Válogatott okosságok

Szurkolói gondolatok, elemzések, mélázások a válogatottainkról, válogatás nélkül.

Ajánlataink

Sztancsik Richárd: Városok, stadionok, kocsmák

Rendelje meg közvetlenül a szerzőtől!

varosok.stadionok@gmail.com

Ár 2999 Ft.Részletek itt


kupanap.jpg



hungarianultras.jpg

Friss topikok

Facebook oldalunk

A népligeti zsákutca

2021.04.12. 17:00 Fradista Utazó

Bár már évek óta repedeztek az alapok, a Ferencváros női kézilabdacsapatánál sokáig, nagyon sokáig tartotta magát egy illúzió. Annál jobban fájt, amikor tavaly ősszel mindenki számára világossá vált, vagy legalábbis válhatott volna: ez az út nem járható. Sokan ezzel máig nem tudtak, vagy akartak szembenézni. 

kismartoni.JPG

A fák mögött a Fradi-pálya. Kép: Google Streetview

A Fradi évek óta azzal határozza meg saját magát, hogy ők az a klub, ahol kevés külföldi játékos szerepel. Ez az utóbbi egy-két évben kissé azért megbicsaklott (erre még majd visszatérünk), de a közvetlen riválisokkal, a külföldi jáétkosokkal telerakott Győrrel, Siófokkal, korábban Érddel szemben azért szépen megállt, hogy lám, itt egy csapat, túlnyomórészt magyar, kevés külföldi játékossal, és képes felvenni velük a versenyt. 

A Fradi utoljára sok évvel ezelőtt csúszott csak le az első két helyről a bajnokságban, bár tavaly ettől leginkább csak a Covid-19 mentette meg a népligeti zöld-fehéreket: a bajnokság félbeszakításakor a harmadik helyen álltak, és saját erőből már a második helyet nem érhették volna el, ahhoz a Siófok botlásaira is szükség lett volna. Igaz, a bajnoki cím is csak egyszer jött össze az Elek Gábor vezetőedző nevével fémjelzett időszakban, és most, Elek 13. szezonjában sem igazán nekik áll a zászló. De azért, bár kaptak időként nagyon durva pofonokat, végig ott voltak az ETO nyakán, 2018-ban egy gólon múlt a bajnoki cím, egyszer összejött a kupagyőzelem is, a BL-ben többször is döntetlent játszott a két csapat, de még a legutóbbi, győri bajnoki is nyitott volt a második félidő közepéig. 

Szóval, ha itt-ott meg is bicsaklott a történet, azért összességében tartotta magát a kép, hogy majdnem tisztán magyar játékosokkal is versenyképes lehet a Fradi a világ legjobbjával is akár. És bár a nagy versenyképességből tulajdonképpen egy örök vesztes csapat képe rajzolódott ki, mindig, mindent el lehetett adni azzal, hogy igen, de nálunk magyar játékosok vannak. 

De ez a dolog igazán csak akkor működik, ha mindenki ezt a gondolatot követi. Az irányvonal megosztotta a szurkolókat: miközben a klub labdarúgócsapatában csak mutatóban akad magyar játékos, elég nehéz felvállalni olyan véleményt, miszerint az az igazi Fradi, ahol kevés a külföldi. Ennek megfelelően sok divatszurkoló is csapódott a kézilabdacsapathoz, akik igazából nem is fradisták, csak a kevés külföldit tartják szimpatikusnak. Sokan közülük hangsúlyozzák is, hogy ők kizárólag a kézilabdacsapatnak szurkolnak, és fociban valamely más klub drukkerei. A legtöbbjük kézilabdában is simán váltana, és más klubnak szurkolna, ha a Fradiban lenne sok külföldi, és amott kevés. 

Nehéz kora este azonosulni a kézilabdacsapat filozófiájával, aztán este kilenckor majd teli torokból szurkolni a futballistáknak. Kizárt dolog, hogy erről valaha is készült volna bármilyen statisztika, de megkockáztatom, sose volt a kézilabdacsapat szurkolói közt ilyen erős az ellenérzés a saját klub labdarúgóival szemben.

