1954. szeptember 7-én született Kollár József, az FTC, az Újpesti Dózsa és a Pécsi MSC egykori kapusa.
Kollár a Bp. Honvéd nevelése, Kispestről lett ifjúsági és utánpótlás válogatott.
A Honvéd 1974-es ifjúsági csapatképén az alsó sorban a kupával
Mivel Kispesten nem számítottak rá (Túl nagy volt a felhozatal, hiszen Gujdár mellett ott volt az egykori ifjúsági válogatott Rabcsák, és akkor került a felnőtt kerethez az UEFA tornán bravúrt bravúrra halmozó aktuálisan ifjúsági válogatott Payer is), húsz évesen a Ferencvároshoz igazolt.
1975 nyarán az első ferencvárosi edzései egyike
Nagy reményekkel érkezett, de az akkor már veterán Hajdú József és a szintén utánpótlás válogatott Dombai András mögött csak alig pár mérkőzésen jutott szerephez. Így is magyar bajnoknak és kupagyőztesnek mondhatta magát.
Hajdúval a Fradi csapatképén
Innen az Újpesti Dózsába vezetett az útja, ahol azidőtájt eléggé kaotikusak a kapusállapotok. Mikor is Tóth Zoltán váratlanul elhagyta csapatát (és hazáját), az edzők legnagyobb feladata az volt, hogy a kissé elkényelmesedett Rothermelt visszahozzák formájába és versenysúlyába. Kollár, két éven belül „nyugdíjazta” a szebb napokat látott, válogatott kapuvédőt.
Kollár már a Megyeri úton, egy Dózsa-Fradi meccs alkalmával 1981 tavaszán
Az 1980/81-s szezon tavaszi felében már övé volt az újpesti 1-es számú mez. És ki tudja, mire vihette volna és meddig, de a következő szezonban érkezett Temesvári Miklós edző Nyíregyházáról, aki hozza magával Szendrei Józsefet. Kollár az Újpesttel két Magyar Kupát (MNK) nyert.
Amikor Újpesten sütött rá a nap - csak az ifista Brockahuser volt az ellenfele
Kollár előbb-utóbb ráunt a tartalékok kenyerére és 1983 nyarán továbbállt Pécsre. Ahol Bodnár László élete legjobb formáját nyújtotta hosszú éveken át, így Kollár zömében ismét csak a kispadra kényszerült.
Kollár és Bodnár Pécsett
Kollár végül ismét költözik, ezúttal Kaposvárra, ahol pályafutása végéig játszott.
Kollár József a Kaposvár 1987/88-as csapatképén, a középső sor bal szélén
És még egy érdekesség életében/pályafutásában, mikor a salvadoriak egy gálameccs keretében 2007-ben megemlékeztek a 10:1 25. évfordulójáról, meghívták az akkori magyar játékosokat. A ’82-s kapusok közül senki nem vállalja a túrát, ezért „vendégként” Kollárt hívták meg maguk közé a régi játékosok, így tulajdonképpen jutalomjáték gyanánt, felhúzhatta magára a címeres mezt (oly sok utánpótlás válogatottság után) – persze, nem hivatalosan.
Címeres mezben - a jutalomjáték
Kollár József még hatvan felett is aktív, itt 2018-ban a Ferencváros öregfiúk csapatában
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Ajánlott bejegyzések: