Válogatott okosságok

Szerkesztőtársunk pont egy éve jelentkezett utoljára küzdősportokkal kapcsolatos önvallomásával és a hozzá hasonló lelkes amatőröknek szóló kedvcsinálójával (Miért a thai-boksz?). Másik bejegyzésében rámutatott, hogy milyen könnyen tehetünk a saját egészségünkért és állóképességünkért akár otthon is (Edzeni, edzeni, edzeni!).

Vajon mi történt az elmúlt egy évben és mik az idei tervek? Mi az a fontos dolog, amire megtanította bloggerünket a 2017-es esztendő? Mit hoz a 2018-as év? Utóbbira részben máris tudjuk a választ: még több bejegyzést ebben a témában, ugyanis elindul új sorozatunk, melyben hősünk visszatér a klasszikus blog-formátumhoz, és hétről-hétre megosztja velünk a thai-boksszal kapcsolatos élményeit. És egyúttal szeretnénk üzenni, hogy negyvenhez közel sem késő elkezdeni, vagy újrakezdeni. De tényleg döntsük el, hogy akarjuk-e, vagy nem, mert a félmegoldásoknak ez esetben semmi értelme. 

Aki esetleg mégsem olvasott bele a korábbi bejegyzésekbe, annak kedvéért ismétlem meg: ez a sorozat főként azoknak, azokról szól, akiknek munka, család, magánélet, egyéb hobby mellett nincs lehetősége heti 2-3 alkalmat kedvenc sportjukra szánni. A cél éppen ezért a szűkös időkeretből kihozni a maximumot és rávilágítani arra, hogy ha nem is egykönnyen, de igenis le lehet adni a  súlyunkból, erősödhetünk és ügyesebbek lehetünk, ha ezt a kevés időt megfelelően használjuk fel. A magasabb szinthez több kell, mindenek előtt több idő.

Járni, vagy nem járni?

Dióhéjban az elmúlt évről: az otthoni edzésmennyiséggel és úgy általában az állóképességgel nem volt gond. Hiszen mint összeszedtük, ezeket a gyakorlatokat otthon is lehet csinálni. És napi 10-15 perce bárkinek kell, hogy legyen, még ebben a rohanó világban is. 

A problémák inkább a technikai részletekkel voltak. Sajnos elég ritkán sikerült lerándulnom az edzőterembe, márpedig én nem csak szép és erős szeretnék lenni, hanem ügyes is. 

...és ettől (mármint az erőnléti edzésektől - a szerk.) bizony még nem leszünk thai-boksz harcosok, ahhoz le kell mennünk a terembe. A heti egy alkalom csak azoknak javasolt, akik korábban már elsajátították az alapokat. Van, aki szerint már ennek sincs semmi értelme - írtam korábbi bejegyzésemben. Sajnos a heti egy alkalmat sem sikerült tartanom. Meg is lett a böjtje.

Amikor mégis megjelentem edzésen, akkor bizony kénytelen voltam szembesülni vele, hogy a több hetes kihagyások utáni tréningeknek tényleg semmi értelme. Még konkrétabban: jobb lett volna, ha nem jövök. Egyszerűen sehogy sem ment. Olyan érzésem volt, mintha soha nem csináltam volna ezt a sportot. Hiába a jó partnerek, jó edzők, csodát rövid idő alatt ők sem tehetnek.

A törzs nem úgy forgott, ahogy kéne, a kar nem megfelelő szögben állt, az ököl nem indult és nem húzódott vissza elég gyorsan, a találat nem volt pontos, és a többi hiányosság miatt amúgy is hiányzott mögüle a lendület, erő. 

Edzőpartnereim bezzeg csak rutinosabbak lettek, mert velem ellentétben nem álltak le, továbbra is rendületlenül edzettek.  És az edzés végi küzdelemnél bizony egyértelműen kiütközött a különbség. Ha a zsák és pajzs ellen nem megy tökéletesen, akkor miért pont egy képzett ellenfél ellen villognék?

Míg az elmúlt tíz évben rendre elkerültek a látványos sérülések, addig 2017-ben homlokomon, szememnél a fentiek miatt rendre különféle bíbor és zöld mintázatok ékeskedtek. Sikerült egy év alatt visszaküzdeni oda magam, ahonnan elindultam. Komolyan megfordult a fejemben, hogy 37 évesen nekem erre már nincs feltétlenül szükségem, és abbahagyom ezt az egészet, jöjjenek a fiatalok, és maradjanak az elnyűhetetlen öregek. Amúgy sem voltam soha TOP-fighter, nem hagytam volna űrt magam után. 

