A szurkoló nevelése olyan nálunk mint az utánpótlásé. Mindig fenyegetnek vele, de fogalmuk sincs hogy kell csinálni. A mind a kettő a magyar foci felemelkedésének legfontosabb ügyének van kikiáltva, zsákszámra tolják bele a pénzt, (beléptetőrendszer és akadémiák), de nem tudnak eredményt felmutatni. Az MLSZ tavasszal ismét nagy terveket sző és szurkoló legyen a talpán aki tudja, hogy szabad-e majd nemzetiszínű szotyolával a zsebben mérkőzésre menni. Annyit nem nehéz megjósolni, hogy botrányok lesznek, ahogy mindig is voltak.
A meccsre járók napokig tudnának könnyezve röhögve mesélni a szurkolói balhékról, íme egy történet a múltból (a szereplők ma is köztünk, vagy inkább belőlünk élnek).
Hol volt, hol nem volt, de kezdjük az összeállításokkal:
Újpest: Bíró - Kiskapusi, Szlezák, Tamási, Lőw - Kovács B., Dvéri, Zimmermann, Tóth N. - Kovács Z., Waltner (edző: Várhidi Péter)
Dunaferr: Rabóczki - Molnár, Salamon, Éger, Kóczián - Zavadszky, Jäkl, Komódi, Rósa - Tököli, Orosz (edző: Egervári Sándor)
2000 március 2, Megyeri út, vezette: Bede
Bede Ferenc rajongói társaságában