

Zsiborás Gábor 1983 szeptemberében, élete válogatott meccsén az NSZK ellen

Ötödik fellépésére készült az Oroszország elleni világbajnoki selejtezőn 1993-ban, mikor a válogatott Üllői úti edzésén rosszul lett és kómába esett. Egy hét múlva a kórházban halt meg. Napra pontosan tíz évvel a nyugatnémetek elleni meccs után. Halálának pontos okát sosem sikerült kideríteni.

Zsibi hihetetlen űrt hagyott maga után, egy egész ország gyászolta...

Sorozatunk ezzel véget ért. Kérem, tartsanak velünk a jövőben is, hisz' nem csak a Nosztalgia rovatunk robog majd tovább ehhez hasonló érdekességekkel, hanem napi aktualitású témákban is olvashatják szerkesztőségünk tagjainak borotvaélesen elmés gondolatait és meglátásait.

Köszönetnyilvánítás:

A sorozat alapötlete az enyém volt, jobbára saját képeket, adatokat és emlékeket használtam. De rengeteg külsős segítség érkezett, mind a statisztikai adatokat, mind a képeket illetően. A sorozat ezek nélkül nem lehetett volna ennyire teljes. Szeretnék köszönetet mondani a teljesség igényére erősen törekedve:

• millerdraft szerkesztőtársamnak, aki cikizésből szeret engem a felesleges tudományok doktoraként aposztrofálni, de majd rájön egyszer méretes öngóljára, hiszen az Újpesti Dózsa volt kapusaihoz elmondhatatlan mennyiségű statisztikai adattal szolgált,

• Püspök utcai gombaszedő (Henti) barátomnak, aki végtelen és angyali türelemmel szerkesztgette írásaimat a megjelenések előtt,

• Fradista Utazó szerkesztőtársamnak, aki annyi elütésemet javította ki menet közben, mint égen a csillag, sőt, egyszemélyben volt felelőse annak a munkának, hogy a színes verzióban birtokomban lévő saját képeim a sorozatban fekete-fehérben jelenhessenek meg, egységesítve az egész összképet,

• CSABEE-nak, aki a Vasas egykori kapusaival kapcsolatban kifogyhatatlan az emlékekből,

• Kovács Krisztiánnak, alias Bcs Casual-nak, aki a Viharsarok labdarúgásának elképzelhetetlen mértékű professzora és az igen színvonalas bcscsl.blogspot.de oldal egyszemélyes szíve-lelke,

• Kárpáti Tamásnak (Digitális Magyar Futball Könyvtár), szerkesztőségünk örök és kiapadhatatlan forrásának,

• Kiss Lászlónak, aki Kárpáti Tomival közös barátunk és irigylem a nálam is nagyobb lexikális képességeiért,

• Kordás Józsefnek, aki a gombfoci.eoldal.hu üzemeltetője, pár csapatkép-ritkaságért,

• Rózsa Tibornak, akitől ismeretlenül szereztem fényképeket páratlan gyűjteményéből,

• Kovács Zoltán barátomnak, aki a Retró Foci Képek lelkes működtetője,

• a tempofradi.hu portálnak pár képért és a páratlan adatbázisáért, amire többször rászorultam, mikor elbizonytalanodtam saját tudásomban,

• a boon.hu-nak is, mert találtam náluk olyan képet, amely jobban passzolt egy vonatkozó részhez, mint a saját képtáram,

• gyerekkori barátomnak, dr. Dénes Tamásnak, akinek kisujjában az egész univerzum hever, nem csak az a pár adat, ami nekem néha-néha kellett,

• és végül, de nem utolsósorban, atyai jó barátomnak, Lakat T. Károlynak, akinek személyesen átélt tapasztalatai semmihez sem foghatóak a magyar labdarúgással kapcsolatosan.

Minden olvasónknak köszönöm az észrevételeket, még azoknak is, akik az első résznél már lehurrogtak, hogy hiányolják Rapp Imrét és Zsiborás Gábort.

Szeretnék külön elnézést kérni többek közt Baji Tamástól Békéscsabáról, Mázi Tamástól Tatabányáról, Rózsa Zsolttól Újpestről, Lukács Jánostól Debrecenből, Holló Istvántól Dunaújvárosból, és Varga Nándítól a Czabán Samu térről, illetve a Mennyországból, hogy néha csak utaltam rájuk, de külön említést nem kaptak. Remélem, kérésem előbb-utóbb mindenkinél célba ér.

Emlékeztetőül:

Két évtized felejthetetlen és elfelejtett magyar hálóőrei, A-Cs

Két évtized felejthetetlen és elfelejtett magyar hálóőrei, D-G

Két évtized felejthetetlen és elfelejtett magyar hálóőrei, H-Kos

Két évtized felejthetetlen és elfelejtett magyar hálóőrei, Kov-M

Két évtized felejthetetlen és elfelejtett magyar hálóőrei, P-Sze

Szintén figyelmükbe ajánljuk: 

Időkapszula: NB 1 - 1983-84

Időkapszula extra, az 1983/84-s nemzetközi kupaidény. Főszereplők: BEK: Rába ETO, UEFA Kupa: FTC, Budapesti Honvéd, KEK: Újpesti Dózsa.

1. forduló, 1. kör: Rába ETO-Vikingur Reykjavik, PSV Eindhoven-Ferencváros, AEL Larissa-Bp. Honvéd, AEK Athen-Újpesti Dózsa.

1. forduló, 2. kör: Vikingur Reykjavik-Rába ETO, Ferencváros-PSV Eindhoven, Bp. Honvéd-AEL Larissa, Újpesti Dózsa-AEL Larissa.

2. forduló, 1. kör: Rába ETO-Dinamo Minszk, Bp. Honvéd-Hajduk Split, Újpesti Dózsa-1. FC Köln

2. forduló, 2. kör: Dinamo Minszk-Rába ETO, Hajduk Split-Bp. Honvéd, 1. FC Köln-Újpesti Dózsa

3. forduló, 1. kör: Újpesti Dózsa-Aberdeen

3. forduló, 2. kör: Aberdeen-Újpesti Dózsa

Végül egy kis kötelező irodalom: 

Osztálynapló