A magyar labdarúgás felemelkedésének a kulcsa - egyesek szerint - a labdarúgó akadémiákban rejlik. Ezen akadémiák ékköve a Puskás Ferenc Labdargó Akadémia, amelyet ennek megfelelően meglehetősen bőkezűen támogatnak a futballszerető magánvállalkozók. Persze a pénz el is kél ott, ahol 112 alkalmazottat foglalkoztatnak és kipróbált NB I-es játékosokat igazolnak az öt válogatott játékos és egykori szövetségi kapitány mellé. Sőt, ha már saját merítésből nem megy a fiatalok beépítése, akkor nem restek szombathelyi tálentumra kivetni a hálójukat, hiszen hol máshol fejlődhetne jobban egy ifjú tehetség, mint ott, ahol Puskás Öcsi bölcsője ringott? Vagy ahol maga Pintér Attila dolgozik - a kispesti Prosser döntött az átigazolás mellett az egykori szövetségi kapitány hatására.

Hiába veszítettek rengeteg pontot az őszi szezonban, köszönhetően a rendkívül kiegyensúlyozott másodosztályú pontvadászatnak, minden esélyük megvan arra, hogy visszajussanak az elitbe, ami feltehetőleg újabb pénzcsapokat nyitna meg a klubért régóta élő-haló módosabb szurkolóknál. Ennyi pénzből már nem csak a felcsúti klub ügyes-bajos dolgait lehet rendezni, hanem akár lehet partner-csapatokat, utánpótlásnevelő-műhelyeket támogatni. A "Pancso" - többek között - Bicskén és Nagyecseden találta meg azokat a szakmai műhelyeket, ahol reményeik szerint majd csiszolnak számukra néhány gyémántot. Mi most az utóbbi partner eredményeit szeretnénk körbejárni. A partneri viszony megállapításához nem kellett oknyomozói képességeket megcsillogtatni, hiszen a nagyecsedi utánpótlás-csapatok Puskás Partner Nagyecsed néven szerepelnek a különböző UP bajnokságokban.

Fiatal PAFC-szurkolók (fotó: Origo)

De az ecsediek saját jogon is jogosultak támogatások begyűjtésére.

A letölthető dokumentumokból kiderül, hogy a 2016-os évben 148,9 millió forint támogatást kaptak, főként a "látvány-csapatsport" támogatásokból. Erre a szezonra még egy közel 250 millió forintos beruházáshoz kérnek támogatást (7.oldal), amiből egy műfüves nagypálya, egy műfüves kispálya, öltöző, járda, parkoló és világítás épülne. Feltehetőleg szeretnének saját sporttelepet, mert jelenleg a Nagyecsedi Rákózi SE páyáján fogadják ellenfeleiket (róluk később és lentebb).

A 18. oldalon felsorolt kiadás-összesítőből szemezgetve feltűnt, hogy egy kulacs beszerzési ára 11500 forint, a mérkőzéslabdáé darabonként 33500, a "leszúrható karó" pedig 2500 forintot kóstál, egy törölközőért pedig 6300 forintot számláztak ki, de ez voltaképpen aprópénz, tényleg nem érdemes különösebben fennakadni rajta.

Nézzük az eddigi eredményeiket! A szakmai műhelyt a honlapjuk szerint 2009 nyarán alapították. A fiatalabb korosztályok még csak Bozsik-tornákon vehetnek részt (U-8/9/11/13), két korosztály viszont országos sorozatban is megmérettette magát.

Az U-14-es csapat a II. osztály Észak-Keleti csoportjában szerepel. Elég nehéz behatárolni, hogy ez az utánpótlás-piramisban milyen szintnek felel meg. Az MLSZ által szervezett U-14-es bajnokságok ugyanis úgy néznek ki, hogy van egy I. osztály, 16 csapattal (főként az első osztályú egyesületek csapatai, plusz megyeszékhelyek), illetve területi alapon szervezett kilenc II. osztályú bajnokság. 

Észak-keleten az ecsediek mellett az NB II-es Cigánd és Kisvárda, az NB III-as Hajdúböszörmény és Nyírbátor, az abszolút környék-központ Mátészalka és Fehérgyarmat, a debreceniekkel partneri viszonyban lévő beregi Tarpa, a Debreceni SI, és a nyíregyházi Filo SE indított csapatokat - összesen tehát tízen vágtak neki a pontvadászatnak. A Puskás Partner 14 forduló után 7 pontot szerzett és csoda, hogy két csapatot megelőz. Mondjuk a mögöttük szerénykedő (4 pontos) Nyírbátor 14 meccsen 124 gólt kapott, tehát átlagban kilencet.

