Ebben a cikkben az Alba Fehérvár kézilabdacsapatának idei kupaszereplését tekintjük át. Rögtön az elején lelövöm a poént: a fehérvári játékosok és a szakmai stáb az egészhez pont annyit tettek hozzá, mint én, vagy, mint a Kedves Olvasó.

A Fehérvár idei kerete (Forrás: Alba Fehérvár KC)

Kezdjük ott, hogy a klub soha ki sem vívta a kupaszereplés jogát. Az elvileg erre szolgáló 2019/20-as szezonban a fehérváriak a bennmaradásért harcoltak az első osztályban. Amikor a bajnokság márciusban félbeszakadt, a csapat, 18 mérkőzés alatt 9 pontot gyűjtve a 12., azaz az utolsó, még bennmaradást érő helyen állt, ráadásul lett volna még egy meccsük a mögöttük, már kieső helyen álló Békéscsaba ellen. Az elvileg még hátralévő meccseket is figyelembe véve, ha a bajnokság végigmegy, a Fehérvár valószínűleg bennmaradt volna, de a nemzetközi kupaindulást érő helyeknek a közelében se voltak. 

Aztán jött a Covid-19, a Magyar Kézilabda Szövetség és a Liga teljes egészében törölte a 2019/20-as bajnoki évet, és úgy határozott, a nemzetközi kupákba az egy évvel korábbiak alapján jelöl csapatokat. Ez a döntés nagy vihart kavart, különösen a női szakágban, azonban a Fehérvárt közvetlenül nem érintette, hiszen ők az előző szezonban sem szerepeltek semmilyen nemzetközi kupában. 

Emlékeztetőül: itt a blogon a bajnokság lezárására ugyanezt javasoltuk, a nemzetközi kupaindulásra viszont a 19/20-as részeredmények alapján javasoltuk volna a csapatokat nevezni. Az MKSZ nem így döntött.

Azonban a tavaly még az EHF-kupában is szereplő, időközben azonban anyagilag csúnyán megroggyant Érd visszalépett a nemzetközi szerepléstől. Az MKSZ így a 2018-19-ben hetedik helyen végzett Fehérvárt nevezte be az Európai Kézilabda Ligába (EHL). Ha a történet itt végetérne, már akkor is olyan lenne, mintha az angol abszurd humor címben jelzett nagyágyúi alkották volna: az erre kijelölt évben a kupaszereplést a Fehérvár nem vívta ki, majd egy olyan döntést követően indulhatott a kupában, mely szerint ott azok indulhatnak akik egy évvel korábban is - annak ellenére, hogy ők egy évvel korábban se voltak ott.

A kuparészvételük végül meglehetősen szimbolikusra sikerült. Az EHL-ben a csoportkörbe kerüléshez három selejtezőkörön keresztül vezet az út. A Fehérvár az első fordulóban kiemelt volt, nem kellett játszaniuk. (Valójában a járványhelyzet következtében olyan kevés csapat nevezett be a kupába, hogy az első fordulóban egyetlen meccset se rendeztek). A következő fordulóban a svájci LC Brühl Handball lett volna az ellenfelük. Bár a svájciakról igen keveset tudunk, ez a párharc kétesélyesnek ígérkezett. Meccsekre azonban nem került sor, a svájci járványügyi korlátozások miatt a Brühl nem tudott kiállni, visszalépett a kupától. A Fehérvár tehát lejátszott meccs nélkül jutott be a harmadik fordulóba. 

