Többször is írtunk a magyar válogatott szerepléséről a decemberi női világbajnokságon. Most azt tekintjük át, hogyan hatott a VB a rendező ország, Németország női kézilabdájára.
A VB kabalafigurája
Többször is írtunk a magyar válogatott szerepléséről a decemberi női világbajnokságon. Most azt tekintjük át, hogyan hatott a VB a rendező ország, Németország női kézilabdájára.
A VB kabalafigurája
1982. április 24-25., a hónap utolsó hétvégéje
Partra szállnak a brit egységek a Falkland-szigeteken
Nagyon rég nem szakadtak el egy női kézilabdás világverseny kapcsán a magyar válogatott szereplésére vonatkozó elvárások ennyire a realitásoktól, mint a 2017-ben, Németországban rendezett világbajnokság előtt. Részben ezért, részben az egyes szereplők jól felfogott érdekei miatt, utólag se nagyon volt, legalábbis mostanában biztosan nem, ennyire különböző a szereplésünk értékelése.
Fotó: MKSZ, Kovács Anikó
1982. április 18., a hónap utolsó előtti vasárnapja
Ismét főszerepben a nemrég átadott Budapest Sportcsarnok
1982. április 14., a hónap közepe
Dolgoznak a gépek a ceglédi Magyar-Szovjet Barátság Tsz kukoricaföldjén
1982. április 10., a hónap második szombatja, Húsvét hétvégéje
Itt a Húsvét, itt a nyúl! (Klikk a képre)
1982. április 7., a hónap első szerdája
Az egész világ a Falkland-szigetekre figyel
A legjobb nyolc közé jutásért Franciaország ellen léptek pályára lányaink, Lipcsében, igencsak szellős lelátók előtt. Akárcsak két éve, most is úgy álltunk, hogy bármi is volt a csoportkörben, ha most nyerünk, akkor azért nincs nagy baj, ha kikapunk, akkor viszont ez a világbajnokság is megy a kukába. Számottevő különbség viszont, hogy akkor a lengyel válogatott ellen mi voltunk az esélyesek, most viszont az lett volna meglepetés, ha továbbjunk. Mint a címből már a mérkőzésről lemaradó olvasók is kitalálhatták, ez a meglepetés elmaradt.
Fotó: MKSZ, Kovács Anikó
A világbajnokság csoportkörének utolsó fordulójára több csoportban is a közvetlen riválisokat terelte egymás ellen a lebonyolítás. A négy csoportból háromban, beleértve a mienket is, a már biztos kieső két csapat egymás ellen lépett pályára, míg a magyar és a cseh válogatott a csoport harmadik-negyedik helyéért játszott, igen egyszerű helyzetben: aki nyer, az végez előrébb.
Fotó: MKSZ, Kovács Anikó
Hatvanhetedik életévében elhunyt idősebb Dárdai Pál.
Dárdai Pál 1973-ban kapott először lehetőséget a Komlói Bányászban az NB I-ben. Kivételes játékintelligenciájára nem egészen két szezon alatt felfigyeltek Pécsett. A pécsi labdarúgás ikonjává vált, összesen 298 elsőosztályú meccset játszott és 68 gólt szerzett.
Egyik gólöröme a Dózsa elleni 4:2-n
Azon kevés játékosok közé tartozott, akik tízes osztályzatot kaptak a Népsporttól. A PMSC úgy győzte le 1975. február 22-én az Újpesti Dózsát 4:2-re, hogy mind a négy gólt ő szerezte. Annak a mérkőzésnek volt egy családi pikantériája, mégpedig, hogy a báty, Lajos, azon a mérkőzésen mutatkozott be az NB I-ben). Dárdai Pál vitrinjében egy-egy bajnoki és Magyar Kupa (MNK) ezüst díszeleg.
Ez az 1975. februári Újpest, persze, már nem az az Újpest volt, amelyet a lilák (még Göröcs János fémjelezte) aranycsapataként tart számon a futballszerető közvélemény. De az álom-Dózsából ezen a didergős idénykezdésen azért csak ott volt a mecsekaljai pályán Dunai III Ede, Noskó Ernõ, Zámbó Sándor, Fazekas László, Nagy László, a „második aranygenerációból” Kolár Endre, Juhász Péter, Horváth József, s egyáltalán nem utolsósorban: olyan futballistát tudott becserélni Várhidi Pál vezetőedző, aki később zsenialitásával ígéretes fejezetet nyitott a magyar futball történetében. Törőcsik Andrást...
Az azóta eltelt évtizedek alatt idősebb Dárdai Pál neve összeforrt azzal az Újpest-meccsel. Szerencséje is van vele, persze, hiszen annak a bajnokságnak a végén az Újpest újra aranyat ünnepelhetett, a PMSC viszont, utolsóként, kiesett az NB I-ből. Mától már csak a legenda él tovább: „... emlékszel, amikor a Dárdai Pali 10-es kapott!?” És persze, hogy minden futballrajongó emlékszik. Még azok is, akik kint sem voltak a mérkőzésen...
Nyugodjon békében!