És ami ennél is fontosabb: a játékosok sem feltétlenül osztják ezt a nézetet, miszerint az a lényeg, hogy sok magyar legyen a csapatban. Egyesek, akik érzik, hogy egy esetleges stratégiaváltás után pillanatokon belül lecserélnék őket egy náluk jobb és olcsóbb külföldire, védik a saját érdekeiket, de alapvetően a magyar játékosok nagy része számára sem igazi érték, hogy kevés külföldi szerepel a keretben. 

A legelső sérülés az egységfronton akkor keletkezett, amikor Faluvégi Dorottya Győrbe igazolt. Faluvégi serdülőkorúként érkezett a Fradiba egy kiscsapatból, itt lett belőle előbb NB I-es, majd válogatott játékos - hogy aztán az első hívó szóra lépjen, és az ETO-ba igazoljon. A jobbszélső nem volt kulcsjátékos a Ferencvárosnál, távozását a klub minden további nélkül kezelni tudta volna, de Győrbe igazolásának elsősorban szimbolikus értéke volt: jelezte, hogy a klub filozófiája korántsem feltétlenül köti le a legjobb magyar játékosokat, még a többé-kevésbé saját nevelésűeket sem. Faluvégi győri szempontból is inkább a csali szerepét töltötte be: ha telnek, múlnak a hónapok, és mindenki látja, a fiatal játékost Győrben nem ették meg a külföldiek és fel sem áldozták őt az isteneiknek, ezzel csökkennek a többi kiszemelt játékosban a gátlások. 

És valóban: egy évvel később követte őt a Fradi másik jobbszélsője, a szintén serdülőkora óta itt játszó Lukács Viktória. Ez már mindenképpen érzékeny veszteség is volt: Lukács a Fradiban kiemelkedő, nemzetközi szinten is magasan jegyzett játékossá vált, a Népligetben még külföldről sem tudták őt hasonló értékben pótolni. Faluvégi, majd Lukács távozása rámutatott: a játékosok akár felvállalják, hogy sok külföldivel játszanak egy klubban, ha ott magasabb fizetést kapnak és magasabb célokért küzdhetnek - sőt, igazából ezeknek a magasabb céloknak az elérése szinte garantált. A magyar bajnoki cím több évre előre beírható, a BL-győzelem is, ha az egyik évben esetleg nem lesz meg, akkor majd a következőben - a legutóbbi hét befejezett szezonból ötször a Rába partján kötött ki a trófea.

Lukács Viktória átigazolása komoly pofon volt a Fradinak. Kisebb korrekcióra is késztette a klubot. Míg korábban az volt a mondás, hogy a csapatban három, esetleg négy külföldi szerepelhet, a 2020/21-es évre már négy új külföldi játékost igazoltak (a korábbiak mind távoztak), mindegyiküknek meghatározó szerepet szánva. A téli-tavaszi időszakban az alapcsapatban már négy külföldi játékos védekezett egymás mellett, a külföldiek alapvetően meghatározták a Ferencváros játékát. Még a külföldi játékosok súlyát tudatosan lehúzó értékelések is csak annyit tudnak írni, hogy a tíz magyar mezőnyjátékos összesen általában több gólt lő, mint a négy külföldi, és eljutottunk oda, hogy egy-egy külföldi játékos jó vagy rossz játékán múlhatnak mérkőzések.

ftc_nemetek.jpg

Német játékosok a Fradiban (Fotó: Ricsováry-Takács László)

A régi megkülönböztetés is már csak felfelé igaz: a tabellán a Ferencvárost üldöző csapatok egyikében sem lépett jó régóta több, mint négy külföldi játékos pályára, legtöbbjüknek nincs is ennyi igazolt külföldi játékosa. Igaz ugyan, hogy ehhez a Siófok nem éppen tudatos és önkéntes szétesése is kellett, de mostanság az NB I 14 csapatából csak a Győr épít jobban a külföldi játékosokra, mint a Fradi, azaz, szemben a három-négy évvel ezelőtti állapotokkal, a budapesti zöld-fehérek már korántsem tekinthetőek a magyar értékek képviselőjének a mezőnyben. 