Itt, immár a csoportkörbe kerülésért, a norvég Storhamart kapták ellenfélként. A norvég klub ugyan kevésbé félelmetes, mint (az utóbbi időben azért leszálló ágban lévő) norvég válogatott, de azért itt így is egyértelműen ők lettek volna a továbbjutás esélyesei. Az oda-visszavágós mérkőzéseket november második és harmadik hétvégéjén kellett volna lejátszani. Az első, magyarországi találkozó viszont elmaradt, mivel a Fehérvár, több pozitív koronavírus-teszt miatt, karanténba került. Így a továbbjutás egyetlen találkozón, az eredetileg visszavágónak szánt norvégiai meccsen dőlhetett volna el. A számtalan különböző korlátozás miatt ez eléggé jellemző megoldás lett az idei kupasorozatban, a rendkívüli körülményekre való tekintettel az EHF is elfogadta ezt a megoldást, ha a klubok meg tudtak egyezni. 

A Fehérvár végül, a szigorú norvég beutazási szabályokra hivatkozva, nem utazott el Norvégiába, a mérkőzést lemondta, a kupától visszalépett. Így, bár sosem szerezték meg a kupaindulás lehetőségét, mégis részt vehettek, majd a második fordulóból továbbjutottak, a harmadikban pedig kiestek, és mindezt anélkül, hogy akár csak egyszer is pályára léptek volna. Ez az a történet, ami akár csak idén év elején is teljesen elképzelhetetlen lett volna. De hát, mint tudvalévő, senki sem számít a spanyol invizícióra. 

A norvég csapatok esetében különösen is igaz volt, hogy a sorsolásnál már sok minden eldől. A harmadik fordulóban három norvég női csapat volt érintett. Közülük kettő, a Molde és a Byaasen, olyan ellenfelet kapott, aki ellen csak vállalhatatlan feltételekkel engedték volna őket játszani a norvég hatóságok, így ez a két klub visszalépett. A Storhamarnak pedig, mint láttuk, az ellenfele lépett vissza. Így ketten kiestek, egy csapat továbbjutott. Meccsek nem voltak. 

Más klubok példáit látva ki merem jelenteni, a Fehérvár, ha nagyon erőltette volna, el tudott volna utazni a meccsre Norvégiába. De azt is meg tudom érteni, hogy nem mozgattak meg minden követ az ügy érdekében. A klub szeptember 24-én, azaz közel két hónapja játszott utoljára mérkőzést, azóta minden, szám szerint 12 egymást követő bajnoki meccsük elmaradt. A gyenge játékkal elszenvedett sima balatonboglári vereség után távozott Deli Rita vezetőedző, az utódjaként kiválaszott Józsa Krisztián pedig azóta is a bemutatkozás lehetőségére vár. Két hónap teljes kihagyás után, úgy, hogy egy hétig még edzés se volt, a játékosok egy része beteg (nem tudjuk, kik, de meghatározó játékosok is lehetnek köztük), túl komoly reményeik a továbbjutásra nem lehettek volna. És, ha valami csoda folytán mégis megcsinálják, ha valami most nem hiányzik a Fehérvárnak, az a tél végén lejátszandó hat nemzetközi kupameccs, utazásokkal, különböző korlátozásokkal, és nemutolsósorban jelentős költségekkel terhelve. 

A harmadik kupafordulóban magyar részről a Vác és a Debrecen volt még érintett. Mindkét klub csak egyetlen találkozót játszott, idegenben. A Debrecen egy góllal kikapott Törökországban és kiesett, a Vác Csehországban játszott, és nyert, szintén egy góllal, így ők bejutottak a csoportkörbe. A Siófoknak nem kellett selejteznie, egyből a csoportkörbe kapott besorolást.

Így ebben a körben a három érintett magyar csapat a nomális hat helyett mindössze két meccet játszott. Még így is kettővel többet, mint a három norvég. 

Ha és amennyiben megrendezik az Európa-bajnokságot (amikor ezt írom, ez még kérdéses, mire Ön olvassa, talán már eldőlt), a Fehérvár a következő bajnoki mérkőzését december 30-án játsza, Kisvárdán. Több, mint három hónap szünet után. Ez nagyjából annyi, mint a nyári szünet szokott lenni. 

Annak eldöntését pedig, hogy enne így, ebben a formában, mégis mi értelme van, a Kedves Olvasóra bízzuk.