Azért az alacsonyabb osztályokban is zajlik az élet. Az egyre zavarosabb okokból zárt kapus Soroksár-Vasas meccs árnyékában már fel sem tűnik egy zárt kapus BVSC-Szabadkikötő  a BLSZ II-ben, vagy a Veresegyház VSK-Honvéd-MFA NB III-as találkozó utáni FB-határozat.  Újabban valakinek a mániája lett ez az ellenőr-kirendelés, pedig ennél kevés haszontalanabb dolog van.

A Veres’ és a kispesti fakó összecsapása megihletett egy Jeles Elmét is. Lásd itt. Neki azért már voltak olyan írásai, amit vagy nem tudtunk értelmezni, vagy a meghibbanás egyik biztos tüneteként értelmeztünk. Bigacsiga szerkesztőtársunk azért megpróbálta a lehetetlent és nekifogott egy alaposabb elemzésnek. Nem lettünk nyugodtabbak. 

Tekintve, hogy Veresegyházán is ott voltam mintegy hetven kispestivel, úgy én is szót kérnék. Lehet, hogy erre is jön majd egy válasz-blogbejegyzés, ahol mocskos állat, zsíragy, csacsi, idióta, vagy valami hasonló leszek, de pár dolgot azért tisztázzunk már...

Kispesti huligánok Veresegyházán 1.0

A „Blasz” és a BVSC kapcsán nem akarom tovább ragozni a történéseket, legfeljebb azon morfondírozok, hogy miért kell három meccsre elmeszelni egy ötödosztályú csapatot, amikor egy pofon sem csattant el és egyértelműen a „vétlen” csapat játékosai kezdték provokálni a zuglóiakat. Nem először, nem másodszor és nem harmadszor fennállásuk során. Ott voltam, láttam. Tudom, hogy vannak dolgok, amire nincs mentség, de a labdát szabályosan „lekezelő”, majd hálóba továbbító afrikai játékos első dolga az volt, hogy szabálytalan gólját a BVSC-tábor előtt ünnepelje röhögve és mutogatva, erre jöttek válaszul az ominózus rigmusok. (Viszont a petárdázásnak szerintem semmi értelme nem volt.) Jelzem, hogy nekem alapvetően nem azzal van bajom, hogy fekete játékosokból állt az ellenfél. Többek között azért sem, mert Kispesten már hozzászoktam a színes bőr látványához. 

Tehát autóba szálltam egy kiváló barátommal és két óvodás kislánnyal azon a vasárnapi napon. Megnéztük a Medveotthont,  majd a sporttelep felé vettük az irányt. Ott már láttunk több tucatnyi vonattal érkező, éneklő kispestit.

Kispesti huligánok Veresegyházán 2.0

És parkolás után belebotlottunk még valakibe: Hemingway Úrba. Ott egy másik barátommal szóvá tettük neki, hogy lám-lám, a rettegő családok inkább NB III-ra járnak. Többek között azért, mert itt legalább biztosan be lehet vinni a lányok almaleves dobozát, az almákat és a többi nasit, ellentétben egy családbarát NB I-es stadionnal. Veresen a parkolással sincs gond, míg másutt...

- Hol rét’egnek a chal’adoc? – kérdezett vissza soha le nem kopó ámerikai akcentusával, a jö öreg George.

- Hát ez az! – legyintettünk és mentünk a dolgunkra.

Szögezzük le: egy csúnya szó nem hangzott el. Fenyegetve meg aztán végképp nem volt, pár pikírt, vagy ha úgy tetszik provokatív kérdés hangzott el, semmi több.

A meccs szépen lement, a tavaly papíron kieső, most a kiesés ellen harcoló, erős megye-egyes csapat legyőzte a nyugat-európai exportra szánt akadémistákat 1-0-ra. A Magyar Futball Akadémia csapatát amúgy színesítette egy lassú, de legalább ügyetlen afrikai légiós, bizonyos Koné. Nagyon ügyetlen, de tényleg. A Ligakupa erejét jelzi, hogy pár napra rá ott bezzeg betalált. 

A szurkolók nem voltak elragadtatva sem az ő teljesítményétől, sem társai produkciójától. De alapvetően a szurkolásal voltak elfoglalva, a második játékrészben végig szóltak a dalok. A veresi játékosokkal minimális mértékben (szabálytalanságok idején), a mintegy 200 hazai szurkolóval pedig egyáltalán nem foglalkoztak – a veresiek sem a kispestiekkel.

Ami valóban elhangzott a második félidőben: „Áléáléééé, buzi Hemingway....”

Itt muszáj megjegyeznünk, hogy előző nap a Honvéd biztosnak tűnő győzelmet eresztett ki a kezéből Pécsett egy nagyon fontos kiesési rangadón. A biztosnak tűnő bennmaradás helyett újra a kiesés réme fenyeget. Nézhetjük innen is, onnan is, ettől még tény marad: még a harmatgyenge, csődöktől terhelt NB I-ből is kifelé lógunk ki. Ezért mégis kit kéne felelőssé tennie egy Honvéd-szurkolónak? Ha már az örök optimista Végh Hanta (vele is összefutottam) és Nóbádi is leszámolt minden illúzióval , akkor mit vár a kemény magtól?

