Válogatott okosságok

1982. május 6-16., a hónap második fél és harmadik teljes hete

Ballagás a középfokú tanintézményekben (a Híradó forgatócsoportja munkában)

Folytatjuk sorozatunkat, melyben nyomon követhetjük, ahogy szerkesztőtársunk lépésről-lépésre halad előre a thai-boksz harcossá válás igen rögös útján. Tartsanak Önök is velünk, hátha kedvet kapnak az otthoni edzésekhez, vagy a küzdősportokhoz! Ne feledjék, nem csak a húszéveseké a világ! 

Harmadik hét. Örvendve állapítottam meg a mérlegre állva, hogy végre sikerült három kilót gyarapodnom egy hónap alatt. Tudom, sokan negyvenhez közel inkább leadnának a súlyukból - amúgy erre is tökéletes a muay thai, hiszen mindent, de tényleg mindent megmozgat és kellően intenzív. Szóval tényleg volt értelme pörgetni az edzéseket és jobban odafigyelni az étkezésre. Itt kicsit muszáj vagyunk zsebbe is nyúlni, hogy megvegyük a jobb minőségű hústermékeket, sonkát és táplálékkiegészítőket. Utóbbinál azért ne gondoljunk nagy dolgokra, intenzívebb edzést követően szoktam elfogyasztani egy adag fehérje-koncentrátumot, reggelente pedig a betevő vitaminomat. 

Edzés a PFC zuglói termében - fotó

Már régen nem jelentkeztünk címeres ökörségeinkkel, de most nincs más választásunk. Ma nem fogunk a világ másik végére elutazni, csak ide a szomszédba, Európába. Egészen pontosan Nyugat-Yorkshire fővárosába, Leeds-be.

1982. május 5., a hónap első szerdája

Egyre több az áldozat a falklandi háborúban

Immáron második hete tart a nagy újrakezdő program - a nyitó-posztot itt olvashatják. Szépen, fokozatosan jövünk formába, de ez nem azt jelenti, hogy lazsálunk és a kemény edzésmunka egy homályos, majdani jövőbe vész. Mindent beleadunk otthon és az edzőteremben, hullanak az izzadságcseppek, keményednek és nyúlnak az izmok, egyre jobban és gyorsabban mennek a technikák. Mi történt a második héten?

Edzés, erősítés, további erősítés, minimális regenerálódás és kedden egy kis technika edzőnk, Vajk felügyelete alatt - róla ugyebár az előző részben olvashattunk részletesebben. Tekintve, hogy a Perfectben is olvasták nagyratörő terveimet és fogadalmaimat, ezért kénytelen vagyok odatenni magam, mert egy sor magas labdát adtam fel. És így sokkal nehezebb feltűnés nélkül elsunnyogni egy edzést.

Kép: Perfect Fight Club

Miután két nappal ezelőtt a csehek, óriási meglepetésre, megverték a dán válogatottat, a mieink helyzete élesre fordult. Már nem volt elég simán megverni Csehországot, hanem a biztos továbbjutáshoz négygólos győzelemre volt szükség. Ez már önmagában is nehezítő tényező, ráadásul a játékosaink azzal a tudattal léptek pályára, hogy az ellenfél megverte Dániát, aki ellen nekünk nem volt esélyünk. 

© HRS / Sasa Pahic Szabo

Ezek a meccsek a legrosszabbak. Amikor küzdesz végig, van is esélyed még az utolsó percben is, ha nem is a győzelemre, de a döntetlenre, aztán a végén kikapsz.

Ha nem a múltból indulunk ki, hanem konkrétan a két csapatnak a mai mérkőzésen mutatott játékából, akkor akár ezt a meccset meg is nyerhettük volna. Egyáltalán nem játszottunk alárendelt szerepet, és nem láttuk nyomát se annak, hogy a spanyolok annyival jobbak lennének a magyar válogatottnál. Mégis, gyakorlatilag végig mi futottunk az eredmény után, és, mint a végére kiderült, hiába.

Fotó: MKSZ, Kovács Anikó

1982. május 1., a hónap első szombatja, a munka ünnepe

Szerkesztőtársunk pont egy éve jelentkezett utoljára küzdősportokkal kapcsolatos önvallomásával és a hozzá hasonló lelkes amatőröknek szóló kedvcsinálójával (Miért a thai-boksz?). Másik bejegyzésében rámutatott, hogy milyen könnyen tehetünk a saját egészségünkért és állóképességünkért akár otthon is (Edzeni, edzeni, edzeni!).

Vajon mi történt az elmúlt egy évben és mik az idei tervek? Mi az a fontos dolog, amire megtanította bloggerünket a 2017-es esztendő? Mit hoz a 2018-as év? Utóbbira részben máris tudjuk a választ: még több bejegyzést ebben a témában, ugyanis elindul új sorozatunk, melyben hősünk visszatér a klasszikus blog-formátumhoz, és hétről-hétre megosztja velünk a thai-boksszal kapcsolatos élményeit. És egyúttal szeretnénk üzenni, hogy negyvenhez közel sem késő elkezdeni, vagy újrakezdeni. De tényleg döntsük el, hogy akarjuk-e, vagy nem, mert a félmegoldásoknak ez esetben semmi értelme. 

Aki esetleg mégsem olvasott bele a korábbi bejegyzésekbe, annak kedvéért ismétlem meg: ez a sorozat főként azoknak, azokról szól, akiknek munka, család, magánélet, egyéb hobby mellett nincs lehetősége heti 2-3 alkalmat kedvenc sportjukra szánni. A cél éppen ezért a szűkös időkeretből kihozni a maximumot és rávilágítani arra, hogy ha nem is egykönnyen, de igenis le lehet adni a  súlyunkból, erősödhetünk és ügyesebbek lehetünk, ha ezt a kevés időt megfelelően használjuk fel. A magasabb szinthez több kell, mindenek előtt több idő.

Ritkán érkezik a magyar kézilabda-válogatott ennyire ismeretlenül egy világversenyre, mint most. Amióta (papíron 2017. július 1-től) Ljubomir Vranjes átvette a válogatott irányítását, összesen kettő mérkőzést játszottunk, mindkettőt a svéd válogatott ellen, pár nappal az EB kezdete előtt. Ráadásul visszavonult Nagy László is. Olyan játékosok kerültek a keretbe, akikről tán nem is minden szurkoló tudta, hogy egyáltalán kicsodák, és még ha a keret nagy részének nem is ez az első világversenye, azért azt elmondhatjuk, hogy merőben megújult a válogatott.

© HRS / Sasa Pahic Szabo

1982. április 28., a hónap utolsó szerdája

Kádár János és Helmut Schmidt a bonni kancellári hivatalban