Válogatott okosságok

Ha nem is fenntartás nélkül minden sportágra, de a legtöbbjükre igaz, hogy bizonyos kontinenseken magas szinten űzik őket, míg másutt jóval alacsonyabb, esetleg csak hobbyszinten. Ennek ellenére a világversenyekre való kijutást a legtöbb sportágban részben politikai, részben egyszerű gyakorlati okokból földrészenként szervezik. 

Így van ez a kézilabdában is. A nemzetközi szövetség (IHF) ezt viszont még megfejelte azzal, hogy a címvédő, rendező országok nem számítanak bele a kontinensek kvótájába, sőt, az abszolút semlegesség látszatát keltve egyes szabálypontokban úgy fogalmaztak, hogy például "az előző világbajnok csapat országának földrésze", vagy "a második legjobban szereplő földrész". 

Ez a dolog egész jól működött is addig, amíg évtizedeken át mindig európai volt a világbajnok, és általában Ázsia a második legjobb kontinens. Az egész rendszer voltaképpen erre állt rá, a bonyolult megfogalmazások mögé igazából mindenki odaértette a vonatkozó földrészek nevét. 

De aztán jött a baj, Brazília képében. Többszörösen is. Mindegyik kérdéskör gyökere, hogy a brazilok nagyjából három kategóriával jobban játszanak, mint bárki más az amerikai kontinensről (a kézilabdában Pánamerika egyetlen kontinensnek számít). 

Fotó: brazil2016.gov.br

Először is megnyerték a 2013-as női VB-t. Ezzel az idei világbajnokságra címvédőként nevezhettek be. Ezzel egy plusz lehetőséget teremtettek Pánamerika számára (hiszen a kontinens ugyanannyi csapatot nevezhetett, mint máskor, csakhogy ebbe most a brazilok nem számítottak bele), sőt, még azon túl is, mivel a szabályzat alapján a címvédő kontinense kap +2 részvételi lehetőséget. Ezt a két helyet végül az IHF mégsem adta oda az amerikaiaknak, hanem, felrúgva a saját szabályait, helyettük szabad kártyával Németországot és Szerbiát juttatta ki a VB-re (ezt részletesebben kifejtettük a döntés idején). 

Ez viszont érintetlenül hagyta azt a beosztást, miszerint Pánamerika 1. számú képviselője a VB-n Kuba csapata lett. Éppen Brazília korábbi jó eredményeinek köszönhetően a Pánamerika 1. automatikusan az 1. kalapba kapott besorolást (a címvédő is ugyanoda, de ez most mellékszál). Kuba végül az utolsó előtti helyre futott be, a 23. helyért a teljesen reménytelen csapatok szokásos slágermérkőzésén 29-19-re verve Kongót. Komolyabb szakértelem nélkül is könnyű belátni, miszerint egyáltalán nem mindegy, hogy a csoportodba az 1. kalapból Kuba kerül vagy a regnáló Európa-bajnok Norvégia. Hollandia és Lengyelország, a jó teljesítményükön túl, legalább részben annak köszönhették a jó szereplésüket a világbajnokságon (jelen cikk írásakor a végső helyosztókat még nem játszották le, Hollandia döntős, a lengyelek pedig a bronzért játszhatnak), hogy mindketten Kuba mellé, a B-csoportba kerültek, ahol nem volt egyetlen igazi nagyágyú sem (Kuba a csoportban minden meccsét simán elveszítette, és utolsó lett). 

A harmadik szituációnak akár Magyarország is részese lehet, legalábbis sokan szeretnék, hogy az legyen. Itt a brazilok rögtön duplán is érintettek: egyrészt náluk rendezik jövőre az olimpiát, másrészt azzal, hogy az idei VB-n a 10. helyezést érték el, ugyan csalódást okoztak sokaknak, de így is Pánamerikának szerezték meg a "második legerősebb kontinens" címét. Mit jelent ez a gyakorlatban? A brazil válogatott rendezőként részt vesz a riói olimpián. Helyettük a földrész képviseletében Argentína kvalifikálta magát az olimpiára (az argentinok 18.-ak lettek a mostani VB-n, Kongót és Puerto Ricót tudták megverni, nagyjából a magyar másodosztály szintjén képesek játszani). A második legerősebb kontinens pedig az IHF szabályzata szerint 1 automatikus helyet kap az olimpián (ez ugye Argentína), és 2 csapatot indíthat az olimpiai selejtezőben, ez a pánamerikai selejtezőkön elért helyezés alapján Mexikó és Uruguay együttese. Ezt a két válogatottat még szerkesztőségünk egyetlen tagja sem látta játszani, és nem is szeretnénk elképzelni, hogy milyen képességűek lehetnek. 

Adná magát a gondolat, hogy a világbajnoksághoz hasonlóan itt is legalább az egyikük helyére szabad kártyával kellene valakit beengedni. Már csak azért is, mert az Európában megrendezendő selejtezőtornákra az utazási költség vélhetően elvinné a nemzeti szövetségeik többévnyi költségvetését. Az IHF nem is csinált titkot abból, hogy legalább a második kvótát elvenné Pánamerikától (ez Mexikó számára jelentené a részvételi lehetőség megvonását). A magyar szövetség (MKSz) mindenesetre rögtön azután, hogy eldőlt, a válogatottunk már egyenes úton nem juthat ki az olimpiára, rögtön bejelentkezett egy, a latin-amerikaiak visszalépése után esetlegesen üressé maradó helyre. Nincs kétségünk afelől, hogy Kocsis Máté szövetségi elnök (a háta mögött akár a kormány támogatásával is) a színfalak mögött már intenzív lobbitevékenységbe is kezdett az ügy érdekében.

Mindenesetre, akármi lesz a történet vége, úgy néz ki, hogy ezzel lezárul egy botrányos fejezet. Brazília az idén nem lett világbajnok, és a közeljövőben nem várható, hogy bármilyen világversenyt ők rendezzenek (nem számítva a már kitárgyalt 2016-os nyári olimpiát). Az IHF pedig megpróbálhatná megreformálni a kvalifikációs rendszerét, már csak arra való tekintettel is, hogy a következő olimpia Japánban lesz.