Volt két füst, amivel szerintem semmi probléma nem volt. Volt néhány hang-gránát, ami szerintem teljesen felesleges volt, akárcsak a szőnyi úti petárdák.

Megjelent négy rendőr, akik szóltak, hogy nem kéne durrogtatni. A pukkanások ezzel el is halkultak, előállítást nem kellett foganatosítani.  A karhatalom reprezentánsainak egyike, a negyven kilós rendőrlány később sikertelenül próbált tartani egy rendőrkutyát, így az rátámadt egy sétáló kispesti lányra. Szerencsére ez volt az egyetlen fizikai atrocitás aznap és nem is történt komolyabb baj. Igen, lányok is voltak szép számmal a meccsen. A hetven kispesti sem mind ultra volt, jöttek mérsékeltebb vörös-fekete hívek is.

Összességében a kislányok is igen jól érezték magukat, nagyot szurkoltak a „bácsikkal”, szünetben pedig a helyi gyerekekkel fociztak egy műfüves dühöngőben.

A hangulat a régi időket idézte, sokan nosztalgikus hangulatban tértek haza. Kiváló vasárnap délután volt! A második játékrész idejére már a rendőrök is felengedtek és félrehúzódtak, lelkes kispestiek pedig veresi kissrácoknak tartottak előadást Puskás Öcsiről. Mondhatnám, hogy túl idilli kép kezd kirajzolódni, de ez egy tényleg ilyen túra volt.

Cigánd, Kisvárda és Veresegyház után még talán Hatvanba is kilátogattunk volna a családdal másfél hét múlva, kiegészülve az asszonnyal és egy kisfiúval. De nem fogunk. Egészen pontosan ezért nem fogunk (idézet G.F.H fenti írásából): „Szövetségi ellenőrt kell fogadnunk a következő két mérkőzésre, na meg vinni kell saját biztonsági szolgálatunkat, hogy elmagyarázzák a zsíragyúaknak is (sic!), hogy mit szabad és mit nem szabad.”

Egyfelől az MLSZ-határozat nem ír biztonsági szolgálatról. Másfelől a fentiek tükrében nem elegáns szimplán veréssel fenyegetni az NB III-ra kilátogató Honvéd-szurkolókat. Ne szépítsük, ez az üzenet pontosan ezt jelenti: „ha jöttök, kaptok!” Egy kívülálló akár mást is kiolvashat ebből, de aki otthonosabban mozog Kispesten, vagy úgy általában a magyar stadionokban, az ezt nehezen értelmezheti másként. Egyébként is sikerült óvodás módon megüzenni - "szólok a bátyámnak, aki sokkal erősebb nálad!"

Olvasgassunk tovább?

Szóval fiúk, tényleg ekkora …. vagytok, vagy csak én lihegem túl ezt a dolgot? – ezek szerint...

Nem lenne jó, ha egyszer tényleg segítenétek a csapatot, és nem csak a magatok kifürkészhetetlenül kusza és nihil-beütésű gondolatmenetével foglalkoznátok? – Hahahaha, vagy megalol, esetleg szimplán csak :) Illetve még ott van nagyapáink „bagoly mondja verébnek...” kezdetű bölcsessége.

Tényleg azt akarjátok, hogy akadémistáink az ilyen viselkedés alapján ítéljenek meg benneteket? – a „fiúk” pedig a teljesítményük alapján ítélik meg őket. A falábú Konét, a lyukasmarkú, a gólt egyedül összehozó Czuczit. Meg a többieket, akiknek a magyar labdarúgást kéne százmilliókból megmenteniük, de Cigánd után Veresen is kikapnak. By the way, a kisvárdai vereség után (utolsó percben lőtt öngól...) is megtapsolták az akadémistákat.

Nem jönne jól nektek is egy kis respekt?- Huhh... a blogbejegyzéséből egy másik kiváló barátom az alábbiakat vélte kiolvasni: "A keserűség, a rettegés, az elhagyatottság, a teljes magány sorai..."

Nem megyünk Hatvanba tehát. Kár, pedig pont családi program lett volna egy nem agyonbiztosított meccs jó időben, jó levegőn, ahol nem kell magyarázkodni a kicsi cumija, a nagylány plüsse és rágcsás-zacskói miatt. NB I-re már jó ideje nem járunk. Most már NB III-ra sem. Nagyon úgy tűnik, hogy jó ideig BLSZ II-re sem.

Helló, MLSZ, helló, Hemingway! A Családok otthon maradnak!

Kapcsolódó írások - Csakblog - Nem vagyok zsíragyú!