1983. február 26-27., a hónap utolsó hétvégéje
Ünnepség a szovjet hadsereg születésének 65. évfordulóján - az ünnepség elnöksége, a szónoki emelvényen Czinege Lajos
1983. február 26-27., a hónap utolsó hétvégéje
Ünnepség a szovjet hadsereg születésének 65. évfordulóján - az ünnepség elnöksége, a szónoki emelvényen Czinege Lajos
Egy kézilabda-EB kegyetlen műfaj. A világbajnokságok korábbi rendszerére (a néhány hét múlva kezdődő férfi VB-n már új, az Európa-bajnokságokhoz hasonló lebonyolítást fognak alkalmazni) azt mondják, igazságtalan, mert egy jó csapat akár egyetlen rossz mérkőzéssel, például a legjobb 16 közt, kieshet, és nincs lehetősége korrigálni.
© Anze Malovrh / kolektiff
1983. február 7-20., a hónap második és harmadik hete
Ünnepség a magyar-szovjet barátsági szerződés aláírásának 35. évfordulóján
1983. január 31- február 6., az év első hónapjának utolsó napja és februárjának első pár napja
A népi ellenőrzés megalakulásának 25. évfordulóján a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság székházában ünnepséget rendezett a KNEB. A jubileumi ünnepség elnöksége
Furcsa helyzetbe kerültünk az utolsó, Románia elleni mérkőzésünk előtt. Egy magyar-román a körülményektől függetlenül mindig presztízsmeccs. Ugyanakkor már a kezdés előtt eldőlt, hogy a magyar válogatott a csopor harmadik helyét is csak úgy érheti el, ha kétszámjegyű különbséggel nyer, amit senki nem tarthatott reálisnak. Ugyanakkor a csoport negyedik helye még egy vereséggel is elérhető.
Fotó: ©kolektiff images
A német válogatott egy komoly meglepetéssel kezdte az Európa-bajnokságot, rögtön az elején megverték Norvégiát. Azóta nagyjából azt hozták, amit várni lehetett tőlük. Mi simán kikaptunk a norvégoktól. Na, de ahogy két nappal ezelőtt is írtam, ez nem matematika. Szerencsére, mondhatjuk a mai mérkőzés után.
© kolektiff
Bár mai feladatom is egy konkrét mérkőzés elemzése volna, mégis egy régi emlékkel kezdeném. 2004 tavaszán az EHF-kupa elődöntőjében a Győri ETO a norvég Vipers együttesét kapta ellenfélnek.
A Vipers akkortájt eggyel, vagy tán kettővel kisebb csapatnak számított, mint manapság, és az előzetes elemzés azt mutatta, a norvég csapat két meghatározó játékosa két ikerlány, Kristine és Katrine Lunde. Akkor a Győr nyert, de Katrine Lunde még annak az évnek a végén Európa-bajnok lett a norvég válogatottal, és azóta folyamatosan a szemünk előtt van. 2004 tavaszán a magyar válogatott mai játékosainak nagy része még nem is kézilabdázott, vagy tán a gyerekekkel, szivacslabdával, három junior világbajnokunk, Háfra Noémi, Lakatos Rita és Tóvizi Petra pedig óvódába jártak. Ezek a lányok úgy nőttek fel, hogy Katrine Lunde a világ legjobb kapusa, akinek nem lehet gólt lőni.
Fotó: ©kolektiff images
Bár sosem tagadtam, hogy nem értek a kézilabdához, ezt ritkán bizonyították rám ennyire látványosan, mint a női válogatott mai európa-bajnoki csoportmeccsén. Egyetlen mentségem, hogy rajtam kívül más se nagyon számított ilyen sima magyar győzelemre.
A spanyolok mindig le voltak maradva. © Jozo Cabraja / kolektiff
A magyar csapat mai mérkőzése felvetett pár érdekes kérdést. Ebből az első rögtön az, hogy egy ilyen gyenge válogatott, mint horvát, mi a csodát keres egy Európa-bajnokságon?
Fotó: Jozo Cabraja / kolektiff
Vereséggel kezdte női kézilabda-válogatottunk a franciaországi Európa-bajnokságot. Ellentétben a két évvel ezelőtti, Csehország elleni mérkőzéssel, ezúttal nem is igen számítottunk másra, annak ellenére sem, hogy aktuális ellenfelünket, a holland válogatottat, tavasszal idegenben verni tudtuk EB-selejtezőn.
© Uros Hocevar / kolektiff
1983. január 24-30., a hónap utolsó hete
Antifasiszta nagygyűlést tartottak Budapesten, a Pataky István Művelődési Központban