Válogatott okosságok

Tegnap azzal zártuk le a gondolatmenetet, hogy ez ma valószínűleg egy egészen másmilyen mérkőzés lesz, hogy erre bizonyára jobban készültünk. Hát, hogy másmilyen lett, az igaz.

Fotó: MKSZ, Kovács Anikó

Már eleve a kezdéshez másként álltunk fel: négy poszton történt csere a tegnapi kezdőhöz képest. A szomorú oldala az egésznek az, hogy ebből a négyből talán egy sem volt tervezett. Ha mégis az lett volna, akkor persze azonnal felmerülne a kérdés, miért is került a keretbe Mayer Szabina, ha komolyabb meccseken nem is lehet vele számolni. De sajnos a problémáink messze túlmutatnak azon, hogy Mayernél leragadhatnánk.

A korábbi ismereteink, és a ma látottak alapján is azt gondolom, játékosállományban nincs jelentős különbség a két keret közt (ez egy alapvető különbség a norvég válogatotthoz képest). Vannak posztok, ahol ők erősebbek, Isabell Gulldénhez mérhető játékosunk jelenleg nincs, másutt mi vagyunk előrébb. Ráadásul nálunk egy jól megfizetett sztáredző irányítja a csapatot, a túloldalon meg Hendrik Signell, akiről már egyszer-kétszer leírták, hogy az ő képességeinek határait mintha kicsit meghaladná a svéd válogatott vezetése.

A pályán mindezekből elég keveset láttunk vissza. Feltűnő volt, hogy a nem kifejezetten agresszív svéd védekezéssel szemben is alig láthattunk kidolgozott figurákat. Míg a mi kapunk előtt, Gulldén vezérletével, sorra láthattuk az olyan megoldásokat, amiket nem nagyon tudtunk lekövetni, addig a mi támadásainkban az egész meccsen nem volt összesen öt olyan sebességű átadás, ami a védőket ütemkésésbe kényszerítette volna. Egy az egyben, egy-egy játékosunk lábbal jónéhányszor verte meg a védőjét, de még a legegyszerűbb kombinációkra is alig láttunk példát. 

Mindez arra utal, hogy a játékosaink, legalábbis így, mondjuk Svédország ellen, tudják hozni a szintet, de nem látszik az a felkészültség, amivel a pályára tudnánk tenni néha valami váratlant. Persze nehéz is úgy, ha Háfra jobbátlövőben játszatása még a múlt héten is inkább csak kísérlet volt, most meg ez az alapfelállás. Mikor is tanult volna meg a csapat így bármit is? De ez a leglátványosabban nem is nála, hanem a másik oldalon, Klivinyi Kingánál jött ki. Klivinyi a találkozó első negyedórájában lőtt 4 gólt 4 lövésből, és kiharcolt egy büntetőt. Majd utána gyakorlatilag eltűnt, a mérkőzés hátralévő részében kifejezetten gyengén játszott, sokat rontott (1/5). Jobban figyeltek rá a védők, amire nekünk nem volt válaszunk. 

A másik látványos poszt a beálló. Ki volt a magyar válogatottban a beálló? Gondolkodni kell  válaszon. Ha egy nézőt állítottak volna oda zöld mezben, talán fel se tűnt volna. Mayer és Kisfaludy Anett tökéletesen megjátszhatatlan volt. Árulkodó, hogy kettejük neve mellett a statisztikában is csak egy-egy kiállítás szerepel. Mayernek ráadásul a második a VB-n, ami olyan játékostól, aki nem is védekezik, figyelemreméltó teljesítmény. Ezzek szemben Ulrika Toft Hansen és Anna Lagerquist folyamatosan megjátszhatóak voltak, akár a két hármas védőnk közt is. Közülük amúgy Szekeres Klára erőltetése már csak azért is nehezen érthető, mert a Ferencvárosban mindig akkor szilárdult meg a védelem, amikor Mészáros Rea állt be a helyére. És ugye Mészáros ott van a világbajnokságon, eddig két mérkőzésen összesen nulla másodpercet töltött pályán. Pedig támadásban is jó eséllyel hozná ugyanazt, mint Mayer (eddig nulla), ha csak nem húzza vissza Gulldén lövő kezét, már előrébb lettünk volna vele. 

Nincs olyan játékosállományunk, amivel a legjobb négy közé jutásról álmodhatnánk reálisan. Hogy miért nincs, arról már írtunk a blogon, talán még fogunk is, de ez nem a mai írás témája. Olyan keretünk viszont van, amivel a mai meccset meg lehetett volna nyerni. De, ha már kikapunk, akkor felesleges külföldi sztáredzőt hívni a kispadra. Erre képesek lettünk volna Mátéfi Eszterrel, Németh Andrással, neadjisten Hajdu Jánossal is. 

A Norvégia mögötti három továbbjutó helyért négy válogatott verseng. Ebből a svédeknek, a cseheknek és a lengyeleknek van már nyert meccsük, nekünk még nincs. Azaz biza kezd meleg lenni a pite. De el még nem úszott semmi. Még simán nyerhető a következő négy meccs, és akkor a nyolc közt vagyunk. Kár, hogy egyelőre semmi jelét nem láttuk annak, hogy ez miért is sikerülhetne.

Most egy pihenőnap következik, 5-én kedden, 14 órai kezdettel Argentína ellen lépünk pályára. A győzelem kötelező, a mérkőzést a Sport 1 televízió közvetíti.