Mivel hónapok óta minden meccs zárt kapus, a szurkolói reakciókat közvetlenül nem láthatjuk. Most mondhatnánk vicceskedve, hogy lám, amióta ilyen komoly szerepet játszanak a külföldiek, azóta egy néző sem váltott jegyet a mérkőzésekre, de, komolyra fordítva, akár még szerencsés is lehet, hogy nincsenek szurkolók a meccseken. 

Aztán ősszel robbant a bomba: bejelentették, hogy Schatzl Nadine és Háfra Noémi is Győrbe igazol. Ezzel három egymást követő évben már négy válogatott kézilabdázó cseréli az egyik zöld-fehér mezt a másik fajtára. Ha bárkinek lettek volna még illúziói azzal kapcsolatosan, hogy a játékosok bizony olyan klubban szeretnének játszani, ahol sok a magyar, azok legkésőbb ezzel a bejelentéssel végleg szertefoszlottak. A játékosok bajnokságot, BL-t szeretnének nyerni, sok pénzt szeretnének keresni, és, ha ennek az az ára, hogy meg kell tanulni néhány norvég kifejezést (Faluvégi Dorottya utalt erre egy korábbi nyilatkozatában), hát úgy is jó. 

Már régtóta benne volt a levegőben: addig jó a Fradinak, amíg a Győr nem igazol magyarokat. Most elvisznek összesen négy játékost, ebből három egyértelműen kulcsjátékos volt a Fradiban, és ezt a Fradi már nagyon megérzi. Megérzi, egyrészt, mert nem tudja igazán pótolni őket. És különösen megérzi, mert ennél sokkal látványosabban nem derülhetett volna ki: a játékosoknak nem célja a Fradiban, nem célja egy túlnyomórészt magyar játékosokból álló csapatban játszani, ez számukra nem olyan érték, ami komoly szerepet játszana a döntéseikben. Bognár László, a klub korábbi ügyvezető igazgatója elmondta: Háfrának mindent megadtak volna, amit a klub tud, a 14 éves kora óta itt játszó Háfra a Ferencvárosnál klubikonná válhatott volna akár. Csakhogy Háfra nem Fradi-ikon akart lenni, hanem BL-t nyerni és sok pénzt keresni. 

És ezáltal a Ferencváros eddig útja: magyar játékosokkal eljutni oda, hogy legalábbis versenyképesek legyenek a Győrrel, végképp járhatatlanná vált: azok a játékosok, akik elég jók ehhez a célhoz, nem éreznek rá késztetést, hogy ezt az utat járják. Ezen az úton nem lehet továbbmenni, ennek itt a vége. 

A klub válaszút elé került. Továbbra is stabilan a másodikak a magyar mezőnyben, és úgy látszik, amíg az Úristen és a ninivei hatalmak nem engedik, hogy újabb magasra törekvő klub, akár sok külföldivel, felnőjön melléjük ill. akár eléjük, addig ezt a pozíciót meg is fogják tudni tartani. Ha az eddigi igazoláspolitikát folytatják, a BL Final Four elérése, csakúgy, mint a bajnoki cím, irreális marad, a Győr elleni meccsek pedig ritkán jelentenek majd többet puszta formalitásnál. Bár hangosan kimondani tán sose fogják, de a Győr utolérése, a nemzetközi élmezőnyhöz való felzárkózás, egyaránt hosszabb távra lekerülhet a napirendről. Ez már középtávon is ki fog hatni a motivációra is, és még inkább erősíteni fogja a Fradi ugródeszka-jellegét. Azok a játékosok lesznek igazán motiváltak, és azok fogják húzni a Fradit, akik esélyt látnak arra, hogy feljebb igazolhatnak, ez pedig erősíteni fogja a fluktuációt is. 

