Én alapvetően szeretem ezt a stadiont, mert remek létesítmény, de kezdem azt gondolni, hogy el van átkozva. Megint sikerült majdnem összehozni a teltházat, aztán mégsem. Így a lehetséges maximálisnál pár ezerrel kevesebben látták azt, hogy valami egészen szánalmas teljesítménnyel sikerült kikapnunk az első Európa bajnoki selejtezőnkön, Észak-Írországtól. És bár ez nyilván történelmi tett, nekem mégsem erről marad emlékezetes ez az este. Ugyanis autóval mentem! Írhatnám, hogy én voltam a hülye, de dolgom volt előtte, ez volt az egyetlen esélyem, hogy odaérjek, nem volt más választásom. Ha már így alakult, azért bíztam benne, hogy a több évtized alatt felhalmozott rutinom és helyismeretem majd megoldja a legfőbb kérdést, a parkolást. Muhaha.

Azt, hogy mitől lett már a Bocskain dugó vasárnap délután 5 körül, tudni sem akarom, de ezzel indult a dolog. Átküzdöttem magam a Petőfin, a Halleren megközelítettem a helyszínt, és már csapattam is volna be a Rezső tér felé, mert ott azért mindig meg lehet állni, amikor valami szabadtéri rendezvény látványa tárult a szemem elé, a templom előtti teret és utcákat teljesen elfoglalva. Önmagában ez nem lett volna baj, de a környező utcák (gyakorlatilag a Haller-Elnök saroktól), ahol mindkét oldalon parkolóhelyek százai sorakoznak, szép közterületfelügyeletes szalaggal és átmeneti megállni tilos táblákkal voltak lezárva, parkolni csak engedéllyel, mondta az arc. Autó egy szál sem, a közelben ember sehol, parkoló üres. Így ni: 

A közterület rendeltetésszerű használatáért felelős jóember mögött is látszik pár hely, a lényeg, hogy az ő autója kényelmesen elfér. Volt ám ott több hely is, de azért igyekeztem végre beérni, mert ekkor már túl voltam a nehezén, és elég nyűgös voltam, örülök, hogy egyáltalán sikerült valamennyire dokumentálni a helyzetet.

Amikor először szembesültem ezzel, mentem tovább, mert ez itt teljesen reménytelen volt. A többiek, akik már vártak a kapunál, mondták telefonban, hogy a stadion melletti üres telken kevés az autó, próbáljam meg azt. Gondoltam pofátlanul drágán adják, biztos azért nincsenek benne sokan. Na persze. Odaértem, megpróbáltam bekanyarodni a szinte üres parkolóba, amire csak MLSz által kiállított behajtási engedéllyel lett volna lehetőségem. Lehet, hogy aztán megtelt, és az első félidőben lelépett mindenki, mindenesetre a szünetben, már bentről ez így nézett ki:

Meg így:

És így, hogy lássunk autót is benne, viszonyítás képpen:

Ha jól emlékszem a Kubatov féle kijelentésekre, ez 800 (vagy 400?, tökmindegy, nincs kedvem utána nézni) autó befogadására alkalmas. Nevezzük foghíjasnak.

De ne adjuk fel, haladjunk tovább. Az ex-Gyáli, ma Albert Flórián útra behajtani nem lehet, hiszen mi történne, ha ott autók közlekednének, bele sem merek gondolni, szörnyű lett volna. El a Mester utcáig, ott visszaforduló. Nagyvárad tér felé fürtökben lógnak az autók, sehol egy hely. A stadion mögé behajtani persze innen sem, megyünk tovább. Nincs mese, vissza az Üllői túloldalára. Bementem a kórház mögé közvetlenül, ahol valami elképesztő mákkal, fél óra tötyögés után pont kiállt valaki, és betettem az autót a helyére. Mert persze mindezt a körözést számtalan autós társammal együtt adtam elő, nagyrészt lépésben.

Ez után roppant szabálytalanul és veszélyesen átkeltem az Üllőin, és a stadion főbejárata felőli oldalon mentem a D szektorok felé, ahol a legkevésbé sem meglepő módon, egy legalább félig üres VIP parkoló fogadott, ebben a formában:

A másik oldalon is élére voltak állítva a nagyon fontos személyek gépjárművei.