Szerintem a mezőny legkülönösebb szereplője egyértelműen a beregi Tarpa SC. Róluk ugye tudjuk, hogy környezetük nem túl prosperáló térség és sorra szűnnek meg az alacsonyabb osztályú csapatok. A felnőtt csapat a megyei másodosztályban szerepel (igaz, ott vezetik a tabellát), ezért igen furcsa, hogy U-14-ben és U-15-ben NB II-es csapatokat indítottak. A játékosnévsort elnézve nem volt nehéz fennakadni Ratsyn Rostislav, Bigun Oleg, Bakosh Ernest nevein, vagy egy korcsoporttal fentebb lehetőséghez jutó Kuzan Pavlón. 

A megoldás egy másik partneri viszonyban leledzik: a körülbelül 2500 lakosú nagyközség bentlakásos sportiskolája  (vagyis sport tagozatos osztálya) nem csak a DVSC akadémiájával, hanem a Rátgéber Akadémiával is partneri viszonyban van 2011 óta. Ide eleinte kárpátaljai magyar gyerekek özönlöttek, majd megjelentek az ukránok is.

A kosárlabda megjelenése a településen azért is meglepő, mert nem csak a közvetlen környéken, hanem úgy általában a megye keleti felén nincs hagyománya  a kosárlabdának semmilyen szinten. De a kezdeményezés mindenképpen üdvözlendő - íme bővebben a tarpai kosár-csodáról.

Visszatérve a futallista-palántákhoz: a partnerség nem csak szavakban létezik, hanem a beregiek lehetőségeikhez mérten tényleg kiemelkedő szakmai munkát végeznek és a környék UP-csapataitól egyértelműen elhúztak az U-13/14/15-ös korosztályokban. Sőt! 2016 nyarán két fiatalnak szerződést is ajánlottak a hajdúságiak. Ján Maruscsák kapcsán többen megemlítik, hogy "róla még hallani fogunk!" 2016 janurjában még egy regionális tornán találkoztunk a nevével (mint a torna legjobb játékosa), fél év múlva pedig már jött a szerződés.

Szláv hangzású nevek amúgy fel-felbukkannak a felnőttek között is, de ez már így volt húsz éve is - a szerző legalábbis emlékszik arra, amikor a Tarpától nem messze lévő Tiszaszalkán három határon túli labdarúgó cipelte a hátán a 'szalki csapatot.

Tarpa SC - Milota felnőtt megyei II. bajnoki - fotó

De ez az U-14-es eredménysor még mindig diadalmenet az U-15-ös csapathoz képest. Ők gyakorlatilag ugyanebben a rendszerben játszanak, ugyanezen csapatok ellen. Nos, ők 14 találkozón 14 vereséget szenvedtek.11 találat mellett 180-szor zörgött a hálójuk,ami nagyjából 13 kapott gól per meccs. Ez már felvet pár kérdést.

Egyfelől, mi szükség van erre? Az addig oké, hogy utánpótlás-korban még nem az eredményesség a legfontosabb, hanem a rendszeres játék és fejlődés. De felteszem ez a kudarcsorozat kevésbé inspiráló szegény ecsedi fiataloknak. Ezt a kérdést már nem is egyszer boncolgattuk a blogon. 

Ecsediek Felcsúton a Puskás-Suzuki kupa előtt - a képen az Akadémia igazgatója, Kiss Zoltán (fotó)

Illetve hát tudjuk, hogy nem illik más zsebében turkálni, de őszintén reméljük, hogy az utolsó fillérig meg fog térülni ez a nem kevés adóforintból fenntartott vállalkozás - ez hatványozottan igaz névadó partnerükre.

A teljes igazsághoz azért hozzátartozik, hogy a nagyecsedi fiatalok 2016 nyarától kapcsolódtak be a küzdelmekbe - legalábbis a 2015/16-os szezonban nem találkoztunk velük a kiírásokban.

Másfelől pedig pont ezért nem értjük, hogy miért pont NB-s bajnoksággal kell kezdeni, amikor van megyei U-14-es bajnokság is - Mátészalka ott két csapatot is indít.

Megjegyzendő, hogy a városnak van "tradicionális" csapata is, a fentebb már megemlített Nagyecsedi Rákóczi SE. Ők felnőtt szinten főleg a megyei első osztályban szerepeltek, majd nemrégiben hat szezon erejéig az NB III-ban gyűjtögették a pontokat (2011-ben meg is nyerték!), ahonnan visszaestek a megyébe. Jelenleg ezüstérmes pozícióban telelnek.

Utánpótláscsapataik szintén a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei UP-bajnokságokban küzdenek a pontokért. Az U-19 jelenleg negyedik az I. osztályban, az U-16 hatodik a megyei bajnokság keleti csoportjában. Ennek talán több értelme van mint a heti rendszerességű mészárlásnak. Cserébe olcsóbb fenntartani és lényegesen kevesebb hiányérzete van az embernek.