Ha a klub felső vezetése, Kubatov Gábor és Nyíri Zoltán, úgy látja jónak, boríthatja az egész eddigi filozófiát. Bognár menesztése talán az első lépés lehet efelé - de erről jelen cikk írásakor még semmit nem tudunk. A 2021/22-es szezonra új játékosokat igazolni már nem könnyű, a labdarúgással ellentétben ebben a sportágban a jobb játékosok általában már télen elkelnek - vagy még előbb, lásd Háfra és Schatzl váltását. Külföldről azért még egy-két játékost talán most is lehetne találni, ha volna ilyen szándék. Meglátjuk. Mindenesetre nem volna meglepő, ha ez lenne az új irány, és az eredményesség válna az elsődleges céllá. 

Gyakran felmerül, hogy tartsa meg a csapat fő feltételt: legfeljebb négy külföldi játékos, de azok a külföldiek legyenek világklaszisok, akik a Final Fourba tudják vinni a Fradit. Csak hát, tegyük fel a kérdést, ugyan miért igazolna egy ilyen külföldi klasszis a Fradiba? Az FTC lényegesen több pénzt nem tud neki kínálni, mint azok a klubok, amelyekkel jobb eredményekre van kilátás, mert a többiek is jó játékosok. 

Egy-két éve Elek Gábor arról beszélt, azért nem igazol a Fradi külföldi klasszist, mert az illető egyből azt keresné, hogyan lehet továbbállni, és a Fradi magyar játékosainak is telebeszélné a fejét, őket is elcsábítaná. Elek egy dolgot jól látott, egyben viszont nagyot tévedett. Jól érezte, hogy egy külföldi klasszis, ha a Népligetbe is igazolna, az első pillanattól azt keresné, hogyan igazolhat tovább, feljebb, és nem motiválná igazán, hogy a Fradi sikeres legyen.

Abban viszont tévedett Elek, hogy azt hitte, ha a csapata fiatal magyar játékosait ilyen csábítás nem éri, maradnak. Erre a tévedésre épített a Ferencváros az előző években. Most pedig ott állnak, és nem látszik, hogyan tovább. Ugyanígy aligha. 

8 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://valogatott.blog.hu/api/trackback/id/tr4916496774

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

RnD 2021.04.12. 20:33:25

Bár a cikk végén szerepel Elek Gábor mint hashtag, a szerző teljesen kihagyta őt mint tényezőt amikor azt elemezte, hogy miért is mennek el a Fradiból a játékosok. Ez egy "major omission" ahogy az angolok mondanák......

RnD 2021.04.12. 22:12:44

Elek Gábor, ha a Fradi kézilabdáról van szó, megkerülhetetlen. Ezzel azt hiszem mindenki egyetért.

RTB 2021.04.12. 23:13:02

szemfelnyitog(t)ató írás

studyfy 2021.04.13. 11:06:58

Az számomra érthetetlen és valamennyire ijesztő is, hogy egy olyan személy kerül a szakosztály élére, akinek a neve még a kézilabda hazai mezőnyét, annak szakembereit 20-30 éve jól ismerők előtt is ismeretlen.

RnD 2021.04.13. 17:46:33

Az FTC magyar sportsikereket akar. Ez Kubatovnál nagyjából azt jelenti hogy 1) légiósokkal nemzetközi kupasikerek vagy 2) magyar játékosokkal nagyon jó eredmények.

Női kéziben a "légiósokkal magyar siker" már megvan, az ETO több éve BL-győztes. Most akkor költsenek rengeteg pénzt egy másik légiós csapatra, amelyik esetleg eléri ugyanezt a "magyar kézilabda sikert"...?