Kezd összeállni a kép. Ha azt a 20 autót, ami a másik oldalon a murvás parkolót sajátította ki, ide engedték volna, akkor olyan hiba keletkezett volna a mátrixban, ami még a Kánai úton is éreztette volna a hatását. Bele se gondoljunk. A mélygarázs lehetett még egy klassz látvány, a VIP szektorok telítettségéből merészelek ilyen messzemenő következtetést levonni.

Azt, hogy a felüljáró alatt sem lehetett megállni, sajnos csak autóból láttam, nem tudom képekkel illusztrálni, de mikor máskor ezt is, ha nem most. Persze állt alatta 56 db kék villógós autó és furgon (ettől  még ugyaennyi elfért volna), kellettek is a rend éber őrei, vérengző északír hordták járták az utakat, rettegésben tartva az őshonos lakosok ezreit.

Aki itt éli tömegközlekedő életét, a mi kis fővárosi valóságunkban, az persze tudja, hogy ezen a hétvégén a 3-as metrón vágánycsere volt, úgyhogy pótlóbuszok jártak. Az 1-es villamosról csak az ég tudja éppen milyen állapotban van, egy barátom (aki egyébként két gyermekével döntött e kiváló vasárnap esti szórakozás mellett), azt mesélte, hogy nekik csak egyszer kellett a pótlóbuszra átszállni, majd 10 percet várni egy villamosra. Azt nem tudom meddig jutottak vele. Róluk jut eszembe, hogy ő a gyerekekre való tekintettel a jegyvásárláskor kérte, hogy a kazah jegy ellenében felajánlott legolcsóbb kategória helyett eggyel jobbat vehessen (természetesen a különbözet megfizetésével), és nagyon készségesen adtak is nekik jegyet. Az E szektorba. Jaja, az a vendég. Felhívta az MLSz-t, mondták neki menjenek csak nyugodtan, majd árkísérik őket valahova. Végül a B1-ből nézték a meccset.

A vendégek himnuszát a VIP parkoló fényképezése közben, a mienket a D szektorok bejárata előtt nyomuló tömeget megpillantva hallgattam, felemelő pillanatok voltak.

Sikerült úgy megrendezni ezt a mérkőzést, hogy a stadion környékén egyébként aránylag szép számban fellelhető parkolóhelyek saccra legalább 80%-a üresen, lezárva bóbiskolt, a metro helyett pótlóbuszok jártak, a villamos meg sürítve talán 10 percenként. Aztán persze aki bejutott, nem csalódott, történelmi vereséget sikerült elszenvedni. Ha minden igaz, összejött az a bravúr, hogy a 62. perc környékén (első meccs a sorozatban, ne felejtsük) már megszólalt a "Pintér, takarodj!", megelőzve a 64. percben eleresztett, első normálisnak nevezhető kapura lövésünket. Szurkolókat a stadionokba, persze. Már annak számát sem tudom, hogy én hányszor sütöttem el ezt a rossz dumát, de mindig vannak pillanatok, amikor azt hiszi az ember, hogy nincs lejjebb. És aztán újra és újra kiderül, hogy van.

Lehet itt ingyenjegy, új stadionok, pöffeszkedő celebek és politikusok a VIP-ben, méter vastag cukormáz. Ez akkor is egy hatalmas kupac szar alatta, és a máz olyan hermetikusan zárja el a külvilágtól, hogy magában is elkezdett már tovább rothadni. Egyre kevesebb ember kíváncsi rá, és ha nem derült volna ki, ez a poszt is azt akarta a maga módján bemutatni, hogy a maradéknak minden eszközzel elveszik a kedvét a további részvételtől. Nekem speciel a múlt héten érvényes jeggyel nem sikerült bejutnom az örökrangadóra, mert renitens módon nem buszoztam, ezért biztos kicsit érzékenyebb vagyok a kelleténél, de engem most győztek meg végleg, hogy hagyjam a francba ezt az egészet. Bukarestben vicces jelenetek várhatók, utána pedig szerintem itt ezer embernél csak akkor lesz több, ha megint 500 forintos jegyeket osztogatnak ingyenes következő meccsel kombinálva, még az is lehet megyünk megint, mert a végére már igazán jókat röhögtünk kínunkban.