Marci nevű vendégszerzőnk, aki korábban már klaviatúrát ragadott nálunk az utánpótlás neveléssel kapcsolatban, maga is labdarúgóedzőként tevékenykedik. A napi aktualításon felül ez adja cikkünk fő pikantériáját.

Mint ahogy azt már mindenki tudja, Dárdai Pál kinevezésével 25 év után újra van magyar edző egy top bajnokság kispadján. Korábban előfordult, hogy Olaszországban egyszerre tizenkét magyar tréner dolgozott az első osztályban, igaz az még az (olasz)futball hőskora volt, 1933/34-ben. Egyébként akkor épp világbajnok lett a squadra azzurra, szóval innen nézve ez még komolyabb fegyverténynek számított. Most Dárdai egy 25 éves csendet tört meg, de vajon hogy érint ez minket, fiatal magyar edzőket?

Dárdai Pál már a Hertha BSC edzőjeként nyilatkozik

Természetesen csak a magam nevében tudok nyilatkozni – máséban nem is szeretnék - erről a helyzetről. Az nem is lehet kérdéses, hogy örülök Dárdai kinevezésének. De nem csak azért, mert végre-valahára, ha csak ideiglenesen is, de magyar edző ül egy Bundesliga-csapat kispadján, hanem azért is, mert talán életünkben először lesz kire felnéznünk. Fiatal edzőként eddig nem volt olyan magyar szakember, akire fel tudtam volna nézni, akit hitelesnek gondoltam, akinek ittam volna minden szavát. A jelenleg is aktív magyar edzők mindenhol megbuktak, jellemzően bejárták a fél országot, és ami mindegyikükre egyformán vonatkozik: a kutyának sem kellettek ők külföldön. Eddig olyan magyar mesterektől kellett tanulnunk a szakmát, akik soha, semmilyen eredményt nem értek el. Most tekintsük el attól, hogy ebben a, khm, érdekes, magyar bajnokságban mi folyik, az nem mérvadó. Igazán mérvadó számomra az, ami Európában történik. És bizony egy top bajnokság nagy múltú csapatának a kispadjára nem Mezey doktor kellett, nem Pintér, nem Bognár György, hanem a pro-licensszel nem is rendelkező Dárdai.

Itt és most térjünk ki egy pillanatra a papírra. Semmit sem ér.

Na jó, egy kicsit hosszabban: az elmúlt évtizedekben az egész a pénzről szólt. Fizettél, megkaptad. Most Szalai irányításával valamelyest komolyabb lett egy-egy tanfolyam, de amíg olyan szaktekintélyek rendelkeznek pro-licensszel, mint Bognár, Aczél, Borgulya, Détári vagy Gabala, addig ennek a papírnak nincs eszmei értéke. Pláne, hogy Dárdai pro-licensz nélkül ért el remek eredményeket ősszel, papír nélkül lett a Hertha vezetőedzője és nyerte meg első bajnokiját. Nem egy tanfolyam elvégzésével lesz valaki jó edző, jó taktikus, jó pszichológus. Főleg ha a tanfolyamot olyanok tartják, akik Bundesliga/PL/Serie A meccset maximum a tévéből látnak és nem a kispad mellől.

Jogosan merülhet fel a kérdés az olvasóktól, hogy Dárdai berlini kinevezése min változtathat. Valószínűleg nem sok mindenen. Viszont innentől kezdve elviekben itt lehetne az esély, hogy a fiatal és ambiciózus magyar edzők ne kiégett, megbukott emberektől tanulják a szakmát, hanem egy olyan embertől, aki képben van, aki ismeri a modern taktikákat, a modern fizikai, pszichológiai elvárásokat, tudja, hogy egy játékosnak milyen étrendre van szüksége, tudja, hogy motiválja a játékosait, egy szóval egy felkészült szakembertől.

Az én szememben az egyetlen hiteles és komolyan vehető magyar edző Dárdai. Ő az egyetlen, akinek minden szavát innám, akinek minden könyvét megvásárolnám, akinek az összes órájára szívesen beülnék. Mert tudom, hogy ha valakitől, hát tőle tudnék tanulni. Persze azt is tudom, hogy Dárdainak most kisebb baja is nagyobb annál, hogy átadja a tudását az ifjúság számára, de bízom benne, hogy egyszer a jövőben a szakmát tőle tanulhatom majd meg. Nem, nem a papír megszerzésére gondolok, az nem érdekel - 3-4 millió forintom meg úgysem lesz a pro-licenszre - hanem a valódi tudás elsajátítására.

Dárdai, taníts minket!