Mi értelme lenne magyar pénzből két külföldiekkel teletömött csapatot finanszírozni, csak azért h az egyik közülük aztán megnyerje a BL-t.....? (Mindketten nem győzhetnek.)

És ne felejtsük, a Fradit állami vagy állam ideirányította szponzori pénzekből finanszírozzák. Azt talán még nekik is nehéz lenne megindokolni h minek pénzt költeni pluszban még nyolc légiósra, akiket ugyancsak bejuttatunk a BL Final Four-ba.

Szóval ez lenne az a Fradi-siker amelyikre semmiképp sem lehetne azt mondani h íme egy újabb "magyar sportsiker". Mert női kéziben BL-győztes csapatunk már van, minek még egy (mondhatnák az állami szponzorok).

Ez persze szigorúan a Fradi kézi saját érdekeit nézve nem érv. Ők kitűzhetik ezt a célt. A kérdés csak az, találnak-e erre pénzt....?

RnD 2021.04.13. 19:02:04

"...ez lenne az a Fradi-siker amelyikre semmiképp sem lehetne azt mondani h íme egy újabb "magyar sportsiker". Mert női kéziben BL-győztes csapatunk már van, minek még egy (mondhatnák az állami szponzorok)"

Ellentétben azzal ha jórészben magyar játékosokkal jutna be a Fradi a BL-4-be (négy-öt légióssal, nem többel). Ez valóban siker lenne, úgy értem olyan amire felkapná mindenki a fejét (vagy legalábbis sokan), minőségi különbség az ETO BL-győzelmeivel összehasonlítva. Marketing-értéke is jóval több lenne, mint egy tízlégiós, az ETO-t indigóval lekopírozó sikernek. Azaz vannak jó érvek a "zsákutca-koncepció" mellett is, ha sikerül a zsákutcából kihozni az autót, esetleg egy másik szakmai stábbal (és itt jön képbe Elek Gábor, akiről szerzőnk hallgat...:)

retrodj · http://retrodj.blog.hu/ 2021.04.14. 00:09:12

Én kiegészíteném az írást azzal, hogy lényegében sportágtól függetlenül ilyenné vált korunk összes gladiátora. Régen a lényegesen több pénz sem volt mindenkire olyan hatással, mint most a +10-20%. Egész egyszerűen átérezték egyes sportolók, hogy mi az a klubhűség. Elhiszem, hogy jó BL-t nyerni, vastag bankszámlát növeszteni, de nem igazán ezek a játékosok lesznek az etalonok. Görbe már akkor sztár volt Győrben, amikot még az EHF-kupa megnyerése a kanyarban sem volt. Sirinával, Kulcsárral kiegészülve egy ütőképes csapat volt, a "majd jövőre sikerül" jelzővel. Ez azért szomorú, mert ezek szerint manapság egy Kökény Bea simán lecserélné a Fradi mezt az Eto szerelésére? Mikor siklott ennyire félre a sportélet, hogy a címer, amit képviselhet egy játékos nemesebb annál, mint amilyen név a hátára van írva (tehát a sajátja)?! Semmi bajom egyébként egyik csapattal sem, de az ETO jelen sikergarnitúrája egyszer véget ér. Kikre fognak emlékezni a magyar lányok közül úgy, mint egykori nagy ikonokra? Sőt, tovább megyek... Lesznek olyan legendák, mint voltak egykor? Görbe után, vajon ki érhet fel ilyen magasságokba? (Aztán nézhetjük ugyanezt az okfejtést más sportágakra is)

RnD 2021.04.14. 16:20:14

@retrodj: "a Fradi mindent megadott volna Háfrának amit csak tud" (olvasható a cikkben). Mivel trófeákat nem ígérhettek, sokkal valószínűbb h pénzt ígértek rengeteget. Háfrának ha csak a pénz lenne fontos, bőven maradhatott volna a Fradiban. Itt a választás inkább az volt h trófeák vagy csak pénz. És Háfra nem a "csak pénzt" választotta.
süti beállítások módosítása