De nem így történt. Egyszerűen szeretem ezt csinálni, hiányozna az életemből. De vissza kell térnem arra az útra, amin korábban is jártam. Azóta sok idő eltelt, sok minden változott - család, munka, és hát teltek az évek is. Ennek megfelelően kell a célokat újradefiniálni. 

A fentebb taglalt aluledzettséghez azért az is hozzájárult, hogy amellett, hogy nem tudok heti 3-4 alkalommal edzésre menni, még sikeresen meg is osztottam a maradék időmet. Mivel mindig is nagyon érdekelt, ezért elkezdtem párhuzamosan az inkább földharcra koncentráló brazil jiu-jitsu edzéseket is látogatni. Sajnos kifejezetten kezdő csoportot nem találtam, és a kezdetekben kulcsfontosságú nagyobb időráfordítást sem sikerült prezentálnom, ezért lassan haladtam, és elég kevés sikerélményem volt ebben a sportban is. De legalább több módon is megtanultam kopogni, amikor ketté akarták törni a karomat. Döntenem kellett: vagy a BJJ, vagy a muay thai. A kettő együtt nem megy. Így a jitsu-projektet az első év végén legnagyobb sajnálatomra fel kellett függesztenem. Tényleg kár, mert amúgy nagyon tetszett, rendkívül "agyas" sport, és totálisan más mozgást igényel, mint a thai boksz.  Ráadásul a Zé Radiola Teamnél tényleg jó csapat jött össze, egy remek edzővel. Nem rajtuk múlt. Talán később folytatás következik - szeniorként inkább csinálnám, mint a muay thait.

Bele a közepébe!

No, akkor, hogyan tovább? Mert ezek szép szavak, de ideje tettekre váltani eltökéltségünket. Ennek megfelelően már december végétől növeltem az erőnléti edzések intenzitását. Soha nem voltam híve az újévi fogadalmaknak, ezúttal sem a naptárcsere motivált - egyszerűen így jött ki a lépés. Mit jelent a gyakorlatban az erőnléti felkészülés?

Hétköznap - reggel-délután. 

- Reggeli előtt gyors átmozgató torna, 50 fekvőtámasz.

- Délután/este ugyanez (kivéve péntek délután, az pihenős), kiegészítve előtte-utána 20-20 haspréssel és 50 guggolással. Napközben rengeteget lépcsőzök, nem használok liftet. A gyakorlatok mennyiségét szépen lassan lehet növelni - hetente, három naponta, stb. Ki-hogy bírja. 

Szombaton 40-40 fekvőtámasz, előtte-közte-utána 20-20-20 hasprés.

Vasárnap egy jó kis "légiós", vagyis 1-1 fekvőtámasz-hasprés-homorítás-guggolás, majd 2-2, utána mindenből három-három, egészen addig, amíg el nem jutunk tízig. Utána vissza 1-ig, tehát mindenből a végén 100-at fogunk megcsinálni. 

Egyik sem tart húsz percnél tovább, beleértve a bemelegítést és a nyújtást. Ezen felül szeretem emelgetni egykezes súlyzómat. Semmi extra, nincs több órányi konditerem - nem mintha az nem lenne jó, de ennyi időnk van, ebből kell gazdálkodni. És hát erre jön rá maga a technikai--taktikai edzés - ahol jó esetben egyébként is van erősítés.

Irány a terem!

Mégpedig gyakrabban, mint tavaly. A megfelelő és teljesíthető havi edzésszámot egészen pontosan hatban határoztam meg. Ez továbbra is azt jelenti, hogy hetente egyszer rándulok le, de kétszer "duplázok" - na azok érdekes napok lesznek. Heti négy kiscsoportos foglalkozás (az edző Vajk, róla még lesz szó) és heti kettő "nagycsoportos" (vezetőedző: Nagy Balázs, róla később lesz szó). 

A helyszín továbbra is a zuglói Perfect Fight Club - én már nem szeretek változtatni a jól bevált dolgokon. Személy szerint a Perfecten kívül még a Red Corner Kempo Teamet is jó szívvel tudom ajánlani, egy nagyszerű ember és kiváló edző tartja az edzéseket. 

