A világbajnokságon a nevezési szabályokat, a Covid-19-járványra tekintettel, kissé megváltoztatták: minden csapat 20 játékost nevezhetett be a VB-re, minden meccsre pedig 16-ot ebből a 20-ból. Azaz mindig van négy kimaradó. 

A magyar válogatottból eddig azért általában ugyanazok a játékosok maradtak ki, voltak néhányan, akik ingáztak a kispad és a lelátó közt. Persze a többi csapatnál se nagyon tért el ettől a kép. 

Győri és Balogh ritkán látott szereplők (Fotó: IHF)

Érdekessé vált viszont a kérdés a középdöntő utolsó, Spanyolország elleni meccse előtt. A lengyelek elleni győzelemmel Magyarország bebiztosította a helyét a legjobb nyolc közt, a spanyolok szintén biztosan ott voltak már, így a meccs egyetlen tétje volt, hogy ki jut tovább első, és ki a második helyen. Tekintve, hogy a két nyolcaddöntős ellenfél Norvégia és Franciaország, azaz szinte mindegy, kinek melyik ellenfél jut, a mérkőzés gyakorlatilag tét nélküli volt. Annyi kitétellel, hogy két nap múlva mindkét válogatottnak élesben kell játszania. 

Komoly irodalma van annak, hogyan érdemes egy ilyen meccsre odamenni. De az igazán tutit senki nem ismeri, nincs egyetlen, igazán, biztosan jó megoldás. A magyar szakmai stáb mindenesetre már a négy kimaradó jelölésével egyértelművé tette, mire készül, és aztán a mérkőzés is nagyjából ezt tükrözte vissza. 

Az egyik kimaradó Pedro Rodriguez volt. Ez valahol egyértelmű: Rodriguez spanyol származású, évekkel ezelőtt, fiatal korában, még játszott is a spanyol válogatottban némelyik, az ellenfélnél mai is pályára lépő játékossal együtt is. A másik három kimaradó pedig a magyar válogatott eddigi három legjobb, legmeghatározóbb embere lett: Lékai Máté, Bánhidi Bence és Mikler Roland. Mi már nem láttuk, de nyilván az öltözőben el is mondták a játékosoknak, hogy nem baj, ha nem nyerünk. Azt nem hiszem, hogy szándékosan ki akartunk kapni, de, hogy a győzelemért megszakadni se, az több, mint nyilvánvaló. 

Aztán Sipos Adrián, a magyar védelem kulcsembere, nevezve volt ugyan, de még a melegítőjét se vette le. Szita Zoltán és Máthé Dominik, a két kezdő átlövő, átmozgató jelleggel játszott pár percet, nem vitték túlzásba.

A védelemben így Petar Topić és Rosta Miklós játszott középen egymás mellett. Ez a két játékos kis túlzással elmenne egymás mellett az utcán. Ez azért úgy nagyjából meg is határozta a védelem minőségét. Mögöttük a kapusoknak (Székely Márton és Borbély Ádám egy-egy félidőt töltöttek a pályán) nem volt könnyű dolguk, de nem is sokat tudtak hozzátenni, 6 védésük volt kettejüknek összesen. 

És legkésőbb akkor, amikor az első félidő közepén úgy játszottunk, hogy a négy belső poszton Balogh Zsolt, Nagy Bence, Győri Mátyás és Petar Topić voltak pályán, végképp komolytalanná vált a mérkőzés. Ez nem a második, hanem a harmadik sorunk, minden további nélkül lehetőséges, hogy a negyeddöntőt ebből a négy játékosból három a nézőtérről nézheti majd (a negyedik kimaradó alighanem Borbély lesz). 

És itt nem is csak arról van szó, hogy ez a keret így egy kategóriával gyengébb a spanyolnál, ahol több poszton a cserék is klasszisok. Az elmúlt két hetet felváltva a nézőtéren és a kispadon töltő játékosok, ha hirtelen belököd őket a pályára, hogy akkor tessék, játszatok a világ egyik legjobb válogatottja, az aktuális európa-bajnoki címvédő ellen, abból ritkán lesz bármi előremutató. Ha még előre közüljük is velük, mindegy, mi lesz az eredmény, az se sokat javít a helyzeten. Nem olyan régen játszottunk egyszer a spanyol válogatott ellen, az se ment vérre, de akkor azért alapvetően nyerni akartunk, egészen más mérkőzés volt, mint a mai (akkor nyertünk is). 

Ennek a meccsnek az igazi értékelésével minimum szerda estig várnunk kell. De az is lehet, hogy a legjobb, ha teljesen elengedjük. Mert ugye senki nem tudja, mi lett volna, ha komolyan vesszük. Ha Lékai mondjuk játszik, és megsérül, most minden arról szólna, hogy jajj, miért nem lehetett kihagyni. Így, hogy nem játszott, sokan azt mondják, jajj, nem jó, így kivenni a játékból egy játékost több napra. Azt gondolom, ma egyetlen játékosunk sem úgy teljesített, mintha igazán tétre menő meccsen játszottak volna - bárki ellen. Ebőbl a mérkőzésből semmilyen tapasztalatot nem érdemes levonni. Lejátszották, jó, ennyi. 

A következő meccs az elődöntőbe jutásért szerdán jön, Franciaország ellen, várhatóan magyar idő szerint 20:30-kor. Bármi, ami nem sima vereség, bravúr lenne. De hát miért ne sikerülhetne időnként egy bravúr? A fáradtságon mindenesetre aligha múlhat.