Itt lehet izzadni, szálkásodni és persze csiszolni mozgásomon. Rámfér. Reményt keltő, hogy az első alkalmat nem is blicceltem el, pedig munka után, este hétkor nem mindig vonz mágnesként a terem. Kis csoportunk ezúttal tényleg kicsi, hárman vagyunk. Ideális, ha feltűnés nélkül szeretnénk felépíteni magunkat. A velünk egy időben kezdő bokszolók most lényegesen többen vannak, még egy kezdő lányt is látni, vele külön foglalkozik Olivér, az edzőjük. Közös melegítés, pörgetés, nyújtás (jó húsz perc), utána különválunk.

Edzőnkről, Turóczy Vajkról (képen, lent) tudni kell, hogy nem igazán porosz tábornok stílusban vezényli le az amúgy igen pörgős másfél órát. Közvetlen, sokat mosolyog, de ez senkit se tévesszen meg - anno Deo Check Bin is állandóan mosolygott, pedig... Szóval a mosoly mellett mindent lát, mindent javít és legfőképpen a mozgásán látszik, hogy ezt ő tényleg tudja.  Ha belegondolok, hogy mintegy nyolc éve együtt kezdtük... Ő remek példa arra, hogy egy fiatalember meddig juthat és meddig fejlesztheti magát, ha komolyan veszi az edzéseket és az ezzel járó életmódot. (És nem, itt nem arra gondolok, hogy elvonult egy buddhista kolostorba). Az edzésre jelentkező hármashoz hasonlóan ő is "munkásember", a bankból jön edzést tartani. Mellékesen magyar bajnok 2015-ben és harmadik helyezett a szegedi világkupán.

Ma elmarad a csihi-puhi, a január általában az alapozásról szól. A "párom a zsákom" és kezdődhet az iskola. 

Bal... bal... szélesebb terpesz... ez most túl széles, vissza a kéz az állhoz! Kezd derengeni valami a régmúltról. Ma nem lesz küzdelem, ellenben bőszen alapozunk.

Jön a klasszikus bal-jobb kombináció. Szemre tetszetős horgaimról kiderül, hogy Vajknak kevésbé tetszenek, nincs meg a felkar és az alkar között az a bizonyos derékszög. Vagy ha megvan, akkor nem fordul a sarok és nincs meg a lendület. Mutatja, utánzom, újra mutatja. Miért megy ez neki ilyen természetesen? Végül nálam is alakul, csak fogy a levegő, lassan a zsákok is párásodnak.

Valahogy így - fotó és variációk egy zsákra

Az időt Vajk méri, szerintem három-három perceket megyünk, két ütésre jön egy rúgás. Egyszer, egy korábbi edzésen az edzőnk, Nagy "Kalács" Balázs számoltatta velünk az ütések számát. Ha jól emlékszem, két perc alatt valami 200 fölötti szám jött ki, pedig nem Pacquiao sebességével jártak a kezeim. Az edzés végére akár több ezer is lehet az elengedett ütések-rúgások száma. Az agyunk pedig figyel, rögzíti a mozgást és nagyon nem mindegy, hogy mit rögzít, nem véletlenül jár körbe "kismesterünk". Még jó, hogy hárman vagyunk.

Azért a rövid pihenők alatt bele-belenézek a bunyósok edzésébe - többnyire haladók, többen a thai-bokszot is igen magas szinten művelik. Jó nézni a mozgásukat. Szabad zsák, most tényleg pörgök, könyök, rúgás, ütések, mindent beleadok. Még jó, hogy nem lőttem el minden puskaporomat.

Szakad rólam a víz, de Vajk most érzi úgy, hogy ideje belehúzni, jöhet az erősítés. Fekvőtámasz-hasprés-guggolás és ennek változatai, kombinációi. Négy sorozat, tíz másodperces pihenőkkel. Sérelmezzük, hogy a tíz másodpercet túl gyorsan számolja le edzőnk, de  ez őt nem különösen hatja meg.

Végigcsinálom, végre sikerélmény!-  azért ég a hasfal, a bicepsz és a comb is, de állítólag az jó nekem. Nyújtás, alaposan. Anno keményen dolgoztam a spárgán. Kevés hiányzott - akkor. Azon meglepődök, hogy még mindig nem reménytelen a helyzet, talán pár hónap múlva erre is visszatérhetünk. Ez is megvolt. Jövő héten újra jövök, utána tényleg jöhet a dupla-óra. Folytatás következik!